Médianapló

Médianapló - A közönség fizet-e a digitális tartalomért?

2020. augusztus 06. 10:36 - Zöldi László

Azt ígértem tegnap, hogy kitérek ama kérdésekre, melyekben máshová helyezném a hangsúlyt, mint egy Klubrádióban megszólaltatott médiapolitikus. Az interjút továbbgondolásra késztető eszmefuttatás szőtte át, amelyet Haraszti Miklós ezúttal nem definiált. Úgy foglalnám össze, hogy a közönségtől várja a sajtó függetlenítését.

Van azonban egy régi mondata, melyet még ellenzéki politikusként, az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként adott közre a veszprémi újságban: „A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független.” (Napló, 1991.12.28.) A meghatározást akkoriban csupán a papír alapú sajtóra érthette, de illik a digitálisra is. Ha a közönség mellett egy párt közeli vállalkozó is kiveszi részét a szerkesztőség anyagi támogatásából, akkor a vegyes finanszírozásból lesz az Index-válság. Ha a kiadóhivatal elhárítja a pártok pénzét, és kizárólag a hirdetésekből próbál megélni, akkor arra sarkallja az újságírókat, hogy ne feszegessék a leggyakrabban hirdető cégek kínos ügyeit.

Az előfizetés vagy az alkalmi átutalás kétségkívül kiküszöböli a politikai vagy/és gazdasági befolyást. Most már „csak” azt kellene megszervezni, hogy az olvasók lemondjanak szerzett jogukról, miszerint ingyen jutnak a digitális tartalmakhoz. Kár, hogy a hagyomány föltárása nem oldja meg a pillanatnyi gondunkat. Ha ugyanis a függetlenségükre kényes portálok beérnék a közönség kizárólagos támogatásával, be kéne lépniük a Templom Egere nonprofit szervezetbe is. Például a 444.hu most áll át az előfizetésre. Akik folyamatosan utalnának át meghatározott összeget a kiadóhivatal számlájára, ugyanazokat a cikkeket olvashatnák, mint akiknek nincs pénzük a támogatásra. Vagy volna éppen, de nem akarnak fizetni a digitális tartalomért.

Ebben a 444.hu nem követi a hvg.hu gyakorlatát, amely havi 360 forintért előnyben részesíti a fizetőképes keresletet az ingyenes olvasókkal szemben. Az Élet és Irodalom kiadóhivatala emberségesebb megoldást választott. A hetilap legjobb írásait akkor engedi a digitális olvasó elé, ha előtte megnézünk egy hirdetést. De ha a kiadóhivatal pénzt kap a hirdettetőktől, vajon a szerkesztőség nem válik belátóbbá a reklámozó cégek kínos ügyei iránt?

Kíváncsiságból végignéztem a monitor tetején olvasható menüsort. A húsz rövidítés húsz portált takar, közülük minden második számít az anyagi támogatásomra. Elvileg egyetértek Haraszti Miklós „közönséges” meghatározásával, ennyi szerkesztőséget azonban nem tudok eltartani.    

komment
süti beállítások módosítása