Az Ad Astra érdekes kérdéseket boncolgat, de a fantasztikus látvány sem menti meg az unalomtól a filmet.

Brad PItt valószínű sokszor megnézte a Gravitációt, és elirigyelte Sandra Bullock szerepét, mert az Ad Astra is Alfonso Cuaro filmjének sémáját követi, röviden egy ember magányos harca az űrben. Ez esetünkben megvan spékelve egy kis Apokalipszis most és 2001: Űrodüsszeia hangulattal. 

James Gray rendezése még sem nő fel az előképekhez. Kicsit ritmustalan a film, egyszer nagyon pörögnek az események, majd kézifék és rükverc. Ezért a 2 órás játékidő inkább 3-nak tűnik. Pedig Brad Pitt élete alakítását hozza, a mindent percre pontosan megtervező, és kivitelező katona szerepében, aki a rég nem látott apját (Tommy Lee Jones) is ridegen üdvözli, mert számára első a küldetés, nem pedig a család. Ez egy szuper kérdés, de a filmben ez is inkább körítés, mint fontos üzenet. Persze nem lövünk le nagy poént, a végére Brad Pitt is megmutatja vannak a karakternek érzései is.

Ez a jellemfejlődés azonban nem elég izgalmas. Sajnos sok az olyan üresjárat, amikor a szereplőben történik valami fontos, csak ebből semmit nem érzékel a néző. A keret sztori (mentsük meg a Földet) nem tartogat annyi fordulatot, amennyit várnánk. Van pár nagyon jól fényképezett jelenet a Holdon az üldözési jelenet, illetve a főhős zuhanása, de ezekkel együtt csak egy közepes sci-fi a végeredmény.

Összegzés:

Brad Pitt és a látvány zseniális, minden más feledhető.

50%