A poklot sokan sokféleképpen képzelik, a zsidóság szerint azonban az jelentős mértékben eltér attól a típusú pokoltól amire a legtöbben asszociálnak. Miről is van szó?

Ahhoz, hogy a pokol koncepcióját megértsük néhány alapvető dolgot szükséges tisztázni. Korábbi írásaimban kifejtettem (ITT és ITT), hogy a zsidó filozófia szerint a lélek Istennek egy darabja. Örök, ezért nem képes meghalni sem, azaz az ember fizikai halálát követően sem múlik el.

A lélek a halál pillanatában távozik a testből és igyekszik vissza a „lelket országába” (héberül olám hánesámot). Ez egy másik dimenzió, ha úgy tetszik egy párhuzamos valóság és ugyan az a hely, ahonnan a lélek erre a világra jött, hogy a testbe „beköltözve” a testtel együtt végezzék el feladatukat. A lélek, mely Isten egy darabjaként makulátlanul tiszta volt, mikor az emberbe „költözött” elképzelhető, hogy a földi lét során „bemocskolódott” a földi dolgokkal, azaz nem Istennek tetsző életet élt vagy, amennyiben zsidóról van szó, nem a Tóra parancsolatai szerinti életvitelt folytatott. Ahhoz, hogy egy ilyen „piszkos” lélek visszatudjon menni a lelkek országába, meg kell tisztuljon a rárakódott piszoktól. Ezt a tisztulási vagy tisztítási folyamatot nevezzük pokolnak, héberül gehinom-nak.

A lélek tehát, amennyiben piszkos lett, meg kell tisztuljon, de a zsidó filozófia szerint ez a tisztulási folyamat nem tarthat tovább 12 hónapnál.⁴ Ennyi idő alatt még a legalantasabb életvitelt élő lélke is megtisztul és tisztán tud visszamenni a lelkek világába. Ezért tartja úgy a zsidó hagyomány, hogy a halottak lelki üdvösségéért a közeli hozzátartozók káddis imát (gyászima) csak 11 hónapig mondanak. Hiszen senkiről sem feltételezzük, hogy lelkének 12 hónapra van szüksége az esetleges megtisztulásra.

Természetesen amennyiben az ember Istennek tetsző, morális, becsületes életet élt, úgy lelkének akár egyáltalán nincs szüksége megtisztulásra és egyenes tér vissza a lelkek dimenziójába.

A pokol tisztító tűzének nevezett tűz tehát semmiképpen nem fizikai, hiszen a lélek sem az. A pokol tüze nem más, mint a szégyenérzet, amit a „piszkos” lélek érez, mikor szembesül azzal mit is cselekedett ezen a világon, miként vesztegette az idejét hiábavalóságra, miért nem foglalkozott azzal, amivel hivatott lett volna foglalkozni. Az egyetlen tűz amit a lélek „érezni tud” az a szégyen égető tüze.⁵ A Talmud elmondása szerint a pokol tüze hatvaszor „égetőbb” mint a földi (értsd fizikai) tűz.⁶ A léleknek a pokolban egyedült szombaton van megnyugvása, a szombatokat ugyanis, még a pokol ideje alatt is a menyországban tölti.⁷

Arra, hogy a pokolban töltött lét nem örök, utal a pokol másik héber neve, a seol. Ez a Bibliában igen gyakran előforduló⁸ megnevezés többféle jelentéssel bír: alacsony hely, gödör, mélység, lehagyatott hely, Istentelen hely és hasonlók. A hászid mesterek arra hívják fel a figyelmet, hogy a seol szó eredete a héber seelá-ból, azaz kérésből vagy kölcsönkérésből származik. Azaz ezen a helyen a lélek még olyam, mintha nem önmaga lenne, még rajta van az a „kölcsönkért álarc” melyet ezen a világon valamiért magára vett.

1. David Kimchi rabbi (a Rádák, élt 1160-1235) Zsoltárok 27:13-hoz írt magyarázata
2. Például a gonosz Ácház (ie. 8. század) vagy Menasse (ie. 7. század) királyok
3. Jeramiás 7:31, 19:2-6
4. Babilóniai Talmud Sábát traktátus 33b Ros Hásáná traktátus 16b.
5. Zohar 2:591; Akeida, Nitzavim saar 101; Széfer Haikrim 4:33; Likutei Tora. Pinchasz 75c;
6. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 57b
7. Zohar Mikéc szakasz 100; Jálkut Simoni, Jób könyve 10. fejezet 906.
8. Zsoltárok 6, 88, 115; Jób 10, 14, 26; Jeremiás 2; Ézsaiás 26 és így tovább