Párkapcsolat és fájdalom

A jó kapcsolatokban is akadnak konfliktusforrások

„Egy jó kapcsolatban ötször annyi a pozitív érzelmi interakció, mint a negatív. Nem számít, hogy egy pár naponta tízszer hajba kap-e vagy sem, a lényeg ez az arány. Hogy ötször annyi időt töltsenek együtt szeretetben, gyengédségben, humorral és kedvességgel.” (Tari Annamária)
kate-kozyrka-4px9de3qvrm-unsplash.jpg
Nem csupán egy szakítás viseli meg az embert. A párkapcsolatban is kijuthat némi fájdalomból, akkor is, ha alapjaiban jó viszonyban élünk. Mindenütt, ahol együtt kell működnünk másokkal, az iskolában, a munkahelyen, a családban, vannak szúrós helyzetek. Olykor nem is külső, hanem belső konfliktust okozva. Miért pont a párkapcsolatra ne lenne igaz, hogy nincsen rózsa tövis nélkül?

Minden szép és jó? Nem igazán van olyan, hogy egy kapcsolat minden pillanatában csakis boldogságot nyújt. Vannak súrlódások, nézeteltérések. De akár a körülmények is alakulhatnak úgy, hogy belerondítanak az életünkbe. Bármennyire is a hibátlanságot mutatjuk a környezetünknek, a népnek, azt legbelül tudjuk, hogy ez a látszat. Csak kifelé működik, sugárzik, és éppen ezért nem őszinte. A szeretet csendes dolog, nem hivalkodó. Jók a drága csecsebecsék, a költséges ajándékok, ha önzetlenek. Mégis gyakran azt a látszatot keltik, hogy valamit kompenzálni akarnak vele. Én szeretem felvállalni, hogy nálunk adódnak viták otthon. Nem azért, mert büszke vagyok rá, hanem azért, mert ez így emberi, így normális, így fejlődőképes az ember és a kapcsolat. Minden más, ami ezt elkendőzi, az hazugság. Merjük eloszlatni a tökéletesség tévhitét. Nem vagyunk egyformák és ebből kialakulhatnak fájó civódások.

Feladni és megkapni. Ha összekötjük az életünket valakivel, szinte biztos, hogy nem ugyanabban a mederben zajlanak tovább a mindennapjaink, mint addig. Az nem úgy van, hogy minden marad a régiben. Vagy, akiknél igen, azoknak a kötelékét meg is dolgozza ez a hozzáállás. Egy kapcsolat lemondással, áldozattal jár együtt. Ez nem önfeláldozás vagy mártírság, hanem a közös élet feltételeihez szükséges adok-kapok. Mindkét fél számára hordoz előnyöket és hátrányokat is. Természetes, hogy ezek a feladások okozhatnak bennünk kellemetlen érzéseket. Mindaddig nincs probléma, amíg ezek az érzések nem telepednek rá a kapcsolatra. Ha úgy véljük, túl sokat követel tőlünk a románc, ha bánkódunk az elvesztett dolgaink miatt, akkor nem biztos, hogy a megfelelő emberrel vagyunk. És az is egészségtelen, ha ez a feladás egyoldalú és mindig, mindenben az egyik fél enged.

Nem változunk könnyen. Pláne, hogy el kell fogadni, hogy a másikat nem tudjuk megváltoztatni. Az egyetlen út, magunkat formálni. Ez megtehetjük. Ám nem varázsütésre történik mindez. A nyugati világra jellemző individualizmus, amely az egyént preferálja, még gátolja is a fejlődésünket. Olykor be-be csúszik egy szúrós tekintet, egy grimasz, egy emelt hangnem, összezörrenés. Szeretjük egymást, de ez előfordul. Akarunk változni, akarjuk kimutatni, mennyire fontos a másik, mégsem tudunk kibújni a bőrünkből. A különbözőségek vagy egy feszültebb nap akaratlanul is letérít minket a pályánkról. Rosszul reagálunk, és megbántjuk a párunkat, mindkettőnknek fájdalmat okozva ezzel. Ha túl gyakran éljük ezt át, akkor valóban csak ábránd, hogy változunk a kapcsolatunkért. Ha viszont egy hibás műholdhoz hasonlóan ritkán csapódunk a földbe, akkor jó eséllyel kisebb sérülést szenvedünk, és a károkat is egyszerűbb lesz helyreállítani. A bocsánatkérés és megbocsátás jó szolgálatot tehet e téren.

Féltjük egymást. A szeretet egyik ismérve, hogy aggódunk a társunkért. Lehet beteg vagy küzdhet valamilyen problémával, mi együtt érzünk vele. Támogatjuk, biztatjuk, mellette vagyunk. Osztozunk a fájdalmában, és ha nem is ugyanazt éljük át, amit ő, biztosan megvisel minket is és a viszonyunkat is. A másik iránti felelősségérzet, a segíteni akarás, esetleg a tehetetlenség, hogy nem oldhatjuk meg a gondját, egyaránt kellemetlen érzéseket generál. A krízisek és a kritikus helyeztek próbára teszik a kapcsolatunkat. Azonban fájdalomból sok nagyszerű dolog született már. Vállalkozások, találmányok, karitatív kezdeményezések. Azok a párok, akik együtt mennek át egy komolyabb nehézségen, akár profitálhatnak is belőle. Erősebb lesz a kötödésük, megszilárdul a kapcsolatuk, növekszik az elkötelezettségük.

A közös élet akkor sem könnyű, ha főbb értékeinkben megegyezünk. Akkor is lesz, amiben nem értünk egyet. Akkor is lesz, amikor megsértjük a kedvesünket. Okozunk fájdalmat egymásnak, és saját magunknak is. E nélkül nem megy. Az összecsiszolódás egy életre szóló projekt. Elutasíthatjuk vagy beletehetjük magunkat, hogy egyre ragyogóbb drágakövekké váljunk. Olyan ékszerré, amely belülről tündököl. És teljesen mindegy, hogy a környezetünk mit lát ebből a csillogásból, mi tisztában leszünk az értékével. Az egymás iránti szeretetünk értékével. Amint azt Belső Nóra szavakba öntötte: „De mi is az a szerelem? A világon az egyik legélvezetesebb állapot, amely nemcsak másodpercekig tart. Egy örömteli őrület, az érzelem, amely egy párkapcsolat mesteri fűszere. A szerelem kaland, mámor, szenvedély és fájdalom is egyben. Izgat és nyugtat, felhevít és lehűt egyszerre.”

 

 

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is. És szemezgess még az oldalon lévő hasonló témájú cikkekből.

Fotó: Kate Kozyrka, Unsplash