Ki emlékszik már azokra az időkre, amikor az első okostelefonok megjelentek? Amikor a másik tekintetének elkalandozása újszerű frusztráltságot okozott bennünk, és bosszankodva tettünk örök életre szóló fogadalmakat, miszerint mi sosem fogunk zombivá válni, aki csak a telefonját bámulja. Eltelt pár év, a technológia azóta is rohamosan fejlődik, és nekünk el kell fogadnunk, hogy az okoskütyük maradni fognak. Így nincs más lehetőségünk, meg kell tanulnunk együtt élni velük, hogy ne megkeserítsék, hanem segítsék az emberi kapcsolatainkat.
Szerző: Harmati Dóra
A közösségi média és az okoseszközök az élet megkönnyítésére és a kapcsolattartás segítésére szolgálnak. Elvileg. Azonban rengeteg tanulmány, könyv szól arról, hogyan vezethet függőséghez, és mennyi feszültséget tud okozni az állandó kütyühasználat. Legutóbb a Pew Research Center publikálta amerikai felnőttek között végzett felmérésének eredményeit, melyben az okostelefonok és a közösségi média párkapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálták.
Igazi kapcsolódás helyett elterelés
A felmérés szerint a komoly párkapcsolatban élő embereknek több mint a fele, ötvenegy százaléka állította azt, hogy a társuk figyelmét általában vagy gyakran elvonja az okostelefonja, miközben beszélgetni szeretnének vele. Ha azt hinnénk, hogy ez a kortól függ, akkor nagyon tévedünk, mert a tanulmány szerint ez a téma ötvenéves kor fölött ugyanúgy feszültséget okoz, mint a huszonéves szerelmesek életében. A felmérés kitér arra is, hogy a párkapcsolatban élők hány százaléka kutatta már át a párja telefonját annak tudta nélkül (a válaszolók harmincnégy százaléka), valamint arra, hogy hányan követik figyelemmel volt szerelmük életének alakulását a közösségi médiában (a megkérdezettek ötvenhárom százaléka).
Elég ezeket az adatokat megemlítenünk, máris érezzük, mennyi feszültséget okozhat a digitális világ a kapcsolatainkban. Olyan emberek életébe nyerhetünk betekintést, akikkel személyesen nem beszélgetünk, és nem is szeretnénk, vagy már rég nem kéne. Ugyanakkor a telefonunk az egészséges párkapcsolatok egyik legfontosabb összetevőjétől tudja megvonni a figyelmünket: a kommunikációtól. Ironikus, hogy éppen az az eszköz, amelynek segítenie kellene a kapcsolattartásban, csak részben teljesíti be ezt a funkcióját, és ha nem vigyázunk, inkább korlátol.
Elszakítva egymástól, mégis együtt
A koronavírus-járvány azonban betekintést adhatott abba, hogy milyen nagy segítséget is tudnak jelenteni ezek az eszközök: tartani tudjuk a kapcsolatot a szerelmünkkel: közös filmnézés, vacsora, állandó videókapcsolat – ezek a trükkök sok egymástól elszakított pár életét megkönnyítették a karantén alatt. Hálát adtunk a technológiáért, ugyanakkor ki is szakadtunk az online tér dicsőítéséből, hiszen minden eddiginél jobban kezdtünk vágyni a személyes találkozásokra, minőségi időre, az ölelésekre, arra, hogy csak úgy legyünk. Úgy foglalhatnám össze, hogy a semminél még ez is jobb. Több a levélnél, amelyre napokat kell várni, több a puszta hangnál a telefonban. Pár csepp víz a száraz sivatagban.
A technológiával együtt fejlődünk mi is. Egyre jobban megtanuljuk úgy használni, hogy értékes többletet adjon a kapcsolatainknak, és ne essünk bele azokba a csapdákba, amelyeket magában rejt. Ne sértsük meg a másik privát szféráját, ne vegyük elő a telefont, miközben a másik beszélni szeretne hozzánk, és ne kutakodjunk a volt szerelmek után. Kezeljük a helyén, kezeljük helyesen a digitális eszközöket. Ne démonizáljuk, de ne is becsüljük alá az esetleges káros hatásait. Ha így teszünk, akkor csak nyerhetünk velük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
