2019. február 22. írta: KMJudit

A XX. századi magyar építészet mérföldköve - Lechner csodálatos Postatakarékpénztára

A Postatakarékpénztár, mely ma a Magyar Államkincstárnak ad otthont, Budapest egyik legcsodálatosabb szecessziós épülete. A főváros szívében található műemléket Lechner Ödön főművének tartják. Kiemelkedő bravúr, hogy a palota a korabeli Budapest egyik legolcsóbb kivitelezésű középülete volt, mégis művészeti szempontból felbecsülhetetlen értéket képvisel.

Kép: allamkincstar.gov.hu

A Postatakarékpénztár (alapítva 1885-ben) épületének tervezésére a pályázatot 1899-ben írták ki. Az eredmény értelmiségi körökben nagy felháborodást keltett, mivel Lechner Ödön és Baumgarten Sándor közös pályázata csupán a második helyet nyerte el. Az első helyezett Berczik Gyulának, a posta saját építészének a munkája lett, aki egy aránytalan, Lechnert utánzó tervet nyújtott be, mégpedig gyakorlatilag az Iparművészeti Múzeum oldarszárnyainak koppintását. A megbotránkozás hatására újra kiírták a pályázatot, melyet ezúttal már Lechner nyert meg (valójában ekkor már csak tőle és a posta építészétől kértek be terveket).

A korban modern épületnek számító palota igen rövid időn belül, másfél év alatt elkészült, 1901. december 16-án adták át. A tervezésnél Lechner a takarékosság és megbizhatóság irányelveit követte, mindemellett a nemzeti stílus érvényesítése is a szeme előtt lebegett.

A takarékosság az épület motívumainak szimbolikájában is megjelenik: méhek és méhkasok jelképezik a gyűjtögetést, a szorgalmat és a takarékoskodást. Az épület mindössze 600 000 forintba került, így a kor legolcsóbb középületének számított. A modernség és a nemzeti jelleg együttes megjelenése még Lechner kritikusainak is felkeltette a figyelmét.

A takarékpénztár alaprajza is egyszerű. A változó igényeket követni tudja, hiszen a válaszfalak könnyen áthelyezhetőek. Az ötemeletes palota három utcára nyílik, a főhomlokzat a Hold utcára néz. A viszonylag szűk utcáról sajnos a tető alig látható, azt színes Zsolnay cserepek és kerámiák díszítik. A legnagyobb feltűnést a hullámzó pártázat kelti.

Maga Lechner is sajnálta, hogy a csodálatos palota díszítése, monumentalitása nem érvényesül. Éppen a szűk utca miatt is lett a homlokzat síkszerűre tervezve, mivel egy ilyen környezetben a hatalmas rizalitok nevetségesen mutattak volna. Mindenesetre a mesternek sikerült a legjobb helykihasználást megvalósítania.

Lechner szerette az élénk színeket, a csillogó felületeket, a népművészeti motívumokat, így ezeket itt is alkalmazta. Rengeteget kísérletezett a különböző anyagokkal, így itt is megjelenik például a költséghatékony terrakotta. Azt vallotta, hogy a kő nem felel meg a síkság kőben szegény országának, az inkább a dél és a nyugat építészetének anyaga. A kerámia strapabíró, ellenáll az időjárásnak, nem úgy, mint a hagyományos vakolt felület.

Bár a díszítés lenyűgöző, mégis a téralkotás kap nagyobb szerepet. Sajnos elpusztult a pénztárterem hatalmas, méhsejtszerűen kialakított üvegkupolája, mely a palota egyik legnagyobb bravúrja volt.

fortepan_1980_lechner_nonprofit_kft_dokumentacios_kozpont_vati_felvetele-min.jpg

Kép: Fortepan / Lechner Nonprofit Dokumentációs Központ / VÁTI felvétele, 1980.

Sajnos Lechner konzervatív ellenfeleinek, akik ellenezték építészeti nézeteit, stílusát, elgondolásait, sikerült elérniük, hogy ez legyen a mester utolsó állami megbízatása (pedig még 13 évig élt). Viszont azért akadtak művészetének pártolói, akik lelkesen keresték fel épületeit.

Lechner ezen művét egy lapon említhetjük Otto Wagner bécsi postatakarékpénztárával, mely néhány évvel később készült el. Mindkettőnél megfigyelhető a modern formanyelv és a banképületek funkciójának valódi megértése, mely sok más ilyen jellegű épületnél hiányzik. Mindkét épület a XX. századi építészet mérföldköve.