Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A GQ magazin nemrég megjelent Clean Musicians című cikkében Julien Baker, Ben Harper, Jason Isbell és Joe Walsh mellett az Aerosmith énekese, Steven Tyler beszél a kábítószerhasználatról, és arról, hogyan tudtak alkohol és drogok nélkül továbbra is kretívan élni. Tanulságos gondolatok a hajtás után.
Tyler az interjúban többek között a következőket mondta a témával kapcsolatban:
Lenyomsz egy Jack Daniel'st, fellépsz a Madison Square Gardenben, aztán lejössz a színpadról, és elmész kirúgni a hámból Jimmy Page-gel. Gyerünk! Két ráadást adtál a Madison Square Gardenben, szóval nem mész el shuffleboardozni (Magyarországon kevésbé ismert, korongokkal játszott asztali játék - a szerk.), inkább kibulizod magadból a szart is. Valami olyamit csináltál, amiről nem is álmodtál volna, szóval joggal hiheted, hogy valamiféle szuperhős vagy.
Tyler, aki egyszer azt mondta magáról, hogy legalább fél Perut felszippantotta, úgy emlékezett vissza, hogy egyszercsak eljött az életében egy pont, amikor a drogozáson kívül már semmi nem számított többé.
Kokóztunk, hogy elszálljunk, aztán nyugtatóztunk, hogy lelassuljunk. Ittunk, aztán szívtunk egy kis kokszot, amíg úgy nem éreztük, hogy egyenesben vagyunk. De ez nem volt igaz - csak részegek voltunk, akik be voltak kokózva. Akkoriban többé-kevésbé ezt csináltuk. (...) Nem hiszem, hogy lett volna egyetlen banda is, akit tudta volna, milyen józannak lenni. Az a féle srác voltam, aki utálta volna azt a srácot, aki nem tudott leállni, mert nem tudott felpörögni sem, ha érted, mire gondolok. Szóval kísérletezgettem mindennel. (...) Egy darabig abszolút működött, de aztán rosszabbra fordultak a dolgok. Ha függővé álsz, az egy folyamatos állapot, és gyorsan megfertőzi a méltóságod. Ez történik a szerhasználókkal: kezdetben működik, de a végén működésképtelenné válsz. Szóval ez semmi más, csak börtön, őrület és halál.
Arról, hogy mi tartja távol a visszaeséstől, így beszélt:
Van egy bandám, ami még mindig együtt van, a srácok közül mindenki ép és egészséges. Jobban játszunk, mint 50 évvel ezelőtt. Persze volt annak némi nyers bája, amikor még klubokban játszottunk beállva. De a zenekar még mindig együtt van, még mindig van ránk igény. Több mint egymillió dollárt fizetnek ki értünk esténként. Ez az, amit kockáztatnék, ha megint ráállnék a szerekre. A gyerekeimet, a macskáimat, a kutyáimat, a kibaszott szép házamat Mauin, a barátnőmet. Minden veszélybe kerülne.
Mindez kétségkívül örvendetes. Most már csak egy új Aerosmith-lemezt szeretnénk kérni, mert 2012 bizony elég régen volt, 1997 meg még régebben, ha értitek, mire gondolok.
