Végre én is meg tudtam nézni az Egy nap című mindenféle díjjal méltán elhalmozott magyar filmet. Igen, nekem is nagyon tetszett, bár a Videán láttam borzalmas minőségben, de még így is éreztem a finomságát. Annyira tudtam, hogy ez az én filmem, hogy látnom kell, de ha vidéken élsz elszakítva a szüleidtől és senkire sem tudod bízni a gyerekeidet, nem jutsz el a moziba. És mire eljutnál, már nincs műsoron. Másnak is szemet szúrt már, milyen gyakran leveszik a filmeket? Vidéki mozikban 1, max. 2 hét egy nem kasszasiker (Joker, Star Wars, stb.) film. Esélyem sem volt. Az HBOGO-n nincs fent (remélem csak még), úgyhogy kb. havonta beírtam a netre a címét, de sosem jött ki semmi. Eddig.
A tehetséges rendező, Szilágyi Zsófia:
Miért imádom ezt a filmet? Egyrészt majdnem rólam szól, csak épp nincs 3 gyerekem, tudtommal nem lép félre a férjem és sajnos nem Pesten lakom. Másrészt van 2 gyerekem, én viszem őket mindenhova, főzök, dolgozom, rohangálok, de mindezt általában csak a ház 2 kilométeres vonzáskörzetében, nem úgy mint szegény Anna. Oké, a gyerek-sport 25 km-re van, de ez csak heti 2 alkalom. Szóval ismerősek nagyon a szituk, és nagyon az enyém a gyerekek beszéde is. Hihetetlen, hogy mennyire el/kitalálták a szövegeiket, mintha az én fiam/lányom hallanám. És mintha magam látnám abban, ahogy Anna unatkozva hallgatja a fia galaktikus lelkesedését. Engem ugyanennyire untat a Fortnite, emiatt lelkiismeretfurdalásom is van, hiszen csak fél füllel figyelek rá, de pont a film döbbentett rá, hogy ez hülyeség. Hát a felnőtteknek ezer más dologgal KELL foglalkoznia és a gyerekeket sem érdekli az adózás, persze, hogy vannak külön területeink. Az a mázli, ha néha találkozik érdeklődési körünk a gyerekével. Pl. ha én ugyanúgy bele tudom élni magam a Kinevetavégénbe, mint ő. De vissza Annáékhoz.
A gyerekek zseniálisak, működik együtt a család. Az apáról elhiszem, hogy ő az apa, Annáról, hogy ő az anya. Érdekes, hogy úgy ábrázolták, neki a legkisebbel van a legintimebb kapcsolata, a leggyengébb pedig a középsővel, az édes kis Sárival. Bááár, hallottam már 3 gyerekesektől, hogy ez általában így van, a legnagyobb elsőként a minden egy ideig, a második már elsikkad picit, a legkisebbre viszont újból nagy figyelem irányul, mert ő a pici. Szegény középsők! A nagy Simon okos, nagyon választékosan beszél és ugyan, de ugyanolyan szétszórt, mint az én 8 éves fiam. Abszolút nem érdekli, hol a sapkája, visz-e csellót a koncertre, elindul-e időben. Sárika pedig minden reggel kiválaszthatja, hogy mit vesz fel - ez borzalmas! És finom kritikája a mai gyereknevelésnek. Miért engedjük, hogy egy ovis mondja meg, hogy mit vesz fel? Ne má! A pici Márk(ó) végig beteg, köhögcsél és szenved, ő még orrsziporszin él.
Anna leadta a gyerekeket és szalad a munkája után, nyelviskolában tanít, felemás barátságban van kollégájával, akit a 2 percben is zseniális Hajduk Károly játszik. Anna kimerülten is próbál variálni az órákkal, hogy több pénzt vihessen haza, mert nagyon le vannak égve. Aztán azon kívül, hogy Anna rohan, terelgeti a gyerekeket jobbra-balra, autóról BKV-ra vált, majd babakocsival futkos át a városon, nagyon fontos a párkapcsolati szál. Szabolcs megcsalja Annát és ez igazi tragédia. Anna szép (főleg ha szemből mutatják és ezért bocsánat), csinos, érzékeny, finom, okos. Miért csalja meg Szabolcs? Talán nem véletlenül lett Anna ellenfele a meleg, barna Láng Annamária, teljesen más stílust képviselnek.
Anna skandináv jégkirálynő, merő arisztokrácia, Gabi nagy barna szem, barna lobogó haj, kerek arc, kedvesség és fura módon anyai gondoskodás árad belőle. Szabolcs talán hozzá oda tud bújni, vele el tudja felejteni, hogy a konyhafiók borítékjában csak 10000 ft lapul (érdekes, nálunk is ott van a boríték, többnyire 5000 ft-tal). Anna mégis szereti, és rá kell döbbennie, milyen törékeny az életük, mert Szabolcs meg akarja úszni.
Én sokkal vehemensebben reagálnék, mint Anna. Sőt, a gyerekekkel is. Ő nem kiabál, hiába mondja a fia, az csak erélyes beszéd. Én kiabálok, a férjem is elküldöm a fenébe, mert alig segít, alig van otthon, ha mégis, a telefonját nyomkodja. Zazi kiadja minden dühét.
Anna olyan, mint egy XIX. századi regény finom hősnője. Homlokát az üvegnek dönti és szomorúan néz kifelé. Én inkább csapkodok, kiabálok, aztán szégyellem magam, de pár percig muszáj a világ áldozatának tekintenem magam - valahogy utána könnyebb.
Nagyon szeretem ezt a filmet, mert iszonyúan reális. A figurák összetettek, a férj (Füredi Leo) még úgyis szerethető, hogy épp összerombolja kis családja világát. Gabi hiába a gonosz harmadik, szimpatikus, helyes. Anna pedig nem a tökéletes hősnő, erélytelen, melankolikus, beletörődő. Olyan nekem ez a film mint a Stoner, mert mind a kettőben sikerül a legnehezebb: hitelesen ábrázolni, ami történik velünk, ami van, magát az életet, ami egy mai nőnek, anyukának iszonyúan nehéz - pláne ha még meg is csalják.
Képek forrásai: filmtekercs, rekorder.blog, port.hu
