Mondjunk több igent!

7 pontban arról, miért érdemes bevállalósabbnak lennünk

„Igent mondani a világra, megismételni, ez a világ újrateremtése, egyszersmind önmagunké is, ezzel válunk nagy művésszé, teremtővé.” (Albert Camus)
pexels-andre-furtado-1261459.jpg
Jim Carrey Az Igenember című filmje szórakoztatóan ragadja meg a mindenre igen mondás témáját. Persze egy vígjáték úgy hatásos, ha kicsit túltolják. Nekünk nem kell mindenre azonnal rábólintanunk, de nyugodtan lehetünk bevállalósabbak. Mondhatunk többször igent, és az alábbi kellemes meglepetésekben lesz részünk.

Színt visz az életünkbe. Ha bevalljuk, ha nem, a legtöbbünk élete egyszínű. Nem csak a szürkének vannak különböző árnyalatai, hanem bármely szín képes rátelepedni az életünkre. Átitatja minden napunkat, ahogy egy napszemüveg lencséje a látásunkat. A szín mindegy, az egyhangúság a lényeg. A rutinba, a szokásokba feledkezve élünk. Aztán egy újdonságnak köszönhetően lekerül rólunk ez a színezett lencse, és teljesen más színben látjuk a világot. Magunkat és másokat is. A tarkaság, a változatosság létezik, csak el kell kezdeni gyönyörködni benne.

Feltölt energiával. Egy nehéz hét péntekén már legszívesebben csak belehuppannánk a kedvenc fotelünkbe. Kivéve, ha egy kedves barátunk felhív egy csábító esti program ajánlatával. Akkor hirtelen az erő újra velünk van. Visszatér belénk az energia, megtölt élettel és lelkesedéssel. A fásultságunk egyszeriben a múlté, mintha most ébredtünk volna frissen és nem is gürcöltünk volna 5 kemény napon át. Egy rövid igen, egy vonzó ajánlat, invitálás elfogadása, máris újult izgalommal tölt el, tölt fel.

Kiderül van még hely az életünkben. Végtelenül elfoglaltak vagyunk. Gyakran nem csak a munkában, hanem azon túl a szabadidőnkben is. Kétszer is megfontoljuk mi fél bele és mi nem. Mégis van egy csomó üresjáratunk, pótcselekvésünk, kiesett időnk, felesleges elfoglaltságunk. Most nem az optimálisabb időbeosztásról van szó, inkább arról, ha találkozunk valamivel, amit élvezünk, amit szeretünk, értékesnek találunk, akkor lesz helye is a zsúfolt mindennapokban. Elhagyunk pár értelmetlen tevékenységet, vagy csak kevesebbet nézegetjük a telefonunkat és mindjárt gazdagabbak vagyunk egy új, örömet okozó időtöltéssel.

Meglepően tanulékonyak vagyunk. A kor nem számít, bárhány évesen képesek vagyunk új dolgokat megtanulni. Persze reálisan nézve, nem 60 évesen vágunk bele nulla háttérrel a balettozásba. Viszont meglepően gördülékenyen sajátítunk el friss képességeket, ha rákapunk az ízére. És nagyszerű felismerés, kellemes érzés lesz megtapasztalni, hogy a gyakorlati készségeink ennyire üdék és rugalmasak. Élvezzük majd, ahogy a testünk vagy az agyunk engedelmeskedik olyan tevékenységeknek, amelyektől elszoktunk vagy amelyekhez eddig nem voltunk hozzászokva.

Új oldalunkat ismerjük meg. Ha tanulni kezdünk, néha egészen rejtett ismeretekhez jutunk magunkkal kapcsolatban. Addig felfedezetlen képességeink látnak napvilágot. Nem titkoltuk mi ezeket szánt szándékkal, csak épp fogalmunk sem volt róla, hogy van tehetségünk hozzájuk. Kiderül például, hogy szeretünk főzni, sőt, kiváló érzékkel forgolódunk a konyhában. Vagy van kvalitásunk a rajzoláshoz, varráshoz, ácsmunkához. Másodlagos, hogy mi az, önmagunk felfedezése a fontos. Saját megítélésünk pozitívabb lesz az új felismerések által.

Megtanuljuk a döntés felelősségét. Kimondhatjuk ezt az apró szót úgy is, hogy tudjuk, hatalmas következményei lesznek. Például, amikor összeházasodunk valakivel. Akkor az igen, nem csupán annak a pillanatnak, a jelen boldog percnek szól, hanem az évekig tartó közös életnek. Elkötelezzük magunkat ma, és megtartjuk a szavunkat bármi áron később is. Döntünk egy érzelmileg felfokozott helyzetben, és kitartunk mellett akkor is, ha már lanyhult az érzelmi felindulás. Kisebb dolgok terén is hasonlóképp működik a vállalásunk. Kimondjuk, csináljuk is meg. Ne a szavak, hanem a tettek emberei legyünk.

Részt veszünk egy bátorságpróbán. Igent mondani az ismeretlenre bátorságot is követel. Kimozdulunk a megszokottból, kilépünk a komfortzónánkból és elrugaszkodunk a szakadék széléről. Bízunk benne, hogy nem zúzzuk halálra magunkat a mélységben, hogy elérjük a túlpartot. Kapaszkodókat keresünk más emberekben, vagy a saját tapasztalatainkban, hiszen kell a megerősítés. Van bennünk félelem, és ez természetes. Számunkra járatlan terepen vagyunk, de így szép győzni. Mert a legnagyobb győzelmet önmagunk felett arathatjuk. Ez a valódi bátorság dicsősége.

Az igen több, mint optimista életszemlélet. Több, mint ígéretes és izgalmas kalandok sorozata. Az igen, maga az élet. Oravecz Nóra ezt tökéletesen kifejezi: „Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.”

 

 

Tetszett ez a bejegyzés? Ha IGEN, akkor oszd meg másokkal is. És csatlakozz a rendszeres olvasók táborához.

Fotó: Andre Furtado, Pexels