Elhunyt Sir Frank Williams, a Forma-1 egyik legsikeresebb istállójának, a Williamsnek az alapítója, évtizedeken át csapatvezetője.
Teljes nevén Francis Owen Garbett Williams 1942. április 16-án született az angliai South Shieldsben. Fiatal korában maga is próbálkozott az autóversenyzéssel, de csakhamar rájött, hogy az autóknál jobban tud egy csapatot irányítani. 1966-ban alapította meg a Frank Williams Racing Carst, amely 1969-ben a Forma-1-be is beszállt. Kezdetben mások konstrukcióit használták: Brabham, De Tomaso, majd March. Az első szezonban Piers Courage két dobogós helyezést is elért,a monzai futamon pedig csak a fogyóban lévő üzemanyag akadályozta meg a győzelemben. Sajnos a következő évben a Holland Nagydíjon Courage szörnyű balesetben életét vesztette. Frank Williamst megviselte barátja elvesztése, ezzel szokták magyarázni későbbi távolságtartó viselkedését a versenyzőivel szemben: nem akart túl erős érzelmi kötődést kialakítani.
1972-ben a March mellett egy világbajnoki futamon és egy nem bajnokságon kívüli futamon bevetették az első sajátnak mondható konstrukciót, a Politoys FX3-at, amely az anyagi fedezetet biztosító játékgyárról kapta a nevét. Bár a Politoys a következő évben már nem támogatta a csapatot, az 1973-as szezonban immár végig saját konstrukcióval versenyeztek, a FX3-ból módosított autó az Iso-Marlboro nevet viselte (előbbi az olasz Iso Autoveicoli S.p.A. gyár támogatása miatt, utóbbi szponzort pedig valószínűleg nem kell bemutatni). 1974-ben már az FW típusjelzést használták, 1975-ben pedig Iso-Marlboro helyett immár saját nevére vette az autót Williams. 1976-ban a kanadai olajmilliárdossal, Walter Wolffal társultak, a szezont követően azonban elváltak útjaik, az istálló Wolf csapataként működött tovább.
Frank Williams és a vele együtt távozó mérnök, Patrick Head nem adták fel, megalapították a jelenlegi csapatot, a Williams Grand Prix Engineeringet. 1977-ben még egypilótás csapatként, March kasztnival indultak, 1978-ra azonban meglett az első saját konstrukció, az FW06 (a régi csapattal megkezdett sorozatot folytatva), és még abban az évben megszerezte Alan Jones az első dobogót. 1979-ben Clay Regazzoni érkezésével kétpilótássá bővültek, a csapat számára hazai Brit Nagydíjon a svájci pilóta megszerezte az első győzelmet is, amit Jones további néggyel toldott meg az év során. Ezzel sikerült a Ferrari mögött a második helyen zárni a konstruktőrök között. 1980-ban pedig felértek a csúcsra: Jones megnyerte a világbajnokságot, a Regazzonit váltó Carlos Reutemann-nal kiegészült csapatnak pedig a konstruktőri trófea is meglett. Ezzel pedig megindult a nyolcvanas-kilencvenes években, ha időnként hullámvölgyekkel is tarkított, de hosszan tartó sikersorozat. Jones után Keke Rosberg, Nelson Piquet, Nigel Mansell, Alain Prost, Damon Hill és Jacques Villeneuve is világbajnoki címmel öregbítette a Williams hírnevét. A konstruktőrök világbajnokságát pedig összesen kilencszer sikerült megnyerniük, amivel 1997 végén rekorderek is lettek egy időre, megelőzve a Ferrarit (akik aztán a 2000-es években visszavették és megerősítették az első helyüket az örökranglistán). Patrick Head konstrukcióihoz jó érzékkel sikerült megtalálni a megfelelő motorokat is: a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején a felkapott Ford Cosworth, a turbókorszakban a Honda, a turbók betiltása után a Renault V10-ese, majd a francia gyártó (időleges) kivonulása után jött az új partner, a BMW, bár velük csak a futamgyőzelmek jöttek, a hőn áhított világbajnoki cím már nem. A gyártókkal való együttműködés mellett azonban Frank Williams megtartotta a saját irányításában a csapatot, megőrizve annak függetlenségét.
A csapat lendületét nem törte meg az sem, amikor az 1986-os szezon kezdete előtt Frank Williams súlyos balesetet szenvedett: bérelt autót vezetve igyekezett a Paul Ricard pályáról a nizzai reptérre, amikor elvesztette uralmát a kocsi felett. Az útról lesodródó autó a vezető oldalára borult, Frank gerincsérülést szenvedett, élete végéig lebénult. A kezelése idején időlegesen Patrick Head irányította a csapatot, amely győzelemmel kezdte az idényt. Frank Williams azonban amint megtehette, visszatért a csapat boxába, és kerekesszékbe kényszerülve is folytatta küzdelmét a Száguldó Cirkuszban. 1994-ben pedig még súlyosabb csapás érte a Williamst: a szezon harmadik futamán, Imolában a háromszoros világbajnok Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett. A tragédia után a csapatvezetésnek évekig tartó büntetőperrel is szembe kellett néznie, amely azonban felmentésekkel zárult.
Frank Williamsről a köztudatban a szigorú csapatfőnök képe élt. Ugyancsak közismert volt a versenyzőkkel szembeni szűkmarkúsága, ez is lehetett az oka annak, hogy nem volt olyan versenyző, aki a Williams színeiben egynél több világbajnoki címet szerzett volna. Négy alkalommal is előfordult, hogy a friss világbajnok otthagyta őket év végén, a többiek közül is csak Keke Rosberg maradt a világbajnoki címe után egy évnél többet. Ugyanakkor nagycsapathoz képest elég gyakran szerződtettek újoncokat vagy kevésbé tapasztalt pilótákat, akik aztán náluk váltak győztessé. Itt debütált többek között David Coulthard, Jacques Villeneuve, Jenson Button, Juan Pablo Montoya, Nico Rosberg, Pastor Maldonado, Valtteri Bottas, első teljes szezonját futotta Damon Hill. Első győzelmét szerezte Hill, Coulthard, Villeneuve és Montoya mellett Mansell, Heinz-Harald Frentzen és Ralf Schumacher is, valamint Keke Rosberg - utóbbi rögtön abban az évben, azzal az egy szem győzelemmel lett bajnok. Magának a csapatvezetőnek erre az volt a mondása, hogy ők nem veszik a világbajnokokat, hanem csinálják. A versenyzőkkel való bánásmódban gyakori kritika volt még, hogy a Williamsnél nem nagyon fékezték meg a csapaton belüli versengéseket, hajlamosak voltak hagyni, hogy két dudás legyen egy csárdában. Volt, hogy ez belefért, mint 1987-ben Piquet és Mansell vagy 1996-ban Hill és Villeneuve között, de volt olyan, amikor a versenyképes autó ellenére a konkurens csapat versenyzője lett nevető harmadikként világbajnok, mint 1981-ben vagy 1986-ban.
Talán a túlságosan konzervatív csapatvezetési felfogás vezetett oda, hogy a 21. században a csapat már egyre kevésbé tudott történelméhez méltóan szerepelni, főleg azután, hogy megszakadt az együttműködés a BMW-vel, és utána már nem sikerült olyan gyártót találni, aki rájuk koncentráltak volna, vagy legalábbis első számú partnerükként kezelte volna őket. Ahhoz alighanem olyan befolyást kellett volna engedni, ami Sir Franktől (mert hogy 1999-ben lovaggá ütötték) idegen lett volna. 2004-et követően csak egyszer, a meglepetést hozó 2012-es Spanyol Nagydíjon érezhették a győzelem ízét Maldonado révén. Bár a Mercedes motorra váltás 2014-ben még jó eredményekkel kecsegtetett, az évtized második felétől folyamatos volt a visszaesés. A gyakorlati irányítás időközben egyre inkább Sir Frank lánya, hivatalosan csapatvezető-helyettesnek kinevezett Claire Williams kezébe került. Tavaly aztán a Williams család kötélnek állt, a csapat tulajdonjogát eladták az amerikai befektetőknek, akik ígéretet tettek a régi név megtartására. Bár nem volt ilyen elvárás, Frank és Claire Williams bejelentették, hogy már a 2020-as évet sem fejezik be a csapat élén, Claire az Olasz Nagydíjon irányította őket utoljára. A leintést követően mind a két pilóta, George Russell és Nicolas Latifi megható rádióüzenetekkel búcsúztak.
Frank Williams alig több, mint egy évvel a visszavonulása után 2021. november 28-án reggel családja körében békésen távozott az élők sorából. Emlékét a Forma-1 megőrzi! Nyugodjék békében, Sir Frank!
Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Frank_Williams_(Formula_One)#/media/File:FrankWilliams-cropped.JPG
