A fekete-tengeri Las Vegas után utazásunkat a Kura folyó menti grúz fővárosban folytattuk, ahol érdekességekből most sem volt hiány. Tbilisi egy nagyon különleges és látnivalókban gazdag hely. Volt részünk kultúrsokkban, macskaköves emelkedőkben, előszobában működtetett másoló üzletben, na meg persze kutyákban.

Grúzia fővárosa Tbilisi egy igazán bohém város, ami köszönhető hangulatos, égőkkel és növényekkel díszített éttermeinek és bárjainak, illetve menő falfestéseinek is. Míg más fővárosoknak bohémnegyede van, Tbilisinek az egész óvárosára illik a bohém kifejezés. Ráadásul felettébb érződik rajta Ázsia közelsége. A város jelentősségét mutatja, hogy a Selyemút egyik fontos megállója volt. Batumihoz hasonlóan egyébként ez a város is eléggé kettős érzést kelt az emberben, mert a régi romos házak mellett, itt is látunk új, illetve felújított csillogó épületeket.

Old Tbilsi

Ahogy az előző bejegyzésemben már utaltam rá, Batumiból emeletes vonattal juttotunk el Tbilisibe. Nagyon tudom ajánlani ezt a közlekedési formát, aki hasonló utat tervez. A nagy ablakainak köszönhetően nagyon jó kilátásunk volt a grúz vidékre. A menetidő ugyan 5,5 óra volt, viszont a szerpentines utaknak köszönhetően ez a táv autóval sem lett volna rövidebb idő. A modern és kényelmes vonatra még utazás előtt foglaltam a jegyeket itt. Így tehát a szeles, esős Batumiból a felhős Tbilisibe érkeztünk. A pályaudvarról kilépve pedig rögtön rámenős taxisokba, majd rögvest egy piacba csöppentünk, ahol aztán minden volt.

Tbilisi pályaudvara mellett rögtön vásárolhatunk

Éles váltás volt a nyugisabb, európai jellegű Batumi után egy kicsit sem nyugati típusú, zajos, romos épületekkel teli városba csöppenni. Egyszóval hihetelen nagynak éreztük a kontrasztot. Rövid sétát követően, ahol már csendesedett a tömeg és észrevehető helyen voltunk, uber sofőrt hívtam, aki elszállított minket az óvárosba, Old Tbilisibe, ahova a szállást is foglaltam.

Old Tbilisi már jobban bejött

Az első benyomásunk a fővárosról nem volt túl pozitív, de ez hamar megváltozott Old Tbilisi felé közeledve. A kocsiban ülve sorra megfigyelhettük a képekről már ismert nevezetességeket, mint a Béke hídat, az ortodox templomokat és végül a Narikala erődöt is. A szállásunk helyéül a zsidó részt választottam, amit már kocsival se volt egyszerű megközelíteni. Olyan meredek út vezetett a házhoz, melyhez hasonlót eddig nem igen láttunk. Ráadásként a lakás, amit béreltünk, a lakóháznak is a tetején volt. A sok mászásért cserébe pazar kilátást kaptunk. Kisfiunk kedvenceit, a hőlégballont és a repülőket a konyhaablakból tudtuk mindennap nézni. A régies külső ellenére, nagyon szép, felújított belső fogadott minket. Nem hiába nem tesznek fel képeket a szállás külsejéről. A lakás másik előnye, hogy rendelkezett radiátorral és némi "padlófűtéssel" is. Batumiban mindössze klíma volt a szobákban, amivel alig lehetett valami meleget csinálni. A fővárosi szállásadónk ráadásul nagyon kedves volt, így a nehézkes feljutást mindez bőven kompenzálta. 

A teraszunkról gyönyörű látvány fogadott minket minden napszakban

Tbilisi egyik jelképe és védelmezője a Narikala erőd, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a városra. A 17. századi erődbe nemcsak gyalogosan, de a település felett közlekedő modern felvonóval is eljuthatunk, ami a Rike Parkból indul. Az erőd felett pedig Kartlis Deda, azaz a Grúz Anyácska alumínium szobra emelkedik.

A Narikala erőd és Old Tbilsi balkonos házai

Mi ezeket a látnivalókat csak távolról néztük meg, mert a szállásunk adta mindennapi látkép elégnek bizonyult. Helyettük az óváros girbe-gurba utcáiban sétálgattunk és lestünk be a helyiek mindennapjaiba. 

Színes Old Tbilisi

S ha már mindennapok, akkor nem maradhatott ki a helyi piac felkeresése. Számomra az egyik legjobb program volt Tbilisiben egy grúz piac meglátogatása, még ha messzebb is kellett menni érte. Elég, ha annyit írok, hogy láttunk mindent, de beszéljenek helyettem a - cenzúrázott - képek.

Piaci életképek Tbilisiben

Az óvárosban van egy frankó bolhapiac is a Március 9. parkban, ahol az antik dolgok mellett, helyi készítők is árusítanak. A régiségek mellett, így akár egy csodás egyedi képet is vásárolhatunk. Nem érdemes korán érkezni, mert akkor még sokan nem pakolnak ki. A meglátogatását délelőtt helyett inkább a délutáni órákra ajánlom.

Bolhapiac Tbilisben

Közel-keleti termékeket árusító üzleteket is találhatunk Tbilisben. Így aki szimpatizál a perzsa szőnyegekkel vagy a réz edényekkel, tálakkal, vázákkal, az itt kedvére válogathat. 

Mintha Közel-Keleten járnánk

A piacra menet láttuk a nagyvárosi Grúziát is, ami személy szerint kicsit sem tetszett. A többsávos utakon rengeteg autó közlekedik nap, mint nap. Ami érdekes, hogy az autók nagy része elektromos, ezért is olyan kedvező az uberrel való közlekedés. Ezeken a többsávos, forgalmas utakon ugyan vannak gyalogos átkelőhelyek lámpákkal, de csak ott tudtunk átmenni, ahol rendőr is állt. Így volt, hogy elég sokat kellett sétálni ellenkező irányba, hogy átjuthassunk a másik oldalra. Mondjuk meg kell hagyni, hogy rajtunk kívül nem sokan gyalogoltak a Kura folyó partján lévő "gyorsforgalmi" szakaszon.

Modern épületek Tbilisiben

Az óváros járdái egyébként elég autentikusak a macskakövekkel, a magas padkákkal és szűk helyekkel, így a leírtakból következik, hogy nem akadálymentesítettek. Babakocsival nem volt egyszerű közlekedni, de nem is lehetetlen. A régi épületek mellett megtalálhatóak a nyugatról ismert márkák üzletei is. Na meg a sok tesztelő állomás, ami egyből emlékeztet mindenkit arra, hogy milyen időket élünk.

Az óváros épületei

A fővárosból sem hiányozhattak a tipikus ortodox templomok, katedrálisok, amikből van bőven. Az a jó Tbilisi óvárosában, hogy egymást érik a látnivalók. Elég csak sétálni és biztos ráakadsz valami érdekességre. Ahogy Batumiban, itt is rengeteg street art van, amik nagyon feldobják az amúgy sem unalmas fővárost.

A Street arttal mindent fel lehet dobni

Ha párban vagy baráti társasággal érkezel kikapcsolódni, akkor nyert ügyed van, mert rengeteg étterem, kávézó és szórakozóhely várja a látogatókat. A mi kedvenc utcánk az Erekele II utca lett a sok hangulatos étteremmel, rengeteg növénnyel és balkonos épületekkel. Ez az utca a Sioni katedrális és a Békehíd közötti szakaszon van. 

Erkele II utca a reggeli órákban

Többször is vacsoráztunk itt, ahol nem ritka a kutyák társasága sem. Ugye az előbbi bejegyzésemben már említettem, hogy Grúzia köztudottan tele van kóbor kutyákkal, akiktől semmi okunk félni. Kicsivel tovább sétálva egy újabb olyan utcát (Ioane Shavteli) találunk, amelyben vendéglátóhelyek sorakoznak, valamint az egyik kedvenc látnivalóm Tbilisiben, a  Rezo Gabriadze bábszínház.

Ioane Shavteli éttermes utca

Első ottjártunkkor egy kis ismertetőt is kaptunk az egyik árustól, aki nagyon kedvesen mesélt a színházról. Sőt, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk gyorsan mondott is pár dolgot, ami Magyarországról eszébe jutott. Mit gondolsz mik voltak ezek? Segítek: Jókai Mór és kürtőskalács. 

Rezo Gabriadze bábszínház a ferde óratornyával

S mielőtt azt gondolná bárki, hogy ez a ferde óratorony milyen régi, sajnos ki kell ábrándítanom, mert 2010-ben épült. Mondhatni nagyon jól kivitelezték a régies külsőt. Ha bejönnek a színházak, akkor kicsit tovább menve a Shota Rustaveli sugárúton - ami az óvárosi járdákkal ellentétben széles és akadálymentesített - található a gyönyörű Tbilisi Opera- és Balettszínház. Körülötte pedig a helyi "Kolodko" miniszobrokat fedezhetjük fel. 

Tbilisi Opera- és Balettszínház

Mielőtt idejutottunk, keresztül mentünk két parkon is, amelyeket amiatt említek meg, mert az egyikben, nevezetesen az Aleksandrovi Parkban, az egyik szobor Zichy Mihályt ábrázolta. Tudniillik Zichy Mihály nemcsak a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja, de az orosz cárok udvari festője is volt. Ráadásul ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, „A tigrisbőrös lovag” című verses elbeszélést. Így a grúzok Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik.

Aleksandrovi Park a Zichy Mihály szoborral

A Shota Rustaveli sugárúton amúgy több színház, galéria és múzeum is található. Valamint itt van a város parlamentje is, ami nappal annyira nem feltűnő, de esti kivilágításban elég impozáns látványt nyújt. 

Tbilisi Parlament

Ha a Shota Rustaveli sugárút felől az óváros szíve felé visszük az irányt, akkor biztosan keresztül megyünk a Szabadság téren, ami egy hatalmas több sávos körforgalom. Mi nemcsak keresztül mentünk rajta, de utolsó nap innen indult a buszunk is Kutaisi repülőterére. Ami igencsak meglepett, hogy míg Batumiba menetidő előtt, azaz félórával hamarabb elindultunk a repülőtérről, addig itt közel 1,5 órával később indultunk a tervezettnél. Nem hittem el, hogy ilyen van, de mindenkit megvárt a busz, aki késett. S hát volt, aki bő egy órát késett. Szerencsére így se késtük le a repülőgépet, ez köszönhető annak is, hogy a gépünk is késett. A busztranszferrel kapcsolatosan tehát azt a következtetést vontam le, hogy nem az indulási időt tartják, hanem hogy minden előreváltott jeggyel rendelkező utas a buszon legyen. 

Szabadság tér

Az óvárosi részre visszatérve biztos, hogy találkozunk gyümölcs és churchkhela (csurcsela) árusokkal. Utóbbit hívják mustkolbásznak is. Úgy készítik el, hogy egy húrra felfűznek diót, mandulát, mogyorót, csokoládét vagy mazsolát, majd ezeket belemártják gyümölcslébe. A színük az adott gyümölcslé színétől változhat, legfőképp szőlőlé vagy gránátalmalé a használatos. A barna változatát hívják grúz Snickersnek, amire tényleg nagyon hasonlít az íze. Egy másik érdekes grúz ennivaló, amit az árusoktól vehetünk az a tklapi, azaz a gyümölcstekercs. Van édes és savanyú változata is. Előbbi főként kajszibarackból és őszibarackból készül, míg a savanyú változata tkemali szilvából, melyet levesekbe és pörköltökbe raknak.

Utcai árus kínálata: lent a tklapi, míg felette a churchkhela

Volt szovjet köztársaság révén itt is kaphatunk kvaszt, ami egy erjesztett gabonaital, alacsony alkoholtartalommal. Sok jótékony élettani hatása miatt előszeretettel fogyasztják. Megkóstoltam, de nekem nem lett a kedvencem.

Az oroszok nemzeti itala, a kvass

Tbilisiben tett látogatásunk nem lenne teljes, ha nem néztünk volna el a híres kénes gyógyfürdőkhöz. Maga a város neve is onnan ered, hogy a környéken számos hőforrás van. Nemcsak szemre, de szagra is észrevehetjük a kénes gyógyfürdőket. Aki szagolt már ilyet, az tudja mire gondolok. A fürdők mérete amúgy nem olyan nagy, mint hazánkban, illetve választhatunk privát részt is. A látogatásuk általában előzetes foglaláshoz kötött.

Royal Bath

A város több pontján találhatunk fürdőket, a legismertebbek a Leghvtakhevi kanyon közelében vannak. Itt találjuk a kupolás Royal Bath és a mozaik csempékkel kirakott Chreli-Abano fürdőket. Utóbbi Orbeliani Baths néven ismert és külsőre egy iráni mecsetre emlékezteti a látogatókat. 

A kanyon és a háttérben az Orbeliani fürdő

A közelben éttermeket, kávézókat és egy nagy vízesést is találunk. Sőt, a szerelmesek lakatot is hagyhatnak az arra kijelölt helyen az Orbeliani fürdőnél található hídnál. Helyben tudunk lakatot venni, amihez még filctollat is ad a lakat árus, így biztosan meg tudjuk különböztetni a saját lakatunkat, a többitől. Nemcsak nappal, de este is nagyon hangulatos a kanyonnál sétálni. 

A Leghvtakhevi kanyonnál a sziklák tetején lakóházak sorakoznak

Old Tbilisi egyik fő attrakciója a Kura folyó túloldalán álló Szentháromság-székesegyház, amit röviden szokás Samebának hívni. Nemcsak a főváros, de a grúz ortodox egyház fő székesegyháza is. Nagy méretekkel rendelkezik, így a világ legnagyobb vallási épületeinek egyike. 

Sameba

Képforrás: www.inyourpocket.com

A Kura folyó ezen oldalán egyébként sokkal több felújított, szépen karbantartott épülettel találkoztunk. A Davit Aghmashenebeli útról nyílik egy sétáló rész, ahol nem meglepően, éttermek, kávéházak és bárak várják a látogatókat. Viszont, ami számunkra furcsa volt, hogy nem igazán voltak emberek se itt, se a túloldali éttermes helyeken, ha reggel, ha este mentünk. 

Egy újabb hangulatos sétáló utca

Tbilisiben azt is megtapasztaltuk, hogy lehet otthonról, egy kis szobából is szolgáltatást nyújtó vállalkozást csinálni. Történt ugyanis az, hogy a hazaútra elvileg ki kellett nyomtatni a repjegyeket (utólag kiderült, hogy nem volt szükséges). A szállásadó ebben nem tudott segíteni, s az óvárosban kb. senki. Bementem pénzváltóba, utazási irodába is, megkérdeztem az utcán több embert, de sehol nem tudtak vagy akartak segíteni nyomtatással kapcsolatban. Így a google segítségével kinéztem a legközelebbi másoló üzletet, ami így is elég messze volt. A napi sok séta után így taxiba pattantunk és rövid sétát követően elvileg megérkeztünk. Először azt hittük megint rossz helyre hozott a maps, mert egy háztömb belső udvarba kellett menni, ami kicsit sem tűnt olyan helynek, ahol bármi üzlet lesz. Aztán megpillantottuk a kiírást és a nyomtató, másoló "üzletet", ami egy ház előszobájában működik. Nem mondom, hogy olcsón kb. ránk nézett és mondott egy árat, de kinyomtatta a fiatal fiú a repjegyeinket.

Nyomtató üzlet  Tbilisiben

Miután Tbilisit felfedeztük, további helyre is eljuthatunk még az országban. A főváros remek kiinduló pont ehhez, innen ugyanis könnyen megközelíthetjük az ország főbb látnivalóit. Az sem probléma, ha nincs előre tervezett programod, mert nagyon sokan kínálnak fakultatív programokat az óvárosban. Nekem a leginkább tetsző és gyerekbarát helynek Kazbegi tűnt, ahova egy két napos utazást tettünk. Saját sofőrrel mentünk el a hegyi faluba és az oda vezető út is rengeteg meglepetést tartogatott. Ha kíváncsi vagy mindezekre, akkor maradj velem, mert legközelebb vidéki kalandokat hozok Grúziából.