A kör szimbolikus jelentőséggel bír a zsidóságban. A Föld saját tengelye körül forog és egyúttal forog a Nap körül is, jelezve, hogy az idő maga is egy körforgás. Ezt jól bizonyítja az évszakok változása, tavasz után nyár jön, majd ősz, mely télbe fordul, hogy azután a természet tavasszal ismét újjáéledjen. Az „év” szót héberül שנה (sáná)-nak mondjuk, mely ismétlést is jelent tükrözve az évszakok, a napok és a napszakok ismétlődését.

Nem csoda hát, hogy a Tóra örömünnepe is ősszel van, lezárva az őszi ünnepek hosszú sorát, mely Újévkor (katt IDE, ha többet akarsz tudni Ros Hásánáról) Isten királyságának elismerésével kezdődik, megtéréssel és bűnbánattal folytatódik Jom Kipur napján (bővebben ITT), majd önfeledt örömbe megy át Szukot ünnepén (erről ITT olvashatsz).

Szokás az, hogy Szimchát Torá-kor (a Tóra örömünnepe) a zsinagógákban befejezzük az utolsó hetiszakasz felolvasását (írásomat erről lásd ITT) és azonnal elkezdjük az elejétől, mutatva, hogy az élet folytonos és folytonos benne a Tóra tanulása is.

Hiába olvastuk fel és olvastuk át ki tudja hányszor a Tórai szakaszokat, mindig, minden alkalommal tartogat új mondanivalót, ha másért nem azért, mert mi magunk is idősebbek lettünk egy esztendővel, idén már nem ugyan azzal a szemmel tekintünk az ismert szavakra, mondatokra, történetekre és parancsolatokra, mint tavaly tettük. Az ismétlés tehát nem pusztán a már elsajátított tudás megerősítése, de tartalmaz számos új gondolatot és látásmódot is.

A Tóra örömünnepén az összes Tóra tekercset kivesszük a Frigyszekrényből körbe táncolunk vele a zsinagógák közepén található Tóra olvasó emelvény körül. Táncunk és énekünk szimbolizálja a Tóra (és tágabb értelemben a zsidó hagyomány és tudás) feletti örömünket, hiszen „mert ezek [a Tóra szavai] az életünk és napjaink száma és ebben mélyedünk el nappal és éjszaka”¹

Szokás ilyenkor minden férfit felhívni a Tórához, van ahol egyenként, más szokások szerint együtt, sőt, az egyik felnőttel együtt a gyermekek is a tekercs elé járulnak, hogy már ifjúkorban magukba szívják a hagyomány szellemiségét.

A Mózes ötödik könyvének befejező részéhez felhívottnak lenni igen nagy megtiszteltetés, hasonlóan fontos a másik könyvből Mózes első könyvének kezdeti felolvasásához felhívott ember. Ezeket a „pozíciókat” helyes dolog a közösség felé nyújtott bőkezű  adománnyal meghálálni.

Az ünnepnek van egy, minden bizonnyal Kelet-Közép-Európából származó szokása, jelesül, hogy ilyenkor töltött káposztát szokott enni majd minden zsidó a világon. A töltött káposzta (jiddisül chalopcsesz) tekercsei ugyanis emlékeztetnek a Tóra tekercsekre.

 Ha tetszett, kövesd a Lekvár és JAM-et a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Részlet az esti imából