Megint találtam egy elhagyottnak látszó román-magyar határátkelőt. Bár – mint később ki fog derülni – nem teljesen az, csak ideiglenesen van használaton kívül.
Most sem azzal a céllal mentem, hogy megnézem ezt – nem is tudtam a létéről –, hanem biciklitúrázás közben az egyik faluban megkérdeztem, hogy merre visz ez az út, és az illető mondta, hogy erre és erre, és hozzátette, hogy „viszont lesz ott egy kereszt, és ha ott nem fordul le, hanem végig megy egyenesen, akkor egy határátkelőhöz ér”. Na, több se kellett.
Szóval nem tervezett volt ez sem, ahogy a múltkori elhagyatott és lezárt átkelő felfedezése sem. A két létesítmény között annyi a különbség, hogy a mostani csak ideiglenesen van elnéptelenedve, és a lakosság számára létesített átkelő, míg az előbbi linken lévő végleg zárva van, és eleve is csak ipari átkelő volt, célforgalom számára.
Nos, ezúttal a Cheresig (Körösszeg)-Körösnagyharsány átjárót találtam meg. Nagyváradról indulok, és több településsel odébb, bringázás közben egyszerűen az utamat állja ez az objektum. Némán. Néptelenül. Mert sehol egy lélek, kilométerekre ellátni, csend és mozdulatlanság mindenütt. Csak tücsökcirpelés és madárhangok hallatszanak magánál néptelen átkelőnél is. Egyszerűen el lehet menni a leeresztett sorompóig, azaz a legvégéig, sehol senki. És itt nincs elkerítve a két oldalon leengedett sorompók melletti rész sem, meg semmi (nem úgy, mint a múltkor talált másik elhagyatott határátkelőnél), simán megkerülhető az egész a nagy síkság közepén, és lehet tovább menni, immár a másik országban – de persze nem ajánlom.
Ennél az átjárónál azt írja a leeresztett román és magyar sorompók előtti táblán, hogy csak szombatonként 10-18 óra között van nyitva. Amúgy mindegy, úgysem átkelni jöttem, csak kalandozni. Visszafelé aztán, kilométerekkel beljebb az országban, a harmadik faluban összetalálkozom a román határrendészek egyik autós járőrével. Ők rendesen válaszolgatnak a kérdéseimre, és így derül ki, hogy szombatonként sincs nyitva most az átkelő: „még márciusban lezárták, a járvány miatt, azóta ki sem nyitották, teljesen elhagyatott”. Hozzáteszik: „De amúgy sem sokan tudnak erről az átkelőről”. Egyébként meg logikus persze, hogy a járvány miatti szigorítások részeként az ilyen kisebb, csak adott napokon működő átkelők zárva vannak, hiszen könnyebb ellenőrzés alatt tartani a határforgalmat, ha a kisebb átjárók nem működnek. Viszont – épp a kihaltságuk miatt – látványnak most érdekesek.
Aki meg akarja nézni – egy kirándulásnak jó –, annak Váradról a következő útvonalon kell mondjuk végigbringáznia: Nagyvárad-Biharszentandrás-Köröstarján-Körösgyéres-Vizesgyán-Körösszeg. Figyelem, a legutolsó kereszteződésnél sem balra (Cséffa felé mutató tábla van), sem jobbra (Cheresig/Körösszeg felé mutató tábla van) ne térj le, hanem tovább, egyenesen, és egy-két kilométer múlva ott van a tájban a hónapok óta kihalt határátkelő.
