Óriási várakozás előzte meg a DVSC Leverkusen elleni EHF-kupa selejtezőjét, ami a körülményeket figyelembe véve nem nevezhető meglepetésnek. A Loki ugyanis a magyar bajnokság meglepetéscsapata, hat lejátszott meccs után továbbra is veretlenül állnak, pedig már játszottak a Ferencváros és a Vác otthonában is, legutóbb pedig Érdről hozták el a két pontot. Ha ez nem lett volna elég, két év után jutottak újra európai kupába, és a szezon során először léphettek pályára a kisebb felújításon átesett Hódós Imre Sportcsarnokban, ráadásul épp most ünnepelte a 25. születésnapját a debreceni szurkolótábor, a SZUD. Minden adott volt tehát a pokoli hangulathoz, amit meg is kaptak azok, akik kilátogattak, a hazai közönség igazán kitett magáért.

A csapatok teljesítményére is jó hatással volt az atmoszféra, hatalmas irammal estek egymásnak, ami főleg a támadójátékban nyilvánult meg, a védekezés egyik oldalon se működött túl hatékonyan. A támadások viszont már annál acélosabbak voltak, hazai oldalon többen is megvillantak, a kezdők hozták a tőlük már megszokott jó játékot, de a padról is érkezett segítség, főleg az egyébként jobbkezes Vámos Petrától, aki lehetetlen helyzetből bal kézzel is betalált. A prímet viszont Varsányi Nóra vitte, aki négy gólt szerzett, és szinte hibátlanul kézilabdázott, az utóbbi időben pedig élete talán legjobb formájában játszik. Az első félidő nagy részében fej-fej mellett haladtak, majd jött egy olyan periódus, amikor úgy nézett ki, hogy a Loki elléphet, de három gólnál nagyobbra nem tudták növelni az előnyüket, a félidő végére pedig a Leverkusen egy gólra zárkózott vissza. Sőt, a második félidő elején már a vezetést is sikerült megszerezniük, ám mielőtt bárki aggódhatott volna, magasabb fokozatra kapcsolt a Lokomotív, és a Bulath-Kovács-Despotovic hármas vezetésével gyorsvonatként robogott át a németeken, közben a védekezés is összeállt, és Triffa is hozzátette a magáét a kapuban.

A meccs csúcspontja akkor jött el, amikor Vantara-Kelemen Éva egy indítás után meglőtte a minden meccsen kötelező, és lassan védjegyévé váló cunderes gólját, beállítva a tíz gólós különbséget. Ekkor a már amúgy is extázisban lévő hazai tábor rászámolta a tízet a vendégekre, stílusosan németül. A meccs végén közeledett a Leverkusen, de amikor igazán komollyá vált volna a zárkózás, akkor a kapuba csereként beálló Szabó Dorci mutatott be bravúrokat (többek közt ziccert és hetest is sikerült védenie), majd a támadójáték is újra összeállt, így a dudaszó pillanatában 35-27-es állást mutatott az eredményjelző. Természetesen az ünneplés sem maradhatott el, a lefújás után még percekig énekelt együtt a csapat és a közönség, méghozzá teljesen jogosan, ugyanis ennek az eredménynek és főleg a második félidőben mutatott játéknak elégnek kell lennie a továbbjutáshoz.