Kötőszó

A videójáték függővé és agresszívvé tesz. A videójátékok gyerekeknek valók, de nekik sem kellene ilyenekkel játszani, hiszen az kész időpocsékolás. A videójátékkal játszók antiszociális kockák, akik képtelenek társas kapcsolatok kialakítására. Ezek a sztereotípiák teljesen elveszítették létjogosultságukat egy olyan világban, ahol a gamerek olyan népszerűek, mint a filmes celebek, és annyit is keresnek. Kutyej Dániel gamer – számítógépes játékos – teológussal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatójával beszélgettem.

Szerző: Szebenszki Noémi

Mik a leggyakrabban emlegetett tévhitek a videójátékokkal és a gamerekkel kapcsolatban?

Az egyik az, hogy a videójáték függővé tesz. De úgy gondolom, bármely hobbi tehet azzá. Gyakran emlegetett tévhit továbbá, hogy időfecsérlők. Én azonban játékokon keresztül tanultam meg angolul, barátokat szereztem. Ezenkívül sokat lehet rajtuk keresztül tanulni akár történelmet, mitológiát, teológiát is. A gamerekkel kapcsolatban pedig alapfeltevés, hogy mindegyikük kocka. Illetve fehér a bőrük, mivel lent ülnek a pincében, nem mennek ki a szabadba; továbbá túlsúlyosak, szemüvegesek, pattanásosak, és zsíros a hajuk. Túloztam természetesen, de ezek az előítéletek alapvetően sokakban meglehetnek. A valóság azonban nem így fest, sőt profi szinten kifejezetten nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a csapat arca jól nézzen ki. Ez ugyanis meghatározhatja a csapat piaci értékét, eladhatóságát.

Milyen személyes tapasztalataid vannak a videójátékok pozitív és negatív hatásairól?

Negatív lehet, hogy ez a tevékenység könnyen el tudja terelni a figyelmet például a háztartás, a saját környezetünk rendben tartásáról. Velem is előfordult már, hogy édesapám a konyhába benézve megjegyezte: „Nem csináltál semmit.” Pozitív lehet a baráti kapcsolatok kialakításának lehetősége.

A Szólj be a papnak! elnevezésű beszélgetéssorozat egyik részében „gamer papokat” kérdeztek, köztük téged is. Ez alkalommal említetted, hogy a videójátékokat illetően a legfontosabb a tudatosítás, a fikció és a valóság szétválasztása. Ez azt jelenti, nem lényeges tényező, hogy az ember milyen típusú játékokkal játszik?

Ez egyénfüggő. Én például nem játszom olyan játékokkal, amiket túl agresszívnak találok. Ugyanígy nem nézek például horrorfilmet se, mivel nem „komfortos” számomra, napokig rosszul érzem magam tőle. A játékokban természetesen sok mindent megteszünk, amit a való életben nem: a győzelem a cél, ehhez pedig a karakternek gyakran kell ölnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember megtenné a valóságban is. Ahogy a horrorfilm esetében, itt is fontos tudatosítanunk, hogy az nem a valóság. Erre már a játék elején felhívják a figyelmet.

De ezáltal nem csökkenti, nem jelentékteleníti-e el a játék a halál, az emberölés jelentőségét? A játékokban szokásos sok halál után a játékos esetleg úgy tekinthet a halálra, hogy az „nem nagy dolog”. Már csak a gamerek között elkövetett öngyilkosságok miatt is fel kell tennem ezt a kérdést. Például július 2-án este holtan találták austini otthonában Byron „Reckful” Bernsteint, minden idők egyik legnépszerűbb videojátékos streamerét. Minden jel arra utal, hogy öngyilkos lett. Számos hasonló eset előfordult már. Mit gondolsz erről?

A mai társadalomra jellemző az ingergazdagság. Ez számos téren megjelenik, például a filmekben is. Az emberek megnézik a hollywoodi filmeket, amelyekben például Vasember és a Bosszúállók szétzúznak és megölnek több ezer alient. Ez ugyanúgy kihat a halálról való gondolkozásra, emeli az ingerküszöböt. Emellett fontos tényező: Reckfulról tudni lehetett, hogy depresszióval, illetve bipoláris zavarral küzd. A média által felkapott öngyilkosságok mögött pedig szinte kivétel nélkül pszichiátriai problémák is álltak. Ez tehát soktényezős kérdés, de minden esetben fontos ezt is figyelembe venni. A videójátékok lehetővé teszik, hogy a külvilágot elfelejtve az ember belefeledkezzen egy virtuális valóságba. Így történhettek meg olyan szélsőséges esetek, hogy Kínában a szülők elfelejtették megetetni a gyermeküket, mert belemerültek a videójátékba. Igen, ilyenek előfordulnak, de ezek kirívó esetek. A mértékkel nagyon fontos tisztában lenni. 

Érdekes a videójátékra sportként vagy akár hivatásként gondolni. Hogyan kell ezt elképzelni, mennyire van ennek relevanciája?

Természetesen nem minden játékos lesz világbajnok. A legjobbak napi tíz-tizenkét órát dolgoznak, ebből napi hat-nyolc óra a tiszta játék, utána következik a visszanézésük, a hibák felfedezése, javítása. Ilyen szinten már nagyon figyelnek a játékosokra, a fizikai edzés mellett fontos a megfelelő étrend is. Az ilyen profi játékosok megkeresnek havonta akár másfél, kétmillió forintot is. Az, hogy valaki e-sportból megéljen, Magyarországon még nem teljesen reális, de sok tehetséges magyar fiatal van. Négy-öt olyan magyar játékosról lehet tudni, akik világszinten is ott vannak a legjobbak között, és már sok milliót kerestek e-sporttal.

Említetted, hogy a mértéktartás fontos a videójátékokkal kapcsolatban is. Azt is vizsgálták már, hogyan hatnak ezek a játékok lelki jóllétre. Mit gondolsz, az e-sport hosszú távon lehet káros az egyénre?

Először is fontos kiemelni, hogy az e-sportolók a napjuknak csupán egy részét töltik a játékokkal, a munkájuknak fontos része a játék kielemzése, illetve ahogy korábban mondtam, fokozottan figyelnek rá, hogy mennyit mozognak, mit visznek be a szervezetükbe. Továbbá a versenysport más kategória: nem játék, hanem munka. Ha azt vesszük, számunkra is káros lehet, ha munka közben nyolc-tíz órát kell a laptop előtt ülnünk. 

Nagy port kavart korábban egy új videójáték bemutató klipje, amelyben a játékos Jézus szerepébe bújhat. Mit gondolsz erről? Kipróbálnád?

Mivel csak a trailert láthattuk eddig, és nem tudunk többet a játékról, nehéz véleményt formálni. Szerintem nagyon fontos kérdés, hogyan ragadják meg a készítők Krisztus fontosságát. Mint történelmi személy vagy Isten szerepel? Lényeges még, hogy milyen cég és milyen céllal készíti a játékot. Közelebb szeretné hozni a nem hívőkhöz Krisztus személyét, vagy le akarja járatni? Az is érdekes, hogy mely vallás szemszögéből mutatja be a játék Krisztus életét. Egy videójátékot hatalmas munka megtervezni, tehát az mindenképpen figyelemfelkeltő, ha valakit olyannyira érdekel Jézus, hogy ilyet készít az életéből.

Lelkészcsaládból származol, te leszel a lelkészi szolgálatban a harmadik nemzedék. Ilyen körökben kifejezetten érdekes lehet, hogy magadat nemcsak teológusként, de gamerként is definiálod. A szüleid hogyan fogadták a videójáték-szeretetedet?

Eleinte furcsa volt nekik. Harmadik gyerekként azért nem volt olyan nehéz dolgom, a nővérem és a bátyám már évek óta játszottak számítógépen, amikor én elkezdtem. Megvolt természetesen a rendszer: először tanultam, aztán jöhetett a játék. Ameddig nem kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, sokáig azért csak csatornába lefolyt időnek tekintették. Valójában nem ez volt a helyzet: amint mondtam, például az angol nyelvvizsgámat nagyrészt a játékok során megszerzett szókincsnek köszönhetem. Most már elfogadott dolog a szabadidő eltöltésének ez a módja.

A Békéscsabai E-sport Egyesület alelnökeként tevékenykedsz. Az egyesület oldalán olvasható, hogy a célotok az e-sportban tehetséges fiatalok felfedezése, karrierjük menedzselése, fejlődésük elősegítése. Ez milyen formában történik?

Az a dolgunk, hogy meglássuk, hogy ki miben jó, milyen szerep a legalkalmasabb számára. A különböző pozíciókhoz kapcsolódó skilleket, képességeket pedig egyénre szabottan, célirányosan lehet fejleszteni a jövőben. Sokat beszélgetünk a játékosokkal. Ez egyfajta kísérés, olyanok vagyunk, mint az edzők. Egy csapat öt-hat játékosból áll, és senki sem mentorál két-háromnál több csapatot. Jelenleg összesen négy csapatunk van, nem „tömeggyártást” végzünk. A játékosok, a lecke és a pihenés után játszanak. Olyan ez, mint egy tényleges edzés. Szoktunk továbbá rendezvényeket és táborokat is tartani.

Az egyesület milyen típusú játékokat támogat? Miért pont ezeket?

Azokat a játékokat preferáljuk, melyek e-sport szinten űzhetők, nemzetközileg is elismertek. Ezek nézettek, és érdeklik a fiatalokat. Emellett ez az anyagiak függvénye is. Jelenleg önerőből, mondhatjuk, jótékonyságból működik az egyesület, senkinek sem ez a főállása. Hosszú távon persze az a célunk, hogy egy futballklubhoz hasonlóan működhessünk. Hozzá kell tenni azonban, hogy ma Magyarországon az e-sport még nem tartozik a sport kategóriába, habár már jó úton halad efelé. Szemléletesen azt mondanám, hogy az e-sport most Magyarországon olyan szinten van, mint a német futball volt 1870 körül. 

A virtuális valóság irányába történő elmozdulás egyértelműen tendencia. A közösségépítés azonban ezekben a terekben is megvalósulhat. Július 3-án tartottatok először rendezvényt a koronavírus-járvány kirobbanása után. Mik voltak a tapasztalatok?

Az egyesülettel jó kapcsolatot ápoló, koncerteknek is otthont adó békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ vezetése kérte fel az egyesületet, hogy a járvány után szervezzen egy közösségi alkalmat. Ez egy FIFA-meccs formájában valósult meg, amelyre tizenhat ember nevezhetett. Körülbelül harmincan-harmincöten voltak ott folyamatosan a rendezvényen, ahol nagy kivetítőn lehetett követni a játékot. Jó volt kötetlenül szórakozni együtt, igazi meccshangulatot élhettünk át közösen. Sok apuka nagyobb lelkesedéssel figyelte gyermeke játékát, mint egy Real Madrid-meccset.

FIFA Bajnokság, forrás: Csabagyöngye Kulturális Központ Facebook-oldala