Médianapló

Médianapló - Orbán feladta-e a munka alapú társadalomba vetett hitét?

2021. március 05. 09:49 - Zöldi László

A szokottnál nagyobb érdeklődéssel vártam a miniszterelnök péntek reggeli interjúját. Vajon hogyan vágja ki magát a kelepcéből? Miközben ugyanis nemzeti konzultációt kezdeményezett a nyitásról, füstbe ment a terve. Nem képes elhitetni velünk, hogy ő csak a magyar emberek döntését hajtja végre, amikor kinyitja az idestova egy éve bezárt országot. S most, íme, az a fránya koronavírus áthúzta a kommunikációs számítását, kénytelen további korlátozásokat bejelenteni.

Az ellenzéki politikusok arra építik a választási stratégiájukat, hogy számon kérik a hatalom első számú gyakorlóján a járvány kezelését. Náluk méltányosabban értelmezem a kormányfő viselkedését. Orbán Viktor ugyanazzal a gonddal küszködik, amivel a Covid sújtotta világ valamennyi miniszterelnöke: a kiszámíthatatlan vírus fölrúg minden szabályt, és a döntéshozóknak alkalmazkodniuk kell az állandóan változó helyzethez. Ellenmondásokat könnyű észrevenni a magyar kormányfő tegnapi (néhány nappal vagy héttel ezelőtti) és ma reggeli megnyilatkozásai között. De még mindig jobb „következetlennek” lenni, mint foggal-körömmel ragaszkodni megváltozhatatlannak hirdetett hittételekhez.

Például ahhoz, hogy az Európai Unióban egyedüliként csak a számára leghasznosabb két ágazatot támogatta bevételpótlással, azokban is inkább a hozzá közel álló nagyvállalkozókat, mint a munkavállalókat. A ma reggeli interjú legérdekesebb mozzanata az volt, hogy bejelentette: „A bértámogatást minden ágazatra kiterjesztjük.” Az újabb kéthetes zárlat ugyanis végképp ellehetetleníti ama kisvállalkozókat, akik elszenvedik a korlátozásokat. S mert milliós tömegről van szó, a kormányfő már a népharagot és a választási vereséget kockáztatta volna, ha fenntartja megkövesedett álláspontját, és csak elvégzett munkáért hajlandó pénzt adni.

Rugalmas elszakadását a munka alapú társadalom dogmájától nem mondta ki persze, ez azonban a lényeg beismerésén mit sem változtat. Az már kommunikációs kérdés, hogy ezt milyen körítéssel adta elő. A nyilvánossággal való kapcsolattartásának van egy jellegzetessége. Ha sikerről számolhat be, akkor egyes szám első személyben fogalmaz. („Úgy döntöttem, hogy…”) De ha a körülmények folytán változtatni kell a beidegződésen, például a nyitás helyett még inkább korlátoznia kell a mindennapjainkat, akkor hajlamos többes szám első személyben fogalmazni. („Azért döntöttünk úgy, mert…”) És előáll az életünket megnehezítő kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel.       

komment
süti beállítások módosítása