Sosem tudtam eldönteni, hányadán állok a Playboy-jal. A blog szexpozitív szemléletébe nyilvánvalóan illeszkedik, hogy egy nő saját maga dönthessen arról, mit kezd a testével, és hajlamos vagyok ebből fakadóan egyre inkább meglátni a felszabadult szexualitást a Playboyban is: ki vagyok én, hogy ne higgyem el a magazinban szereplő nőknek, élvezik a meztelen fotózásokat és/vagy az azzal járó vagyonokat?
A Playboyhoz kapcsolódó sematikus beauty standardek évtizedekig tartották magukat, Hugh Hefner alapító is kifejezetten a szőke, nagymellű modell prototípusát kedvelte - most pedig pár híres playmate reprodukálta a harminc évvel ezelőtti címlapját. A Playboy ma már teljesen mást jelent, az amerikai kiadás egy időre fel is hagyott a meztelen képekkel (később visszatértek hozzá).
Az új képeken a harminc évvel idősebb playmate-ek a friss képeken ugyanolyan, ha nem még vonzóbbak: a karizma, a fesztelenség érződik a képeiken, ami persze lehet, hogy megjátszott, de az is megtörténhet, hogy valaki annyira jól érzi magát a testében meztelenül, hogy szívesen megmutatja másoknak.
Sokkal több ötven fölötti nőt kellene látnunk a magazinokban.
Ahogy Reneé Tension, az 1990-es év Playmate of the year-cím tulajdonosa nyilatkozta:
amikor a Playboy-fotózásokat elvállaltam, kisebb vihart kavartam a képekkel, mert én voltam az első afrikai-amerikai playmate, és egyes nők szerint tárgyiasítottak. De, kérdezem én, ha választáspárti vagy (pro-choice), akkor nincs jogom eldönteni, hogy mit akarok csinálni? Ha meztelenül akarok pózolni, hadd pózoljak már meztelenül!
Íme, a képek.
via Playboy
Kommentek