A jelek szerint véget ért a miniszterelnöki stábban dolgozó kommunikációs munkatársak szabadsága. Ismét dolgoznak, a szokásos péntek reggeli rádióinterjú leirata ugyanis már tegnap (szombaton) olvasható volt a Miniszterelnök.hu honlapon. Egy fáradt politikus beszélt, aki idestova két esztendeje próbálja elhitetni magáról, hogy képes kezelni a koronavírus-járványt.
Unalomig ismert gondolatokat ismételgetett. Szinte szó szerint fejtegetett olyasmit, amellyel egy hete, egy hónapja, egy éve is traktált bennünket. Jellemző, hogy a 28 perc alatt 32-szer használta a tehátot. Azt a kötőszót, amely az ógörög orego (felé) kifejezésből örökült át a latinba, és ergo-ként (valamire való tekintettel) lett a logikai levezetés kulcsszava, a következtetés levonása. Nem akarok tippeket adni a miniszterelnök kommunikációs munkatársainak, akik fölkészítik a váltakozó színvonalú interjúkra, de a tehát nyomasztó egyhangúságát csökkenteni lehetne a rokon értelmű szavakkal.
Ilyen például az azaz, az egy szó, mint száz, az egyszóval, az eszerint, az ezért, az ilyenformán, az így, a következésképpen, a mindent egybevetve és a vagyis. Hivatásos tollforgatóként gyakran élek a tehátban rejlő lehetőségekkel, és a változatosság kedvéért leginkább az egyszóvalt, az ilyenformánt és a következésképpent használom, de a többi szinonima se csökkenti a közszereplő nyelvi igényességét. A fáradtságot jelző szövegben egyetlen mondatot találtam, amely nem hatott önismétlésnek. Miniszterelnökünk kedvenc szavajárásával a magyarokat emlegette, akik „közül sokan vagyunk”…
Azért hagyom félbe az idézetet, mert ő már eljutott gondolatban a végkifejlethez, és értelmes emberként rádöbbent, hogy furcsa, meghökkentő, visszatetsző volna önmagát, az ország egyik leggazdagabb lakosát besorolni a filléres gondokkal küszködők közé. Ám a kimondott vagyunkat már nem szívhatta vissza, megtoldotta hát azzal, hogy „sokan vannak, akik kispénzűek”. A kommunikációs stáb becsületére válik, hogy az egyszerre hátborzongató és mulatságos, önleleplező és korrigáló (helyesbítő, javító, módosító) képességre utaló mozzanatot benne hagyták a jegyzőkönyvi hitelességű leiratban.
Ez adta az ötletet, hogy a bejegyzés utáni összeállításba válogassam Orbán Viktor anyagiakról vallott gondolatait. Akad köztük, amelyet fölvettem a szállóigék gyűjteményébe, de a kevésbé szellemesek is azt sejtetik, hogy amit a pénzről mondott, az sokat árul el róla.
Tíz mondat Orbán Viktortól
A pénz nem olyan paripa, amely nyugodtan zabol az istállóban. (Magyar Rádió, 2000. október 3.)
Ahol pénz van, harc is van. (Magyar Rádió, 2000. november 22.)
Megpróbáltuk kinyitni az emberek szemét, de a kormány pénzen fújt buborékokkal elvakította őket. (Magyar Nemzet, 2006. május 6.)
Az embereket nem akkor kell megadóztatni, amikor dolgoznak, meg pénzt keresnek. Akkor kell begyűjteni az ország működéséhez szükséges pénzeket, amikor az emberek elköltik a jövedelmüket. (Magyar Rádió, 2013. március 1.)
„Zsugori” alak vagyok, ha az ország pénzéről van szó. (SzegedMa.hu, 2014. február 7.)
Az, hogy az emberek nagyobb kockázatot vállalnak valamivel több pénz reményében, senkit sem jogosít fel arra, hogy azt a pénzt ellopja. (Magyar Rádió, 2015. március 27.)
Nem tűröm, hogy ellopják a pénzt. (Baon.hu, 2016. december 24.)
A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosának van. (Miniszterelnök.hu, 2017. február 28.)
Én csak annak akarok pénzt adni, aki csinál valamit. (Miniszterelnök.hu, 2019. május 1.)
A magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek. (Magyar Rádió, 2022. január 21.)
