Hetente legalább kétszer főzök húslevest, egyrészt függő vagyok, másrészt,
alaplé gyanánt mindenhez használom, mondhatni, ha egy receptben közönséges víz szerepel, én hús, vagy zöldség lével helyettesítem. A húsleves amúgy mágikus hatása nem szorul bizonyításra, annyit főztem már, de mégsem unom, szeretek ott állni mellette, és a készültség különböző fázisaiban kóstolgatni a levet. Többnyire rendesen megpakolom zöldségekkel, fűszerekkel, hosszan főzöm, gyöngyöztetem. A zöldség szétfő, de hát az a cél, hogy kiadja magából, amije van. Hat óránál kevesebbet nem főzöm, ha kedvem van, akkor tovább is. Aztán leszűröm, a szétfőtt zöldségeket, mi tagadás, kidobom, és, ha mégis zöldségekkel ennék húslevest, akkor frissen főzök egy éppen akkora adagot, amilyenre gusztusom van.

A húsleves és a melankólia kéz a kézben járnak, nem tudom bizonyítani, de minden a magánnyal kapcsolatos emlékem összefügg a húslevessel, tudniillik életem kétségbeejtő pillanataiban, és nem kevés volt ilyen, ha tehettem nekivágtam a legközelebbi piacnak, lehettem a világ bármely táján, elmerültem a forgatagban, ha kellett az utolsó filléremen is zöldséget vásároltam, meg valamilyen húst, hazavittem a zsákmányt, és levest főztem. Közben azon merengtem, hogy miképpen fogok kimászni az éppen aktuális lelki pocsolyából.

Néztem a gyöngyöző levest, beszívtam az illatokat, számolgattam a zsírkarikákat, és közben nagyokat nyeltem. Egy idő után nem, hogy jobb kedvre derültem volna, hanem elmerültem a reménytelenség édeskés közegében. Mikor felocsúdtam, még a legnagyobb nyomorúságban is megterítettem, volt, hogy két személyre, bár egyedül voltam. A levest, ha volt kéznél, átöntöttem egy leveses kínálóba, és onnan mertem ki a tányérba. Főtt húst majszoltam, és úgy éreztem, hogy most jobb, bár tudtam, hogy nem az, de a leves minden benne főtt ízével, zamatával, mintha egy palack jó bort kortyolgattam volna, eltompított, sajátos melankólia lett úrrá rajtam: a megoldás kézközelben volt, állapítottam meg, de nem volt kedvem mozdulni.

Manapság az elmúlás fenyegető érzése, mint szitáló eső, áztatja észrevétlen orcámat. És ez nem egy idézet, csak annak tűnik. Nem csak én érzek így. Az elmúlt év félelmei, bizonytalanságai még a legközömbösebb emberben is megtöbbszörözte a védekezési hajlandóságot. Minden megoldás számításba jöhet, csak legyünk túl ezen a lidércnyomáson.
Akár egy leves is megteszi, egy közönséges húsleves, csak gyógyítson. Persze egy leves nem gyógyít, bár egy időben minden kórházi éjjeliszekrényen ott gőzölgött, mert a húsleves maga az élet, a gondoskodás, a hiányzó együttlét forró leve. Gondosan kiválogatott tyúkhús, meg a zöldségek egy fazékban főnek, annak reményében, hogy legyőzi a kórt, és a beteg új erőre kap, hamarosan hazatérhet, és otthon az asztalfőn ülve szopogathatja a csirke bőrös nyakát.
A kínaiak, ahogy semmit sem, ezt sem bízzák a véletlenre. Utána néztem, ha már a „kínai kór” ólálkodik a kertek alatt, akkor a gyógymód is legyen kínai, kutyaharapást szőrével. Szerencsére kapható egy kínai „leveszöldség” válogatás. Az alább felsorolt nyersanyagokat tartalmazza a válogatás. De ezen kívül a hagyományos húsleves minden összetevőjét is beletettem, ehhez adtam a gyógynövényeket. Így lett teljes a leves: remélhetőleg gyógyítja a lelket, és a testet.

Csüdfű, vagy baktövis

Kínában a csüdfüvet kétezer éve használják gyógyszerként. Immunerősítő hatású, óvja a májat, lassítja az öregedést, stressz oldó, csökkenti a vérnyomást, és erőteljesen baktérium rezisztens. Elősegíti az emésztést. Kísérletek bizonyítják, hogy különösen a krónikus tüdőproblémákra ajánlatos a használata.

Jujuba

Szinte minden részét felhasználják. Kérge és levele a sok csersav miatt gyógyszernek és cserzőszernek alkalmas alapanyag. A Himalája északkeleti lejtőin selyemhernyót nevelnek rajta. A jujuba termését fájdalomcsillapítóként használják, de jó a torokgyulladásra is. Hatásos a cukorbetegség ellen is, serkenti az immunrendszert.

Édesgyökér

Kínában az egyik legnépszerűbb gyógynövény. Multifunkcionális: légzőszervi problémákra is alkalmazható, de daganatos megbetegedések gyógyítására is használják, édeskés íze miatt más keserű gyógynövények mellé javasolják.

Eperfa

Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják. Mind a fehér, mind a vörös és a fekete gyümölcs is jótékonyan hatnak a szívműködésre. Nagy mennyiségben tartalmaznak antioxidáns hatóanyagokat.

Ogapi, vagy szibériai ginzeng

A szibériai ginzeng Oroszország dél-keleti erdeiben, Észak-Kínában, Japánban, Koreában őshonos, általában 4 - 5 m magasra nő. Gyökerét alkalmazzák gyógyító célokra. Csakúgy, mint a koreai fajta esetében, a szibériai ginzeng használata is több ezer éves múltra tekint vissza. Kínában nem csak erősítő hatása miatt használják, hanem a gyulladásos folyamatok orvoslására is alkalmazzák. Jótékony hatással van a májra is.

Angyalgyökér

A növény levele és gyökere saláták, főzelékek, mártások ízesítője. Egyes országokban a növény szárát cukorban főzve kandírozzák, és tápszerként fogyasztják. Különlegesen kellemes, aromás illatos és édeskésen kesernyés ízű.
Az angyalgyökér étvágyjavító, szélhajtó, izzadást megszüntető, idegerősítő hatású. A nadragulya ellenmérge.