Mindig is vártam, hogy legyen egy kisgyerekem, mert olyan cuki kis kézzel készített ajándék ötletek  voltak a fejemben, amiket közösen el tudunk készíteni. Én már gyerekkoromban is imádtam kézzel készíteni az ajándékokat a rokonaimnak, barátaimnak és végre elérkezett az első ünnep- a férjem szülinapja-, amire már közösen tudtunk Matykóval ajándékot készíteni. Az ajándék mellett még szeretem az összehasonlítható kis lenyomatos vagy más növekvés mutató dolgokat is, így félig meddig adott volt, hogy kéz vagy láblenyomatos ajándékot szeretnék készíteni.

Hozzávalók:

Egy kifeszített festő vászon

Akvarell festék

Egy pici pracli

Fülpiszkálók

Türelem

Matykó szobájában van egy doboz “open in case of rainy weather” felirattal és bár annyira nem volt rossz idő elérkezett a pillanat, hogy felbontsam azt. Mindenféle kézműves dolgokat gyűjtök benne, hogy a megfelelő időpontban elővegyem és pacsmagoljunk, alkossunk a kisfiammal. Ez a 33.szülinap egy megfelelő időpontnak tűnt, hogy az első kis festékkészletét kibontsuk és megcsináljuk az ajándékot. Megfelelő védőöltözék nélkül -mivel a játszótérről jöttünk haza és ígyis úgyis átöltöztünk volna- belevágtunk az ajándékészítésben. Jó tanács anyukáknak, ne a kézlenyomattal kezdjék, mert utána a kicsinyük kizárólag a kis kezükkel akar festeni, akármilyen szép színes kis ecseteket vesztek nekik. És még egy jótanács: legyen elől egy nagy lap is, ahol kibontakozhat a kis művészetük és az ajándékozásra váró vászon viszonylag tiszta maradjon. Miután ezen a lapon már festegetett a gyerekünk egy picit utána vághatunk bele az ajándék készítésbe. 

Szóval miután mindent szépen előkészítettem és Dexter pontoságával leterítettem a konyhát belevágtunk az alkotásba. Megkértem a művészurat válassza ki milyen színnel szeretné, hogy a lenyomat a kezéről készüljön. Matykó már sokkal ügyesebben hagyta, hogy a kis kezét lefessem, mint tavaly karácsonykor, amikor a nagyszülőknek kézlenyomatos bögrét adtunk. Egy kettő háááárom, a lenyomat kész is. Nagyon tetszett neki az egész folyamat. Utána félretettük, hogy megszáradjon, de ha hajszárítóval szárítjátok, gyorsabban megszárad az egész.

Ceruzával berajzoltam a lenyomat-tortácska állványát és a gyertyáknak a kanócait. Utána ezt kifestettem minden, általános iskolai rajztanárom Gyuri bácsi által, megtanult festés tudással. Köszönöm Gyuri bácsi! Megint hagytam száradni az egész alkotást, egy picit. És végül mivel sajnos konfetti mániás vagyok, ezért elővettük a fülpiszkálókat és a legnehezebb része következett számomra. Kordában tartani a konfetti vágyam és szépen ízlésesen “felkonfettiztük” a fehér területeket.

Szerintem nagyon kis kedves ajándék, amin ha az én kézlenyomatom szerepelne picit fura lenne, de biztos udvarias mosolygással elfogadnák, de így, egy szuper pici praclival még nagyobb örömöt tudunk szerezni. Nálunk már konfettizésre vár a következő, ami a dédimamának készül.