2019. már 20.

Akkor is megsajnálod, ha tudod, hogy egy hazug tolvaj? - ZöldreVárva

írta: NVK
Akkor is megsajnálod, ha tudod, hogy egy hazug tolvaj? - ZöldreVárva

#ésszelélj #mittenneélha #múltésjövő

people-1010001_1920.jpg

Hajléktalan férfi ül a padon, fázik, hűvösek még a nappalok.

50 éves? Vagy 70? Kortalanra ráncosodott az arca. 
Vékony, kóró testén lóg a viseltes, mocskos ruha, gyászkeretes körmű ujjai közt a kukából kiszedegetett dekket szorongat.

Az emberek messziről kikerülik, de vajon mit mesélne, ha mellé ülne valaki és az életéről kérdezné?


Elmondaná, hogy volt családja, de az élet kegyetlen, a rokonok önzők és kiadták az útját. Elmesélné, hogy valaha minden lehetőség előtte állt, de aztán minden elveszett. A család elfordult, a barátok elmaradtak.
Valószínűleg megsajnálná mindenki.
Talán a meséjét hallgatva az emberek rosszallóan ingatnák a fejüket, elítélnék az önző rokonokat, s az öregnek ott hagynának a padon pár száz forintot. Kenyérre, cigire.

Megsajnálná talán mindenki pedig az éremnek mindig két oldala van.


Idősebb nő sétál az unokáival, s mesél:
- Volt egy öcsém. Már gyerekként is bajt bajra halmozott. Mindig én kaptam helyette. Tiniként meglopott, elvitte a nehezen összespórolt tandíjamat, mégis megbocsátottam neki. Hisz az öcsém. Hosszú évekig mindent elnéztünk neki a családban, minden stiklije fölött szemet hunytunk, mentségeket kerestünk neki, mert a család fontos. Mindig hittük, egyszer ,,megjavul".

Aztán apu beteg lett, ő pedig lelépett, nem segített a gondozásban. Mikor pedig évek múlva előkerült, rettenetes módon meglopta aput is. Kipakolta a házat, amíg nem volt otthon. Mindent elvitt és eltékozolt.
Mindig sokat ivott, hiába óvtuk, hogy vigyázzon. Rövid ideig volt barátnője, normális élete, de nem ment neki. Nem becsülte meg. Túl önző volt. Kerülte a munkát, bajba keveredett, titkolózott, hazudozott.
Egyszer nagyon csúnyán összevesztünk, akkor szakadt meg köztünk minden kapcsolat.
Évek óta nem láttam.
Mi lehet vele?....Valahol az utcán él..

Az éremnek mindig két oldala van. Vajon az egész történetet ismerve hányan sajnálnák meg a padon gubbasztó férfit?

Ezen gondolkodtam ma a pirosnál. Meg azon, hogy a tetteknek mindig van következménye. Akár jót, akár rosszat tesz az ember, az mindig visszaszáll valamilyen formában.


Vajon mi mindannyian másképp csinálnánk dolgokat, szánnánk időt szeretteinkre, odafigyelnénk egymásra jobban, ha ismernénk a következményeket?

 

 

Szólj hozzá

gondolatok