A csoportnyomás átka

Egy fecske nem csinál nyarat! – tartja a mondás, de ez nem minden esetben igaz. A kérdés az, hogy kitűnsz  vagy inkább a többiekkel repkedsz?

Az ötvenes évek Amerikájában járunk. Egész pontosan a kaliforniai Stanford Egyetem kísérleti laboratóriumában. Ahol egy bizonyos Solomon Asch, kártyákat mutogat az ott tartozkodóknak. Az egyik kártyán egyetlen egyenes vonal, a másikon pedig három különböző hosszúságú látható. A résztvevőknek pedig meg kell mondaniuk, hogy a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az első kártyán szereplő egyenessel. Habár a feladat semmiképp sem nevezhető nehéznek vagy komplikáltnak és a helyes válasz teljesen nyilvánvalónak tűnik, mégis meglepően sokan tévednek, a helytelen válaszok aránya elképesztően magas. Vajon mi történhetett a teremben ülők ítélőképességével? 

Igazából a jelenlévők között csak egy tényleges kísérleti személy van. A többiek beépített emberek,  akik egy előre megadott forgatókönyv szerint egységesen hol jól, hol rosszul válaszolnak a vonalak hasonlóságát firtató kérdésre. Ugyanis Asch professzor ezt a kis csalafintaságot eszelte ki, hogy a csoportnyomás működését a lehető legközelebbről tanulmányozhassa.

A  szociálpszichológiai kísérlet végül megdöbbentő eredménnyel zárult: a kísérleti személyek jobban hittek mások véleményének, mint a saját szemüknek. Meglepően magas arányban alkalmazkodtak a csoportkonszenzushoz, vagyis a beépített emberek szándékosan rossz válaszaihoz. Csupán 41 százalékuknak sikerült teljes mértékben ellenállniuk a többségi vélemény csábításának.

Asch azóta már klasszikussá vált kísérlete megvilágítja, hogy milyen könnyen engedünk mások befolyásának. Ez bizonyos helyzetekben hasznunkra válhat, hiszen feltételezhetjük, hogy mások tudnak valamit, amit mi nem. Ráadásul ez a jelenség  hozzájárul ahhoz, hogy egyáltalán kialakuljon a csoport, a tagok elfogadtathassák magukat egymással és így közelebb kerüljenek egymáshoz. 

De a jelenség árnyoldaláról sem feledkezhetünk meg. Ezért bizonyos helyzetekben érdemes feltennünk a kérdést: valóban a többiekkel kell tartanunk, a csoport tagjaira kell hallgatnunk? Ilyen helyzet lehet például az a mindennapi szituáció, amikor egy laikusokat tömörítő facebook csoportban egy szakértelmet igénylő kérdésben fejtik ki a többiek a véleményüket. De akkor is erősen megfontolandó a többség véleményének feltétel nélküli elfogadása, amikor az énmárkád építed.

Ez utóbbi esetben, a siker titka éppen abban rejlik, ha eltérsz a többség által elfogadott, megszokottnak tekintett megoldásoktól. Vállalod azt, amilyen vagy, és csak a rád jellemző módon megmutatod egyéni értékeidet. Hiszen hiteles és erős énmárkát csak erre alapozva építhetsz.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Personal Branding közösségéhez. Klikk ide!