„Vannak emberek, akikkel évekig élhetsz együtt, anélkül, hogy megértenéd őket, másokat meg olyan könnyű megismerni, mintha egy nyitott könyvből olvasnál, amelyben a fontosabb részek alá vannak húzva.” (Michelle Richmond)
Kiemelten hasznos, ha alapjaiban megismerkedünk az emberi természettel, és ha ennek megfelelően megismerjük a környezetünkben mozgolódó személyeket is. Számtalan vezető osztja azt a véleményt, hogy az emberismeret és emberi bánásmód sokkal fontosabb tényező, mint a szakmai tudás. Miért is?

Merev vagy flexibilis? Amennyire feltérképezhető az emberi természet, maga az ember annyira kiszámíthatatlan. Mert sémákat megfigyelhetünk, de az egyediséget, valamint a döntések meghozatalában főszerepet játszó érzelmeket nem kategorizálhatjuk. A jó emberismeret ötvözni tudja ezt a kettőt. Tisztában van a természet adta opciókkal, a velünk született tulajdonságokkal, ugyanakkor kellően rugalmasan tudja kezelni a váratlan fordulatokat hozó helyzeteket.

Ami adott. Vannak jellegzetességeink, mint a személyiségtípusunk vagy a szeretetnyelvünk. Ezek, bár formálódhatnak az évek során, mégis korán meghatároznak bennünket és elkísérnek egy életen át. Ha ismerjük például a különböző vérmérsékleteket, akkor mindenkit a hozzá közelálló nyelvezettel szólíthatunk meg. Segítségükkel jól kiismerhetővé válnak a környezetünkben élők. Ám mindig tartsuk szem előtt, ezek nem lehetnek címkék, vagy kőbe vésett ítéletek. Nem minősítések, nincs köztük jó vagy rossz tulajdonság. Mindössze iránymutatók, hogy kihez, miként közelítsünk, kivel, hogyan kommunikáljunk, viselkedjünk.

Velünk kezdődik. Optimális esetben magunkból indulunk ki és az önismeret lesz az első. Ki más lenne a legalkalmasabb tesztalany a megfigyelésre és kísérletezésre, mint saját személyünk. Aki önnön kusza bensőjében eligazodik az nagyobb empátiával, türelemmel és elfogadással tekint embertársaira. Tudatosan megélni szituációkat, érzelmeket, ezeket feldolgozni, és ebből a tapasztalásból meríteni a másokkal való együttműködés során, remek kiindulópont az emberibb bánásmódhoz vezető úton.

Ritka meglepetések. Aki ismeri a körülötte élőket, azt elszórtan érik nem várt meglepetések. Számítunk bizonyos reakciókra, sejtjük mit várhatunk el valakitől, és van eszköztárunk, miként reagálunk. Képesek vagyunk megőrizni a nyugodtságunkat krízisek közepette is, mert tudjuk, a hirtelen felindulású érzelmi kitörések, bár helyi érzéstelenítőként szolgálnak, de az okokat nem szüntetik meg. És nem is használnak a kapcsolatok építésének. A jártasságunk sok esetben előre megjósolhatóvá teszi az illető következő lépését, a gyakorlatiasságunk pedig segít azon helyzetek rendezésében, amikor váratlan fordulattal találjuk szembe magunkat.

Motiválhatunk. George R. R. Martin mondta: „Mindenki akar valamit, és ha tudod valakiről, hogy mit akar, akkor azt is tudod, ki ő és hogyan mozgathatod.” Ahány ember, annyiféle igén, cél és vágy. Ismerve a kollégáinkat, barátainkat, családtagjainkat, azt nyújthatjuk nekik, amire szükségük van. Általánosságokat pufogtatva, mondjuk, fizetésemelést emlegetve, mert azt mindenki szeretné, azt vesszük észre, hogy kevésbé érünk révbe. Lesz, aki örül ugyan a keresete növekedésének, de egy jól eltalált dicséretnek még jobban örülne. Az utóbbiért hajlandó lenne sokkal többet tenni. De ezt ő nem feltétlenül köti az orrunkra nyíltan. Nekünk kell megfejtenünk őt. Ha vesszük a fáradtságot és információkat szerzünk az embereinkről, akkor jócskán eredményesebb csapatot működtethetünk. De igaz ez a párkapcsolatban is, ha megadjuk egymásnak, amire vágyunk, akkor boldogabb légkörben tengethetjük napjainkat.

Irányíthatunk. Úgy tartjuk vezetők számára létszükséglet a kapcsolatok és beszélgetések irányítása. De nem csupán üzleti téren jön jól ez a képesség. Bármely privát viszonyunkban is hasznos lehet, ha képesek vagyunk irányítani. Nem veszünk el a szavak és kifejezések rengetegében, hanem megfelelő helyzetfelismeréssel és kérdésfeltevéssel haladunk előre a társalgásban. Nem feltétlenül azért, hogy minden körülmények közt a saját akaratunkat érvényesítsük hanem, hogy kézben tartsuk az időt, ne kalandozzunk el a témától, és akár magunkat is fegyelmezzük, például ne sodorjanak el az érzelmeink egy felkavaró beszélgetés során.

Frissülhetünk. Egyedül nem sokra megyünk. Az emberekkel való kontaktálásból azonban minden alakalommal nyerhetünk. A visszajelzések, az új tapasztatok, ismeretek, mind egy szálig gazdagítanak bennünket. Tükrön tartanak elénk, amely megmutatja valónkat és egyben tovább is fejleszthetik a személyiségünket. Szükségünk van a közegünk visszacsatolására, így alakulunk, frissülünk mások által. Ténylegesen minden ember hozzánk tehet, minden találkozás, akár negatív, akár pozitív, befolyásolhatja a rólunk alkotott belső képet.

A végére egy lényeges figyelmeztetés. Bármennyire is ismerünk valakit, bármilyen ügyes adottságokat sajátítottunk el, sosem etikus visszaélni ezzel és másokat megkárosítva hasznot húzni. Az asszertív kommunikáció is azt mondja, hogy önérvényesítés a környezetünk igényeinek figyelembevételével. Az emberek jobb megismerése által, a kapcsolataink is igényesebbek lesznek. Használjuk a munkában vagy otthon ezen tudásunkat, arra törekedjünk, hogy az így kapott előnyök kölcsönösen élvezhetők legyenek minden fél számára. Ahogy az Jókai Anna szavakba öntötte: „Az ember nem kevesebb, hanem több lesz az által, ha megtanul önmagán kívül mást is - arra érdemeset - tisztelni.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor fordíts egy kicsit több figyelmet mások megismerésére, nem lesz hiábavaló időtöltés. És oszd meg másokkal is ezeket a gondolatokat.

Fotó: Spencer Davis, Unsplash