Az úgynevezett Városháza-ügyben tegnap tárgyalt interjúnak van még egy mozzanata, melyen érdemes eltűnődni. A volt miniszterelnök a fővárosi vezetés körül „úszkáló cápák” ürügyén hozott szóba egy már-már feledésbe merült ügyet. A Danubius és a Sláger Rádió elhallgattatását, a médiaháború egyik legérdekesebb epizódját..
A történet dióhéjban, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület parlamenti pártok által delegált tagjai elvették a zenét sugárzó kereskedelmi rádiók analóg (hagyományos, bejáratott) hullámhosszát. A döntés mögött fölsejlett, hogy a kormányrúdnál álló MSZP és az ellenzéki Fidesz megegyezett. Ez váltotta ki az ORTT-elnök Majtényi László lemondását, a miniszterelnök Bajnai Gordon dohogását és a köztársasági elnök Sólyom László korholását. 2009 végén több bejegyzésben is foglalkoztam a fejleményekkel. Most pedig arról morfondírozom, mi vált be az akkori feltételezéseimből.
Sokan firtattuk, vajon a két új rádió a két politikai ellenlábas holdudvarába tartozik-e, és propaganda-eszközt csinálnak-e belőlük. Vagy „csak” az lesz a feladatuk, hogy a várható nyereségből kiegészítsék a választási kampánypénzt? E tekintetben engem igazoltak a fejlemények. Az MSZP és a Fidesz „csak” a hírblokkokban sorozta meg a szája ízének megfelelő információkkal a népes hallgatótábort. Azért hagyták békén a könnyűzenei programot, mert meg akarták tartani a volánnál ülő, a munkahelyükön és a házimunkában háttérzenét fogyasztó érdeklődők százezreit. S ami velük együtt járt: a milliárdos hirdetési bevételeket. A választási törvény alapján 386 millió forintot áldozhattak a közelgő kampányra, holott a becslések szerint ennek mintegy tízszeresére lett volna szükség.
Nem örülhetek, hogy 2009 végén „kitaláltam”, mi lesz a kampányban. Volt valami, ami nagyon nem jött be. Azt kérdeztem, hogy a két párt miért vállalta az alkuval érkező leleplezést, ha lett volna lehetőségük arra is, hogy a világhálón adjanak frekvenciát a saját zenei rádiójuknak. A digitalizációt éppenséggel lehetővé tették volna az Európai Unió irányelvei, erről azonban nálam gyakorlatiasabban gondolkodtak az MSZP és a Fidesz ORTT-be küldött médiapolitikusai. Tisztában voltak azzal, hogy a könnyűzenei műsorok megrögzött hallgatói csupán szórványosan követhették volna figyelemmel az online sugárzást.
Ama technikai okból, amiért a kárvallott, majd a neten kísérletező Danubius néhány hónap múlva beadta a kulcsot. Hogyne mondott volna csődöt 2010-ben, ha még 2021 februárjában is az analóg frekvenciától megfosztott Klubrádióhoz csak a hallgatóság töredéke igazolt át a világhálós száműzetésbe.
Tíz mondat a frekvenciabotrányról
Amikor engem a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttes jelölésére megválasztottak, akkor azt mondtam: az elnöki programom az, hogy az ORTT-t minden eszközzel távol tartsam a pártpolitikától. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, hvg.hu, 2009. október 21.)
A rádiós pályázat körül történtek voltak lemondásom kiváltó okai. (Majtényi László, az ORTT elnöke, Magyar Távirati Iroda, 2009. október 29.)
Sajnálatos, hogy egy frekvenciapályázatra a pártpolitikai alkuk gyanúja vetülhet. (Sólyom László köztársasági elnök, Magyar Távirati Iroda, 2009. október 29.)
A Fidesz és az MSZP színfalak mögötti megegyezése pártelkötelezettségi alapon szakítja ketté az ország média-légterét. (Domokos Lajos kommunikációs válságszakértő, Klubháló.hu, 2009. október 29.)
A rádiófrekvenciák ügye mindannyiunknak megmutatta, milyen az, amikor a politikai akarat szembemegy a társadalmi akarattal. (Bajnai Gordon miniszterelnök, Népszabadság, 2009. november 30.)
Majtényi László lemondása időszerű volt. Tevékenységére jellemző, hogy inkább kívülálló értelmiségiként bírálta az ORTT munkáját ahelyett, hogy alkotó módon részt vett volna benne. (Szalai Annamária, a Fidesz delegátusa az ORTT-ben, hvg.hu, 2009. december 10.)
Helyenként tudomásul vettünk olyan döntéseket, amikkel nem értettünk egyet, amik nem tartoztak a kompetenciánkba, de a mi kormányzásunk alatt születtek. Ilyenek voltak például az országos frekvenciapályázat körüli botrányok. Egyet tehettünk: kifejeztük nemtetszésünket. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Magyar Narancs, 2010. május 13.)
2010-től kezdve állami hirdetések szinte kizárólag a jobboldalhoz sorolható médiumokhoz kerülhettek. Az egyoldalú verseny eredményeként csődbe ment a pártalkuval elnyert Neo FM országos kereskedelmi rádió. (Gyuricza Péter, az MSZP volt delegátusa a volt ORTT-ben, Doktori disszertáció, Szfe.hu, 2013)
A Danubius Rádió egy darabig próbálkozott internetrádióként is túlélni, de 2010-ben a netes adással is leálltak. (Szalay Dániel újságíró, Media1.hu, 2020. június 15.)
Miniszterelnökként magyarázkodtam külföldi nagykövetek és az akkor még alelnök Joe Biden előtt, hogy a Danubius Rádió és a Sláger Rádió frekvenciáinak ügyében nem a magyar kormány korrupt, hanem pártközeli cápák intézték el az ügyet. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, 24.hu, 2021. november 29.)
