A kérdés persze álságos. Mivel a sírig tartó szerelem soha nem is volt igazán divatban. Bár felidézhetjük Rómeó és Júlia történetét: kicsit ugyan ront az összképen, hogy három napig voltak szerelmesek és egy kommunikációs hiba miatt lettek öngyilkosok... Ilyen balesetek előfordulnak. De normális körülmények között, és ha nem tragédia vet véget a szerelmesek boldogságának, a sírig tartó rajongás gyakorlatilag nem létezett soha.

Rövidebb távra kalibrált érzelmek útvesztőjében

Ha korábban nagyobb esély volt rá, az annak a sajnálatos ténynek volt köszönhető, hogy az emberek túlnyomó része sokkal rövidebb ideig élt, mint ma. Volt, aki kiszámolta, hogy a régi szép időkben a házasságok átlagosan hét évig tartottak. Az éppen az első nagy válság ideje lenne. De akkoriban nem elváltak, hanem megözvegyültek. És igen korán házasodtak. Szóval sokkal könnyebben megtörténhetett, hogy még rajongással szerették egymást. Ugyanakkor a házasságok nagy része érdekből köttetett, és még csak nem is a házasulandók akaratából. Főleg az első alkalommal. Ezekben a kapcsolatokban ritkán virágzott ki a szerelem. Így aztán a megözvegyülés sem elsősorban azért volt tragikus, mert az ember a kedvesét vesztette el, hanem, mert a gyerekei félárvák lettek, vagy a család nyomorba jutott.

Hajlamosak vagyunk összekeverni két teljesen különböző dolgot: a sírig tartó házasságot és a sírig tartó szerelmet. Mint már említettem, a szerelmi házasság modern fogalom, vagyis a szerelem és a házasság nem járt kéz a kézben. Így az is hamis elképzelés, hogy eleink tovább voltak szerelmesek, mint mi. Ha esetleg tovább maradtak házasok, az nem a szerelem jele volt. De a hosszú házasságok igazából a XX. században jelentek meg tömegesen. Az orvostudomány hihetetlen fejlődése kellett hozzá, hogy például a nők ne forogjanak minden szülésnél életveszélyben. És a tartós béke volt szükséges ahhoz, hogy a férfiak ne essenek el tömegével értelmetlen háborúkban. Hogy az egyéb pusztító betegségekről már ne is beszéljünk.

Ami meg a sírig tartó hűséget illeti, azt kell mondjuk, hogy ezt senki nem tudja és soha nem is tudta ellenőrizni. Feltételezhetjük, hogy régebben hűségesebbek voltak az emberek, de bizonyítani nem leszünk képesek. És persze az sem jele a szerelemnek, ha valaki hűséges. Bár sokszor összekötik a két fogalmat, valójában ugyanúgy léteznek szerelmes hűtlenek, mint nem szerelmes hűségesek. 

A rózsaszín köd bűvkörében élve

A sírig tartó szerelem tetszetős mítosz. Bár leginkább tragikus történetek kapcsolódnak hozzá, nem boldog hétköznapok. Mégis szeretünk hinni benne, mert a mulandósággal szembenézni fájdalmas. Hiába énekli Zorán, hogy a szerelemnek múlnia kell, nem hisszük el neki. Persze a szeretetnek, a barátságnak, a kötődésnek, megbecsülésnek nem kell elmúlnia. Olykor-olykor, kivételes esetekben a szerelem is tovább tarthat, mint általában (2-3 év?)... 

De itt megint beleütközünk abba a problémába, hogy mást és mást értünk szerelem alatt. Ha valaki azt a felfokozott állapotot tartja szerelemnek, ami nem hagy enni és aludni, akkor az biztos nem tarthat évekig, mert nem tudnánk mellette se dolgozni, se tanulni, se semmi létfontosságú dologgal foglalkozni. Mondjuk gyereket nevelni. 

Ha azonban szerelemnek tartjuk azt az erős kötődést is, ami odavonz a másikhoz, amely arra késztet, hogy óvjuk, mindent megtegyünk érte és gondoskodjunk róla, ha arra van szüksége, akkor az hosszú évekig is kitarthat. Persze erotikus vonzalom nélkül már nehéz lenne szerelemnek hívni. (Bár szexmentes szerelem is létezik.) De ha valami, ez az erős kötődés olyasmi, ami sokáig tarthat. Akár a sírig is. Ugyanakkor felbukkanhatnak az életünk során új szerelmek is. Új, friss, magukkal ragadó érzelmek. És ha ezeket tapasztaljuk, el kell döntenünk, hogy elfojtjuk magunkban, vagy megéljük őket. 

Hogyan lehet a sírig boldognak lenni, ha két ellentétes érzésre vágyunk?

Társadalmunk furcsa ellentmondásban él: miközben magasztalja a szerelmet, ahányszor nem független embereket érint meg ez az érzés, elvárja tőlük, hogy ellenálljanak neki. Vagy kezdjenek mindent a nulláról, felborítva a meglévő életüket... Egyszerre várja el tőlünk a szenvedélyt és a stabilitást, pedig a két dolog alapvetően ellentmond egymásnak. Ugyanakkor mindkettőre vágyunk.

A sírig tartó szerelem ideálja ezt a két ellentétes igényt próbálja egyetlen kapcsolatban összegyúrni. Ami sajnos nem szokott sikerülni. Kivéve, ahogy már említettem, tragikus esetekben, de a legtöbben ugyebár nem szeretnénk tragikus hősökké válni.