Régen volt szó arról a blogban, hogy mi történik most a farmon. Burek, a búr farm menedzser kényszerű távozása után (gyorsan megszökött a felelősségre vonás elől), Pisti vette kezébe a farm irányítását. Közgazdászként és lelkes környezetbarátként igyekezett új irányt adni a farmnak. Az hamar világossá vált, hogy ez a régió a kereskedelmi zöldségtermesztésre mérsékelten alkalmas. Az ok a piac. Helyben nincs foglalkoztatás, még a városokban sem nagyon akad munka. Így az embereknek nincsen pénze minőségi élelmiszerre, ráadásul a fogyasztásuk is csak az ismert élelmiszerekre korlátozódik, nem éppen kisérletező kedvűek. Meg fog ez változni rövid időn belül, hisz Lusaka, vagy a Copperbelt a bányákkal nagyon más már, de a PAMO-nak itt és most kell okos megoldást találni.

Saját termékek a farmról: kecskesajt, cukkini, sütőtök, padlizsán, paprika, guava, maracuja

Ezért Pisti átállította a termelési programot. Persze először ami még a földben volt, azt kellett megmenteni. Ezért csatlakozott Csaba a csapathoz pár hétre, aki növényorvosként és tapasztalt magyar zöldségtermelőként megmentette az esős évszakban rohadásnak induló paradicsomokat, okrát, paprikát, stb. A PAMO volt az egyetlen termelő a környéken, akinek volt paradicsoma februárban, így Gyuri igen drágán tudta eladni Kasamában a rekeszeket! Apropó rekeszek: Gyuri beindított egy kis háztáji üzletet, a helyi vaskos és nehéz rekeszek, ládák helyett (10-15 kg egy darab!) készíttetett sokkal vékonyabb, könnyebb darabokat. Még mindig keményfából (fenyő, vagy nyárfa nincs a farmon), de sokkal könnyebbek lettek.

Apropó esős évszak: 1567 mm eső esett november 19. és április 15. között! 5 hónap alatt egy esős magyar év teljes csapadékmennyiségének majdnem háromszorosa! Csaba nem is akarta elhinni, hogy létezik ennyi víz. Persze ez gondot is okoz, mert meg kell jól oldani a vízelvezetést a földekről és utakról, a növényvédelem nagyon drága, mert a meleg párát nem csak a kalapos gombák imádják, hanem a betegséget okozók is és gond a trágyázás/műtrágyázás is, mert az eső bemossa mélyre a tápanyagot és a növények gyökérzónájában nem marad nitrogén.

Az újratervezés után a termelésben csak három növény maradt meg: a paradicsom, az okra és hagyma. A lila hagyma kisérlet, nagyon nagy kereslet van érte Kongóból, teherautóval járják kereskedők a vidéket és veszik a hagymát. Ha ez beválna, akkor Pisti nagyobb területet is át tud állítani hagymára.

Pisti részben Csabával karöltve bevállalt magyar vetőmagteszteket is. Pisti régóta szimpatizált a martonvásári kutatóintézettel, így őket kereste meg először. Sajnos amitől a magyar kukoricás szakemberek féltek, az valósnak bizonyult. Hiába a sok eső és a meleg, Zambia közel van az egyenlítőhöz, így rövidek a nappalok az európai nyárhoz képest. Emiatt az otthoni fajták nem tudtak megnőni és rendes hozamot biztosítani. Finom lett a csemege kukorica, imádták a bembák és a magyarok, de kereskedelmileg nem éri meg ezeket termeszteni.

A martonvásári kukorica Zambiában: kicsit sárgább, kicsit kisebb, de a mienk!

A zöldségmagok már sokkal sikeresebbek voltak. A kecskeméti sörretek, a tök, a cukkini kimondottan jók lettek, a különböző paprikákat meg majd meglátjuk, de már nagyon szépen fejlődnek. A karalábéban Csaba nagyon bízott, de sajnos a bembáknak gyanús lett a káposzta tövén a csúnya dudor és kikapálták az egészet, amikor Pisti épp otthon járt... A farm tökéletesen alkalmas vetőmag kisérletekre, vetőmag termesztésre is. A holland vetőmagcégek Zambiában termesztetnek vetőmagokat, mert itt az éghajlat miatt egész évben tudnak jó minőségben szaporító anyagot előállítani. Persze a bembák az európai terményt nem eszik meg, sem a sörretek, se a tök, se a cukkini nem fogyott ingyen sem. Ezeknek is a főváros a piaca.

Magyar tök Afrikában

Egyértelműen kiderült Pisti számára, hogy a farmnak új irányt kell adni. El kell felejteni Burek buta terveit és értelmes kultúrákat és tevékenységeket kell elkezdeni. Olyan termék kell, ami nagy értékű, viszonylag kis térfogatú, így lehet szállítani és export piaca is van. Két ilyen termény is van, az egyik a stevia (egy természetes édesítő anyagot termelő növény), amely remekül terem Zambiában, a másik Pisti kedvenc csemegéje, a makadámia dió. A kávé is szépen nő a környéken, de annak a világpiaca kicsit hektikus, sokkal nagyobb a kockázata, mint mondjuk a makadámiának. Egyetlen hátránya ezeknek a beruházásigény és a lassú megtérülés.

A másik irány a feldolgozás. A friss termék értékesítése helyett fel kell dolgozni a farm terményeket. Pisti és Gyuri bele is fogott a tesztekbe, hogy mit lehet itt készíteni. Gyuri megtanította a bembákat, hogy hogyan lehet hagyományos módon, amúgy kalocsaiasan és szegediesen paprikát szárítani, Veronicáék pedig szépen finomra törték a szárított csilit. Gyilokerős és finom fűszer lett belőle és keresik a piacon, még Mpikában is!

A helyben eladhatatlan, már pirosra érett kaliforniai paprikából Pisti paprikakrémet főzött és a maradék padlizsánnal feltúrbózva zakuszkát. Imádják a bembák és a lusakai barátok, mehetne piacra is. Veronica új ötlettel állt elő: ő lereszelte a paprikát és kitette egy fém tetőlemezre a napra száradni. Pisti óvta ettől, hogy ez a fajta paprika annyira nedves, hogy meg fog rohadni, de tévedett. 4 nap alatt ropogósra száradt és már üvegben van az őrölt pirospaprika! Ha a kecskeméti fűszerpaprika termelési kisérlete beválik, akkor ebből akár még jó üzlet is lehet!

Készül a paprikakrém

A Burek féle káposzták maradékából Pisti savanyú káposztát készített. Kicsit sós lett, de nagyon finom és még a bembák egy részének is ízlett a farmon. A farmkonyhán főzőtt székelykáposzta már nem nyerte el annyira a tetszésüket, persze ez füstölt szalonna, hagyma és hús nélkül még érthető is... A Pisti által kecskéből készült székelykáposzta óriási siker lett, persze abból nem mindenki kapott.

Készül a vecsési/ndeshai savanyú káposzta

Megérkezett a farmra Princess a Hercegnő is. Hercegnő mezőgazdasági iskolába jár és szakmai gyakorlatot akar végezni. Nem bemba és tanult lány (olyannyira, hogy 21 évesen még csak 1 fia van...). Pisti fontosnak tartja az oktatást, mert ez az egyetlen esély, hogy az emberek helyben tudjanak boldogulni és ne induljanak el Európa felé, ezért szívesen fogadta Hercegnőt. Hercegnő ért az állatokhoz, így Pisti régi nagy álmát teljesítette, amikor elkezdte a kecskék fejését. Nem volt könnyű rászoktatni a kecskéket, hogy engedjék magukat megfejni, meg mindent meg is tettek, hogy a gidák kapják a tejet, de nyert az emberi furfang!

Kecskefejés, most már a higénia is működik

10 kecskéből napi 1,5 liter tej jön össze, amiből aztán Pisti, régi kedves otthoni barátnője, Hóbagoly receptje alapján kecskesajtot készít. Minden megvan hozzá a farmon: a kecsketej, a citrom, a só és a fűszerek. Isteni lett a sajt, csak nem túl szapora, rendes tejelő kecskefajta kellene hozzá.

Bio kecskesajt, á lá Hóbagoly! 

Pisti tavaly szeptemberben a lusakai World Export Development Forumon, amikor a magyar delegációnak segített, találkozott zambiai méhészekkel. Nagyon megtetszett neki az ötlet, dehát azonkívül, hogy a méh csíp és a méz alapvetően a méhek által kihányt okádék és komoly gond a világban az amerikaiaktól elterjedt méhpusztulás, nem sokat tudott erről a szakmáról. Viszont Gyuri az erdész, tinédzserként méhészettel ütötte el a szabadidejét! Szerencsére akkor még nem voltak számítógépes játékok és a gyerekek értelmesen töltöték el az idejüket.

 Magyar méhész Zambiában, Gyuri a védőruhában a zsákmánnyal

Így Gyuri belevágott a méhészkedésbe. Wiscott a fekete farm menedzser szintén lelkes méhész. A ládagyár átállt méhkaptár készítésre és jelenleg 18 kaptár várja szorgos lakóit az erdőben.

Tradicionális méhkaptár az erdőben

6 kaptárat már el is foglaltak szorgos kis méhek, olyannyira, hogy a hordás is pörög ezerrel. Most virágzanak a miombo fák, döngicsél az erdő. Az első két kaptárból Gyuri már szüretelt is. A bembák rettegnek a méhektől, csodálkozva figyelték biztos távolságból (ahová nagyon gyorsan szaladtak el), hogy Gyuri hogy veszi el a lépesmézet a kaptárból. A helyi méz nagyon finom, vetekszik az akáccal. A zambiai méz ára a Harrods-ban Londonban 30.000 Ft/kg! Persze szépen csomagolva, de akkor is, ez egy jó lehetőség a PAMO-nak is. 

 Lépesméz

A méz ráadásul egy olyan termék, amiben Magyarország kimondottan erős, nagyon jó szakemberek és tudás van. Ezt érdemes megosztani Afrikával. Itt a méztermelés, nem termelés, hanem lopás a méhektől, a kaptár még egy sima doboz, nincsenek keretek, nem védik az állatokat, sokszor a királynő is elpusztul a kaptár kiürítésekor, nem ismerik a pergetést és sokáig lehetne folytatni még. Viszont a méheket nem érik kemikáliák, nincs szennyezés és az erdőben folyamatosan virágzik valamelyik fa. Amit viszont ekkor nem szabadna kivágni és felgyújtani. De ha a helyi közösség profitál a mézből, akkor talán az erdei rablógazdálkodás is megszűnik Zambiában!