A hirtelenjében lemondott politikus egy 2017-es videó-felvétel tanúsága szerint Ibizán ezt fejtegette: „Pecina nagy játékos, tizenöt évvel ezelőtt elkezdte venni Orbánnak a médiát.” Az említett osztrák befektető tehát azért működött közre a magyar sajtóviszonyok gyökeres átalakításában, mert a nálunk ideiglenesen állomásozó német laptulajdonosok meg akartak szabadulni a veszteséges („Minusgeschäft”) hálózataiktól. E kijelentés vonatkozhat a 2016 októberében Pecina áldásos közreműködésével megszüntetett Népszabadságra, de a Pannon Lapok Társaságára is. Az utóbbi cég veszteségességét vitatom.

A Szabadság Párt elnöke befolyást akart szerezni az osztrák nyilvánosságban, és a Kronen Zeitungot nézte ki magának. A társaságában iddogáló orosz urak-hölgyek anyagi támogatásával szerette volna megvenni a bulvárlapot, amelyből hétszázezer példányt adnak el a nyolc és félmilliós Ausztriában. Nos, az újság az idő tájt felerészben a német Funke-médiacsoport tulajdonában volt, amely épp akkoriban adta el a Pannon Lapok Társaságát Mészáros Lőrincnek. A Funke legendás név a legújabb kori német sajtótörténetben.

Jakob Funke a második világháború után újságíró kollégájával, Erich Brosttal üldögélt egy esseni kocsmában, és tervezték a jövőjüket. Arra jutottak, hogy két párt, a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata váltógazdálkodása jellemzi majd a nyugati Németországot. Funke a CDU-val kereste a kapcsolatot, Brost az SPD-vel, közös cégük, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) pedig mindig azt az arcát mutatta a nyilvánosságnak, amelyiknek a pártja épp kormányzott. A politikailag kiegyensúlyozott szövetség 2012-ig jellemezte az NSZK-tól keletre is berendezkedett médiavállalkozás gyakorlatát.

Csakhogy az alapítók örökösei vitatkozni kezdtek a követendő stratégiáról, és végül a Funkék győztek. Álláspontjukat úgy értelmezem, hogy a posztkommunista országokban német szemmel nézve elviselhetetlen mértékűre növekedett az államilag hitelesített korrupció. Ezért a Funke-médiacsoport meg akart szabadulni a leányvállalataitól, de nem föltétlenül azért, mert veszteségesnek tartotta őket. A Pannon Lapok Társasága például tisztes eredményekkel kecsegtette, rendszeresen elérte az évi hétmilliárd forintnyi forgalmat.

A többit már tudjuk. Az öt dunántúli napilap és számtalan egyéb kiadvány, plusz a milliárdos értékű veszprémi nyomda némi bolyongás után az Orbán-kormány közelében, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnál kötött ki.