A film forog tovább

Életünk filmjének mi írjuk a forgatókönyvét

„Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ.” (Lisa Nichols)
food-snack-popcorn-movie-theater-pixabay.jpg
Elhasznált hasonlat, hogy az életünk olyan, mint egy film. Valóban szépen párhuzamba állítható egymással a kettő. És az egyik legizgalmasabb mozi, amivel valaha találkoztunk. Főleg, ha nem kívülről szemléljük, kólával és popcornnal, hanem aktívan részt veszünk a formálásában.

A műfaja. Időszakosan változó. Lehet romantikus, vagy épp vígjáték, de ugyanúgy lehet erős dráma vagy akár horror is, attól függően életünk mely szakaszában és mi történik velünk. Szerteágazó cselekménnyel és többszöri váratlan fordulattal döbbent majd meg minket az évek során. Még, ha szappanoperának is tűnik, nem lehetünk benne biztosak, hogy a következő pillanatban nem kalandozunk-e el teljesen más műfajba.

Az alkotó tér. A forgatókönyvünk először adaptált. Mintha lenne egy irodalmi alapanyag, amelyből dolgozhatunk. Ezt a gyermekkori közegünk, a családunk, szüleink prezentálják. Ők készítik el az első változatot a forgatókönyvből. Több kézen megy keresztül a mű, és mindenki hozzátesz valamit. Az otthonról hozott berögzött szokások, a gyermekkori ismeretek, tapasztalatok tőlük érkeznek. Ebből táplálkozunk és kezdjük el felépíteni a saját világunkat. Nagyon fontosak ezek az alapok, hisz az első sikereink vagy kudarcaink ezeknek köszönhetők. Természetesen önállóságunk növekedésével saját kezünkbe vehetjük a történet fonalának gombolyítását.

A producer. Egy személyben vagyunk a producer és az író. Kreativitással, elképzelésekkel, vágyakkal rendelkezünk és ezeket összhangba kell hoznunk a képességeinkkel, valamint a megszerezhető képességeinkkel. Csak mi írhatjuk át a korábban szerzett negatív és gátló beidegződéseket és alakíthatjuk őket haladó eszmékké. Pontosabban helyettesíthetjük előre vivő gondolatokkal, magatartással. Amint a mondás tartja mindenki a saját szerencséjének a kovácsa (Anti bácsi szerint pogácsa). Úgy a szerencse mellénk szegődéséhez, mint az átíráshoz feltétel, hogy ismerjük magunkat jól. Önmagunk tudatában készíthetünk önazonos és személyünkre szabott sztorit.

Sztárok vagyunk. Igazi szerzői film ez, mert nem csupán a kiagyalói vagyunk, hanem a főszereplői is. Igen, mi vagyunk a sztárok. Első körben makacsul hinnünk kell az általunk kitaláltakban. Ahogy annak idején Sylvester Stallone is elkötelezte magát és a Rocky című film forgatókönyvét azzal a feltétellel adta el, ha ő lehet a címszereplő. Kockáztatott, amint a gyártó stúdió is, de a végeredmény mindkettőjüket igazolta. Amikor egy adott szakterületre lépünk, kissé bizonytalankodhatunk, de az általunk képviselt értékek, akkor is feltűnőek. A folyamatos értékteremtés, a kitartás és elkötelezettség pedig a valódi sztárok közé emel. Ez határozza meg mennyire taksáljuk magunkat. Ezzel növelhetjük a gázsinkat.

Alkotótársak. Amint egy filmnek van stábja, úgy körülöttünk is vannak alkotótársak, akiket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ők lehetnek főbb szereplők vagy mellékszereplők, akiknek mi tulajdonítunk kisebb vagy nagyobb jelentőséget. Mondjuk egy ürge, aki felidegesített a sorban állás közben a boltban, abszolút lényegtelen statiszta. A főnökünk már valószínűleg egy kiemeltebb közreműködő, talán a főcímen is feltüntethető a neve. És vannak, lesznek olyan személyek is, akik annyira közel kerülnek hozzánk, hogy részt vállalnak a szerzői munkából is. Például a párunkkal biztosan lesznek közös terveink, azaz a forgatókönyvünk egyes részeit együtt dolgozzuk ki.

Társadalmi szerepvállalás. A jó filmek rezonálnak az aktuális helyzetekre, társadalmi igényekre. Ábrázolják a jelenünket foglalkoztató dolgokat vagy épp a jövőbe mutatókat. Mindezt nem szájbarágósan, hanem élvezetes, szórakoztató, elgondolkodtató módon. Mi mennyire vagyunk fogékonyak és nyitottak, egyrészt a környezetünkben zajló változásokra, másrészt az új dolgokra, a fejlődésre, a tanulásra? Tudunk-e mutatni pozitív jövőképet magunknak, a családunknak és akár a világnak? A sikerünk záloga nagyban ezen a hozzáálláson múlik. Bátran elképzelni dolgokat, teljes mellszélességgel kiállni értük, tevőlegesen részt vállalni a megvalósításukban. Lehet ez egy új cég alapítása vagy a párkapcsolatunk elhivatott jobbítása, mindkettő optimistán hathat a környezetünkre, egyben a társadalomra is.

Bátortalan ötletek. Előfordul, hogy kételyekkel nézünk szembe. A legbátrabbakat is meglegyinti olykor ez a szellő. Amint sok híressé vált film szkriptje is évekig hánykolódott kézről, kézre, átment rengeteg módosításon, míg elnyerte a végső formáját. A mi kétségeink legyőzésében is segíthet, ha több forgatókönyv változatot dolgozunk ki az életünkre. Mi van, ha így történik, mi van, ha úgy? Mi a pozitív, mi a negatív verzió, és milyen a semleges? Már a felsoroltak végig gondolása és papíron történő részletes vázolása is segítőleg hat az aggályok legyőzésében. Persze ettől még nem fogunk mindig, minden esetben jól dönteni, és csak sikertörténeteket a vászonra álmodni. De az alternatívák növelik az átláthatóságot, és legalábbis elvi szinten szemléltetik, hogyan is nézne ki a filmünk különböző cselekményszállal, különböző műfajokban.

Nakig vagyunk az életünk filmjében. A sztori egy része már mögöttünk van, a másik része meg előttünk. Ezt a filmet nem nekünk készítik, ezt a filmet mi magunk készítjük a saját ízlésünknek megfelelve. Már ma megtehetjük, hogy változtatunk a forgatókönyvön, ha nem tetszik a jelenlegi felállás. Tegyük olyanná a filmünket, amelyet élvezettel néznénk életünk szélesvásznán nap, mint nap. Ahogy ezt Ali McNamara mondta: „Az élet olyan, mint egy film, és nemcsak néha, véletlenül élhetjük meg filmszerűen, hanem mindennap, újra meg újra.”

 

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is, ahogy egy jó filmmel is tennénk.

Fotó: Pixabay