Ahhoz az ipari méretű impotenciához, amit az SIS képviselt, keresve sem tálalhattak volna jobb embert, mint Mansfield Smith-Cumming-ot. 12 évig szolgált a haditengerészetnél, végül 1885-ben tengeribetegség miatt nyugdíjazták. Később egy időre visszatért még hírszerzőként, de sikertelenül. Többek közt német üzletembernek adta ki magát anélkül, hogy beszélte volna a nyelvet.

A századforduló környékén rengeteg bejelentés érkezett a lakosság köréből, hogy az Angliában élő németek óriási hányada kém. Ezen felbuzdulva a kormány létrehozott egy titkos ügynökséget, melynek 1909-ben Sir Mansfield Smith-Cumming lett a vezetője. A szervezet annyira titkos volt, hogy senki sem tudott róla. Ennek megfelelően a verbuválás is kissé nehézkes bizonyult. Sir Cumming korai naplóbejegyzései alapján ő maga is csak lézengett naphosszat a titkos épület kongó folyosóin. Lássuk be: a Nagy Háború hajnalán a titkosszolgálat kezdeti időszaka nem annyira az általunk ismert James Bondos magasságban szárnyalt, sokkal inkább Mr. Bean egyik jelenetébe illő helyzetkomédiára hasonlított. A kormány úgy tekintett az ügynökségre, mint hitetlen a szenteltvízre: nem segít, de nem is árt.

Anyagi támogatás hiányában Mr. C kénytelen volt egyéb alternatív megoldásokat keresni, mint pl. Sydney Reilly, Az orosz születésű kém vagy valóban a kémek ásza volt vagy csak egy pitiáner bűnöző, nem lehet tudni. Mindenestre élete során rendületlenül dolgozott saját mítoszán, olyannyira, hogy karrierje csúcsán egyszerre négy nagyhatalomnak is kémkedett. Nem meglepően ő volt James Bond karakterének egyik inspirációja.

Sydney Reilly

Mr. Cumming minden kezébe kerülő dokumentumot egy zöld tollal odakanyarított „C” betűvel írt alá. Igen, kedves James Bond rajongók, ő volt Ian Flemming múzsája, amikor M-et megálmodta. Állítólag amikor 1914-ben autóbalesetet szenvedett Franciaországban, saját késével volt kénytelen amputálni a roncsok közé szorult lábát, csak hogy szabadulni tudjon. A potenciális ügynökök felvételiztetésekor pedig egy óvatlan pillanatban beledöfött egy papírvágó kést a saját műlábába és ha a jelentkező csak kicsit is összerezzent Cumming azonnal eltanácsolta. Az irodában rollerrel közlekedett és amputált lábával tessékelte félre az útjába kerülőket. Szimplán úri passzióból pedig saját tankja is volt.

Akkoriban a kém kütyük is gyerekcipőben jártak, így nem meglepő, hogy a láthatatlan tinta csúcstechnológia témakörben Mansfield Smith-Cumming nagyot újított. Ő fedezte fel, hogy az ondó nemcsak a gyermekvállalást segíti 100%-ban, hanem kiváló láthatatlan íróeszköz is. Anno az ügynökök az akkoriban népszerű láthatatlan tinta birtokában buktak le (anno citromot, hagymát, tejet stb. használtak). Az ondó, mint láthatatlan íróeszköz nem volt hosszú életű. Használata során kiderült, hogy pár nap után a szaglószerveket nem kellemesen izgató bukét bocsájt ki.

Sir Cumming lelkes amatőr fejlesztő volt, ezért alkalmazta  Thomas R. Merton fizikust is, az első Q-t, hogy a technológiai újításokon dolgozzon és valamennyi hitelességet kölcsönözzön a szolgálatnak.

Mansfield Smith-Cumming előléptetését az Edward-korabeli (és még a ma is jellemző) bratyizásnak köszönhette. Azt azonban a javára kell írni, hogy a semmirekellőkből, lehűtőkből és haszontalan bűnözőkből lassan, de biztosan egy hatékony hálózatot hozott létre, mely végül hasznos információkkal tudott szolgálni a brit kormánynak.

A legendás kémfőnök teljesen hétköznapi úton távozott az élők sorából: röviddel nyugdíjazása előtt otthonában érte a természetes halál.