Futóbolondok és kalandjaik

Futás és környezetvédelem

A toxikus kényelem
Érted lopnak tőled

A modern, mai világ szenvedélybeteg. A régi, nem modern világ meg a kórtörténete. Tudja, mert minden függő tudja. Egy alkoholista tudja, hogy beteg, nem kell informálni, hogy ha így tolja rövid távon sírba fog jutni. Tudja, mégis teszi, mert az ivás a világa. Ivók a barátai, italokban méri az időt, itallal ünnepel, gyászol, vigasztal és próbál meg szeretni. Nincs külső segítség, csak ha kinyújtaná kezét, csak akkor lehetne kihúzni a veremből. De nem nyújtja, mert akkor el kellene engednie a poharat, azt a melegséget, amit ismer, ami biztos. Igéretekért. Majd később, majd máskor.

Tudjuk, hogy értelmetlenül sok az autó, a műanyag, a képernyő és kijelző körülöttönk. Kocsival lassabban haladunk, mint gyalog, mégis benne ülünk. A flakonos víz mikroplasztikot tartalmaz, abból lett és azzá lesz majd a környezetünkben. Mégis azt választjuk a csap megnyitása helyett. Hatos pakkokban örök szemét palackokban. Életünk véges számú, értkes óráit pazaroljuk mások jeletntéktelenségeinek követésére. Egyre kevesebbet főzünk, készen vesszük a hamis ételt, és főzőműsorok előtt ülve esszünk mirelit pizzát. Képernyő a szemünk előtt, fejhallgató a fülünkben, hamis ízek a szánkban.

Rossz ez a modell. Nem a nagy modellre gondolok. Nem az a rossz, ahogyan a nagybetűs rendszerek műkodnek, az rossz, ahogyan mi itt egyesével élünk.

A kényelem mérgez meg minket. Az olyanok például, mint villanyos redőnyleengedő. Négyszer annyi energiába kerül a világnak, a földnek, az univerzumnak lenyomni azt a kurva redőnyt, mint amennyibe a muksónak került volna a tekeréses, húzásos aktivitás. Pedig van ott energia bőven. A raktárak fullon, a spajzban toronyban a milka. De inkább nyomja a gombot és nem fáj neki, hogy tekercsek izzanak fel, hogy vegyszerek vegyülnek mérgekké, miközben neki idegesítő lassúsággal lefelé ereszkedjenek a redőnyei. Bele is fárad, néhány száz euróból részben beokosítja a házat két kiló gyorsan elavuló kacattal és végre fekve, okostelefonnal is tud redőnyt húzogatni. 

Hogy tényleg csak a vastag zokniban feltett láb, meg egy jó mobil kelljen az élethez. Minőségi élethez.

Látom a folyamatosan pusztuló természetet, olyan faszságok miatt, mint gagyi, bumfordi ékszerek, orrszarvúszarvpor, 7/24 grillparty. Az "Öreg Erdő Helye" lakóparkok. Csodálkozom, hogy nem válhatott egy élő fa mára még értékesebbé. Felbecsülhetetlenné. Élővé. Ahogy élőnek látunk kutyát, embert, lovat, lássunk annak egy kétszáz éve élő fát. Kinyesni azért, hogy ívbe rá tudj fordulni a 22-es re, Henriherceges sztorikat nyomtassanak rá, kandallóba vágva elnosztalgiázzunk égésénél: pazarlás.

A szegényt az olcsóság, a fillérekből dúskálás ipari vacakokban teszi még szegényebbé. Tengervizet iszik szomjára. Ha minőségben nem is, legalább űrmértékben képes felvenni a versenyt a gazdagokkal. Ott kaviár a bolygó másik feléről, itt meg vödrös nápolyi a bolygó egyik feléből. Szar, de finom és sok.

bernard-hermant-nhrxnv2qede-unsplash_small.jpg

Photo by Bernard Hermant on Unsplash

A fenntartható fejlődésben, csakúgy mint az örök életben, nem hiszek. Legfeljebb abban az értelemben, hogy a vég után még vannak dolgok, amik folytatódni merészelnek, nekikezdve saját kis fenntarthatatlan fejlődésüknek.

Tudom viszont, hogy ha nem tartunk koktélpartikat és grillreggeliket októberben, akkor kitartanak a készleteink tavaszig. 

Érted lopnak tőled, érted?

Ez az egész online adatfelhasználási botrány akkörül pörög, hogy neked, a fogyasztónak, a nagy fa leveleként az elosztórendszer végén mit lehetne legjobban elpasszolni. Azért lopják tőled az adataidat, hogy ki tudják szolgálni az igényeid. Érted lopnak tőled, érted? Visszafelé, a fogyasztó kattintásaival a kínálatot formálja, szavaz. Értékel. Amíg ezek az értékelések a gagyinak, a feleslegesnek, az unalomból összehordott giccseknek állnak, addig menni fognak. Jönni! Pusztítva hetedhét tengereken, hegyen völgyön zakatolva, kottákat rajzolva a tiszta kék égre érkezik hozzánk a hermatopixeles Panorama Power 9GS pótaksija. Asszonynak kellett érte elmennie másnap a hétajtóssal a DHL hez, mert épp nem voltunk otthon. A szomszéd meg geci. Ez kerül a bolygónak literekbe, kalóriákba, sugárzásba, szén dioxidba és hőbe. Döglött halakba, rozsdába, koszba és valaminek az elégetésébe, amiről azt sem tudtuk, mi volt. Egyébként szar aksit küldtek.

bas-emmen-expa6pyxkha-unsplash.jpg

Photo by Bas Emmen on Unsplash

Aki teheti, arzenálban, flottában, készletben és tartalákokban gondolkodik. És nem feltétlenül a birtoklásért. Azért, hogy legyen. No jó, az végül is a birtoklás. Azért, mert ez egy legális öröm. Jár biztonságérzettel is. Bizonyos mértékig van is értelme. Egyáltalán nem elítélendő, ha valaki szeretne túlélni egy telet, meg felkészülni esetleges gondokra. De ez bele tudna férni egy olyan keretbe, ami nem pofátlanul vesz el a közösből. A levegőből, a vízből, a csendből. Ha már annyit sikerülne elérni, hogy miután vizet hoztunk a folyóból, nem mossuk le benne az autót, bizakodhatnánk.

Hogy legyen ennek az egésznek egy futó javaslata.

A fenntartható fejlődés talán kenderszandálos hagymazmagória, de olyan azért lehet, hogy lassabban puszuló, vagy a végén kisebbet robbanó fejlődés. Nem axiómákat döntögetek, csak néhány paraméter átállításával hosszabbítínám meg a függvénygörbét.

Foglaljuk el magunkat tényleg magunkal. Ne azt lessük a neten, hogy mi kéne, hanem azzal ami van, azzal kezdjünk valamit. Ez minél több időbe telik, annál több időt vesz el attól, hogy unalmunkban gyerekrabszolgákkal szántassuk az őserdőt minél akciósabb Ivar polcokért.

Az edzettség jól tűri az apró kellemetlenségeket. A hideget, a hüvöst, a napsütést és a hőséget. Lift nélkül megy kávézni, kétezer kilónyi vas segítsége nélkül is haza tud vinni két liter tejet.

Mindent ami történik velünk, bár lelkünk éli meg, a test az ami a megélés minőségét maghatározza. Csak nézz meg egy filmet fejfájással, gyomorrontással, vagy anélkül. Egy rossz állapotú, beteg, elhenyagolt test az örömre is kevéssé alkalmas. Jó erőben lenni nem azért fontos, hogy lenyűgöző teljesítmények hajszolásába kezdjünk, hanem, hogy képesek legyünk arra, hogy lenyűgözőnek lássuk a világot.

Egy rakás pénzt spórol meg az embernek, ha nem kell klímát karbantartattatnia, áramszünetben is fel tudja húzni a redőnyt, tud biciklivel járni dolgozni, jobban esik neki az étel. Nem szuszog, nem izzad, nem törik össze alatta a műanyagszék.

Ráadásul bizonyos máig meglévő társadalmi előítéletek miatt az emberek nagy része az egészségeset látja szépnek. Lehet arról vitatkozgatni, hogy milyen is az ideális test, sovány e, vagy párnás. Amint a lépcsőn felfelé kell menni, hamar megmutatkozik, hogy a külső (relativizálása) bizony nem minden. Lehet túlsúlyosan szépnek érezni magunkat, de két emelet lécsőn jobban áll egy nem túlsúlyos embernek. Jobban is esik. És sajnos tíz emberből nyolc még mindíg a kevésbé vörös fejű lépcsőmászókat tartja vonzóbbnak.

Nem fogom ideírni pontokba szedve, hogy mit tehetünk meg anélkül, hogy különösen bele kellene fáradni környezetünk megóvásába. Mert mindenki tudja. Tudjuk, hogy az autó szennyez, hogy a nejlonszatyor örök, hogy az unalmunkban kínából rendelt szutykokat a világ legszennyezőbb konténerhajói juttatják a vámhivatalig. Amit eszel szar, de finom. Minden szenvedélybeteg tisztában van mind a bajával, mind a gyógymóddal. Nem praktikus tanácsokra van szükség, hanem társadalmi rehabra. Oda meg csak önként érdemes bevonulni.

Ez csak kis részben politikai kérdés. Nagy részben pedig az, hogy hogyan élnek milliók. Hogy mire vágynak, és hogy az legtöbbször lehetetlen. Mindenki nem uralkodhat, de manapság már nem kell dúsgazdagnak lenni, hogy úgy élj, mint egy szultán. Oké, egy feleséggel, viszont folyamatos lakomában.

Azért megpróbálom, hátha egy jó szlogen is vinni fogja az ügyet.

Just do it!

 

/Buffout

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oberwaldmeister.blog.hu/api/trackback/id/tr7514585704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemecsekerno_007 2019.07.16. 13:39:29

Jó írás. Apróbb életmódbeli változtatásokkal egész sokat tehetünk a saját és a bolygó egészségéért...

Yossarian_M 2019.07.16. 15:55:33

Ertelmes eszmefuttatas es nagyon is igaz. Pont ezert nem is fog erdekelni majdnem senkit. Azert jol tetted, hogy megirtad, koszi

clemens 2019.07.16. 16:00:18

Nyilvánvaló hogy a sok összevásárolt bizbasz, és a világ másik oldalára való utazgatás nélkül tökéletesen meg lehetne élni, de akkor mit csinálnál a pénzeddel?
Semmit, mert ha mindenki így tenne akkor holnap már nem lenne pénzed, mert néhány hét alatt összeomlana a gazdaság, jönne a válság, infláció, általános elszegényedés, és akkor már tényleg nem vásárolhatnál feleslegesen, mert már a legszükségesebbet sem tudnád megvenni.
Persze hogy nincs végletekig fenntartható növekedés, de másik működő gazdasági modell sincs!

MEDVE1978 2019.07.16. 16:46:05

Bocs, de utópista és sehova nem vezető írás. Rengetegen próbáltak már társadalom-mérnökösködni és az alapvető emberi természetet megváltoztatni (például mindenki igényei szerint lásd V.I. Lenin), de nem nagyon sikerült drasztikusan. Persze, ha mondjuk Jézusra gondolok, akkor neki sikerült egy pozitív ideológiával célokat elérnie hosszú távon...

Az ember alaptermészete, hogy sokat eszik, iszik, drogozik, dug és szép dolgokat gyűjt. Evolucionista megközelítésben ezt nagyon könnyű magyarázni, hiszen mindegyik endorfinokat vagy természetes opiátokat szabadít fel. Ha a kedvenc zenédet hallgatod az természetes ópiátokat szabadít fel a szervezetedben, ha monoton sportot űzöl egy bizonyos időtartamig, rendszeresen, akkor az a monoton sport örömet fog okozni, mert olyan vegyületeket szabadít fel. Kár tehát abba az irányba menni, hogy visszafogjuk a fogyasztást, mert a fenti okok miatt (szép, csillogó dolgok) sem fog menni és azért sem, mert maga a gazdasági rendszer erre épül.

Ez tehát egy rossz irány. Mi a jó irány? Az egyén szerepe a tőke XXI. századi túlhatalmának időszakában extrém korlátozott. A tőkének már egyedül csak a hatalmát így is egyre elvesztő közösségi megtestesülések (legalább állami vagy államcsoporti szint) képesek határt szabni. A módszer tehát politikai kell, hogy legyen: 1. CO2 kvóták, környezetvédelmi célú adóztatás és kutatás. Pl: 100 millió dollár annak a kutatónak, aki kitalálja a baktériumot, ami műanyagot eszik és mondjuk olajat szarik. Mert abban a pillanatban az olajkutak helyett a műanyag újrafeldolgozhatóvá válik. 2. környezetbarát technológiák támogatása, szénerőművek bezárása stb. Ezeket keresztül lehet ütni.

Arra azonban senki se számítson, hogy akár Cho 32671 Shanghaiban, Songhei 22444 Új-Delhiben vagy Mohamed 145245 Nigériában majd visszafogja a fogyasztását. Cho, Songhei és Mohamed örülni fog, hogy míg a nagyapó egész nap rizst vagy banánt evett, ő ehet egy héten kétszer sertést van lapostévéje és hetente egyszer zabálhat kihaló halat a tengerből. Hogy valami klímaizé miatt nem kéne. Hát kapják be a gonosz Európaiak, eddig kurva jól éltek, most mi vagyunk soron. Ja, hogy közben kurva meleg van, meg jön a sok nincstelen Bangladeshből, meg a négerek Afrikából. Ez van. Ők simán legéppuskázzák őket.

Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2019.07.17. 08:21:43

@clemens: Nem féltem a gazdaságot az összeomlástól csak mert néhány új trend megjelenik. Újrahasznosítás. energiahatékonyság, bio, fair-trade, belföldi turizmus, sportos életmód mind mind a gazdaság dolga. Nem omlik bele, sőt, még egy két dinoszauruszfaj (olajvállalatok) kipusztulásába sem halna bele. Ha nem éri meg plasztikba fektetni, mert kevesebben veszik, fektetnek másba, mondjuk újrahasznosításba.
Az emberek ugyanannyi pénzt költhetnek a boltban, csak nem új zélandi alma (plasztikmatricával plasztiktálcán) kapható egy szabolcsi tescóban, mert nem vennék.

Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2019.07.17. 08:37:01

@MEDVE1978: Igazad van az első bekezdésben, de aztán mégis arra jutsz, hogy ez politikai - felülről megoldható - kérdés.
Társadalommérnökösködni nem akartam. Pont ezért maradtam a fogyasztónál. Trendek erősítése, tudatos fogyasztás még nem minősül bárddal formálásnak. Például: Hentesnél húst jelszóval még a párizsit is rúdból szeletelik a szemed előtt és teszik papírba. Nem olyan baromi nagy öncsonkítás, mégis kevesebb a szemét mintha lekapnál egyet a hűtőpolcról, ráadásul a szelet vastagságával is lehet játszani.
Szerintem érdemes, - mindenféle elvárások nélkül a sikerre - hangot adni ennek. Ahogy a jegesvíz challenge a facebookon, talán a környezettudatos fogyasztás is találhat követőkre.

Én a politikába nem folyok bele, mert ott nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, mindenesetre útálják egymást. Nem várok onnan semmit. A nem teljesen hülye emberektől várok kis lépéseket. Mert soha nem késő elkezdeni valamit jól csinálni, még akkor is ha már megszoktuk ahogy van.

MEDVE1978 2019.07.17. 16:12:16

@Tompahawk: Ahhoz amit írok egy emelkedő szintű politikai nyomásra van szükség és ez jelenleg is folyamatban van a fejlett világban, bár mint mindenhol itt is "szóródik" a figyelem. A szóródáson azt értem, hogy a zöld pártoknak, zöld szervezeteknek is rengeteg különböző "agendája" van, ami megakadályozza az effektív fellépést. Kezdjük azzal, hogy a zöldek döntő többsége társadalmi szempontból is egalitariánus, tehát baloldali, ami választhatatlanná teszi őket egyes csoportok számára, de a másik oldalon azt is megakadályozza, hogy értelmes célokban gondolkodjanak. A német zöldek például kifejezetten kártékony hatást gyakoroltak a hazájuk klímájára, amikor bezáratták az atomerőműveket. Bár a CDU megtette ezt a népszerűségért, de a másik oldalt meg továbbra is nyomatta a szénerőműveket, amik sokkal jobban szennyeznek. A baloldaliságból adódóan inkább adóztatási és tiltáskultúrájuk van, aminek van hatásfoka, de az ösztönzéseké jóval nagyobb. Abba kellene pénzt fektetni, hogy valaki kitalálja, hogy a szennyezést hogyan lehet átalakítani, kevésbé szennyezően működni és ezt tömegméretekben előállítani.
Az egyik szinte egyetlen klímabarát összefogás a magaslégköri ózon csökkenésének, az ózonlyuknak a visszafogása volt. Ezt 1989-ben döntötték el és van egy egyszerű oka, hogy miért működött: voltak elérhető árú kiváltó technológiák, nem kellett abbahagyni a hűtőszekrény vagy dezodorgyártást emiatt.

Sírunk a műanyagpalackok és zacskók miatt, meg hogy elöntik a világot. Ez érthető és viszonylag egyszerűen kezelhető: minden műanyag zacskó 50 Ft adó, rögtön visszaesett a szennyezés. A műanyag vagy fémpalackokra pedig be lehetne vezetni betétdíjat. A németeknél, osztrákoknál van ilyen. Elmész Bécsbe egy koncertre, kapsz egy kemény műanyag poharat 1 EUR betétdíjért. A végén visszacserélheted. A sörösdobozt szedik ahogy csak tudják, mert jelentős pénz a betéti díja.

Az egyén szerepe és példamutatása, amit te írsz, az egy szép dolog, de ahogy írtam, te hiába teszed ki a lelkedet, ha melletted Mustafa az arab kereskedő mindenkinek fekete zacskót ad számtalanul, minden vásárláshoz. Már nem emlékszem, hogy Jordániából, Egyiptomból vagy Tunéziából volt az az emlékem, hogy az ország zászlaja lehetne akár a fekete nejlonzacskó is, annyi van.

A világ 2017-ben 37 mo tonna CO2-t lőtt ki a légkörbe. Ebből Kína 10 mo-t, az USA 5-t. Az EU 3,5-t. Tehát Kína harmadát... (Magyarország 50.000 tonnát, tehát Kína 0,5%-át...).
Hiába nem dohányzol, ha gyárkémények állnak melletted...

Futóbolondok és kalandjaik

Ezt a blogot azért indítottam, hogy megírjam és megosszam futásos élményeimet, tapasztalataimat, gondolataimat. Szívesen olvasom mások tapasztalatait, történeteit is a témában. Meggyőződésem, hogy egy jó vitában csak győztes van, mert a legrosszabb amit veszíthet az ember, az egy gyenge álláspont. Önképző vagyok, nincs edzőm. Még online sem. Kísérletezek, ami hol jól, hol rosszul sül el. Kerültem már kórházba emiatt és nyertem akkor amikor nem vártam volna. Úgy gondolom hasonló cipőben járó (futó) emberek számára akár tanulságos is lehet egy sporttárs kálváriája.

Kontakt

hawktompa@gmail.com

Címkék

autó (1) bicikli (2) cipő (4) család (8) dresscode (1) edzés (18) edző (2) egyedül (5) életmód (13) energia (6) étel (1) étkezés (2) evés (6) felszerelés (4) futás (21) gear (4) kirándulás (3) kórház (1) környezet (7) kutya (3) magyar siker (1) maraton (3) minimalizmus (1) munkahely (3) piheno (3) power gel (1) sérülés (4) siker (4) sport (9) szalamandra (1) szív (4) szünet (1) tanár (1) trail (5) ultra (4) verseny (12) zene (1) zokni (3) Címkefelhő
süti beállítások módosítása