A megszállás 1968. augusztus 20-án éjszaka kezdődött, és 21-e estéjére a főbb csomópontok és a kiemelt intézmények többsége a megszállók kezébe került. A csehszlovák vezetők megtiltották a saját hadseregüknek, hogy szembeszálljon a benyomuló csapatokkal, és a lakosságot is nyugalomra intették, ugyanakkor határozottan kifejezték nemtetszésüket, és jogtalan megszállásnak minősítették az eseményeket. Még aznap a benyomuló csapatok Szovjetunióba internálták a CSKP főtitkárát Alexander Dubčeket. Az elkövetkező napokban sztrájkok és tüntetések formájában fejezte ki a lakosság a nemtetszését. Augusztus 31-én végül a CSKP KB ülésén a küldöttek a hazaengedett Dučekkel egyetemben megszavazták az úgynevezett moszkvai protokollt, amivel legalizálták a megszállást.

A propaganda fontosságával a megszállók elejétől fogva tisztában voltak. Petr Blažek cseh történész a totalitárius rendszerek vizsgálatával foglalkozó intézet (Ústav pro studium totalitních režimů) munkatársa munkájában rámutat, hogy 1968. augusztus 18-án Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy államának képviselői nemcsak a megszállás menetében egyeztek meg, hanem a megszállást követő propaganda kereteit is kijelölték. A fő feladatnak azt tekintették, hogy a megszállást „testvéri segítségnyújtásnak” állítsák be, amelyre maguk a csehszlovák vezetők kérték fel őket. Tervet dolgoztak ki az újságok, rádió, tévé és hírügynökség elfoglalására, valamint a megszállókhoz lojális vezetők kinevezésére. A megszállás első napjaiban nem sikerült a tervek szerint beindítani a propagandát. Csehszlovákia lakosságának túlnyomó része nem működött együtt és barátságtalanul fogadta az érkező csapatokat. Néhány nappal később a megszállók elfoglalták néhány újság, tévé és rádió szerkesztőségét. Viszont a munkatársak különféle póthelyszínekről tovább sugározták adásaikat, illetve találtak olyan nyomdákat, amelyekben ki tudták adni az újságaikat.

A kudarcok láttán a megszállók a szovjet nagykövetség kertjében felállított antenna segítségével próbálták üzeneteiket eljuttatni a lakosokhoz. Majd a keletnémet Drezdából sugároztak adásokat, ez volt a Vltava rádió. A többi megszállóhoz hasonlóan, a Magyar Néphadsereg is terjesztett propagandaanyagokat az országban. (Blažek 2008)

 A megszálló csapatok könnyedén hajtották végre a katonai manővereket, de az eszmei ellenállás intenzitása váratlanul érte őket. 1968. augusztus 29-én a Lengyel Egyesült Munkáspár t első titkára úgy fogalmazott, hogy „teljesen megleptük őket a katonai akciónkkal, de ők is megleptek minket, a politikai-propagandájukkal.” (Blažek 2008)  M. Szabó Miklós így idézi írásában Kovács Imre prágai nagykövet augusztus 24-i helyzetjelentését:„A katonai fellépés nem érte el politikai célját, sőt olyan helyzet állott elő, aminek elkerülése végett határoztuk el ezt a lépést […] A katonai beavatkozás következtében még veszélyesebb nemzeti egység alakult ki.” (M. Szabó 2018)

Annak ellenére, hogy számos tudományág kutatásai érintik, a propaganda kérdését, Auerbach és Castronovo azt szorgalmazzák, hogy a propagandát önálló kutatási területként kezeljük. A propaganda „sajátos eredettel és gazdag történelemmel bír, ami segít fogalmat alkotni arról, hogy a jelenben miként kerülnek információk forgalomba.” A szerzőpáros írásában egy sor egymással összefüggő tézist kínál fel a propagandáról. „Ezek a tézisek inkább átfogóak és ösztönzőek, semmint definíciós természetűek, és segítenek továbblendíteni egy olyan témát, amely túlságosan is gyakran megfeneklett, és amelyet gyakran szűkítettek le határozott és ismétlődő prekoncepciók által.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Dolgozatomban, az 1968-as Csehszlovákiában a megszállók és a „hazaiak” között kibontakozó propagandaharcot szeretném elemezni úgy, hogy végigveszem J. Auerbach – R. Castronovo tizenhárom tézisét a propagandáról.

1. A propaganda önmagában nem gonosz vagy immorális. 

Az első világháború óta szinte közhely, hogy a propaganda természetétől fogva tisztességtelen. De ha jobban körültekintünk, láthatjuk, hogy a propaganda nélkül nem bontakozhatott volna ki a szüfrazsett mozgalom, a rabszolgaság eltörlésére irányuló törekvések és a környezetvédelem sem. Auerbach és Castronovo ezért azt javasolják, hogy a propagandát úgy kezeljük,” mint a tömeges meggyőzés módozatát, amely nem jó, és nem is gonosz, és amelyet a legkülönfélébb célokhoz különböző eredményekkel lehet igénybe venni.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A mi vizsgálódási tárgyunk esetében úgy tehetünk eleget ennek a pontnak, ha egyaránt értéksemlegesen tekintünk a megszállók és a megszállottak propagandájára. Az alábbi pontokban összehasonlítjuk a propaganda célját, megvalósítási módját és sikerességét. Talán kezdjük a célokkal. A megszálló propaganda célja Blažek szerint az volt, hogy pacifikálják a csehszlovák polgári lakosságot és a bizalmába férkőzzenek. A hazaiak azt szerették volna, ha a megszállók elhagyják az országot, hogy Csehszlovákia tovább folytathassa az emberarcú szocializmus építését.

 2. A propaganda magába foglalja a terjesztést [propagation], de nem minden terjesztés szükségszerűen propaganda.

Alapvetés, hogy bárminemű befolyásolási kísérlet, csak akkor érheti el célját, ha eljut a közönséghez. A raktárban porosodó pamfletek képtelenek propagandát kifejteni. „A propaganda tömegjelenség; a közösségben kell hogy keringjen, nagyszámú egyént kell hogy elérjen és magához vonzzon, akik javarészt nem ismerik egymást”. De nem minden propaganda, amit a tágabb közösségben terjesztenek. Például az időjárás jelentések alapesetben csak informálni akarnak, és nincs semmi propagandisztikus céljuk. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Ennél a pontnál a fő hangsúly a terjesztésen van. Elmondhatjuk, hogy a megszállóknak nem sikerült megfelelő terjesztést biztosítani a propagandájuk célba juttatásához, míg a hazaiak ezt sokkal ügyesebben oldották meg. Blažek így ír erről: az elfogadott forgatókönyv alapján közvetlenül a megszálló katonai alakulatok Csehszlovákia határának átlépése után Alois Indrának többséget kellett volna szereznie a CSKP KB elnökségi ülésén, és létrehozni egy új munkás-paraszt kormányt. Majd át kellett volna venni az irányítást a fő tömegkommunikációs eszközök felett. A megszállóknak és a kollaboráns csoportnak nem sikerült tervük végrehajtása. A megszállás első napjaiban sem a párt, sem a médiumok felett nem tudták átvenni a hatalmat. 1968. augusztus 21-én a megszállás estéjén a CSKP KB elnöksége állásfoglalásában a csapatok érkezését egyértelműen megszállásnak nyilvánította. A megszállókat egyetlen intézmény sem támogatta, és a lakosság is egyöntetű ellenérzéssel viseltetett irántuk. A tévé és rádió dolgozóinak sikeres ellenállását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tizenkilenc rádióállomás sugárzott adást ezekben a napokban. Az állomások rövid időközönként váltakozva sugároztak. A Csehszlovák Televízió is naponta többször volt adásban a különféle helyeken kialakított ideiglenes stúdiói segítségével. A megszállók csak 1968. augusztus 25-én kezdték meg a tévéközvetítéseik sugárzását a prágai szovjet nagykövetség kertjéből. A valóságban ez is inkább rádiósugárzás volt, mert a tévéképernyőn többnyire csak Prága látképe volt látható. (Blažek 2008)

 3.  A propaganda és az információ közötti viszony cseppfolyós, kontextustól és funkciótól függően változik. 

Mint ahogyan azt az előbbi pontnál is láttuk, az információ és a propaganda közötti határ változékony. Auerbach és Castronovo a propaganda pragmatikus megközelítését javasolja, és az alábbi funkcionális definíciót vezetik be: „a propaganda nyilvánosan terjesztett információ, amely azt szolgálja, hogy másokat meggyőződésében és/vagy cselekvésében befolyásoljon. A széles körben keringő információ használatától függ, hogy van-e értelme azt propagandának tekinteni.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Nyilvánvaló, hogy a megszállók közigazgatási parancsai, vagy közlekedéssel kapcsolatos információk inkább tekinthetőek közhasznú adatszolgáltatásnak, mint propagandatevékenységnek, de a vizsgált kiélezett helyzetben szinte minden információközlésnek volt propagandisztikus vonatkozása.

4. Noha a propaganda nem lényegi kategória, amely pontos alaki jellemvonásokkal bír, a terjesztés egyes technikáinak tanulmányozása különböző eredményekhez vezethet. 

Auerbach és Castronovo arra a szerintük nem megfelelő gyakorlatra hívja fel a figyelmet, amikor a propaganda általános ismérveit és felismeréseinek szabályait próbáljuk meghatározni. Ezzel szemben fontosabbnak tartják a retorikai és vizuális csomagolás esetenkénti alapos vizsgálatát, hisz ez teszi lehetővé, hogy az információk szélesebb közönséghez szóljanak, továbbá fontosnak tartják annak körüljárását is, hogy miként képesek ilyen információk embereket befolyásolni. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Tekintsünk meg a megszállók által terjesztett egyik röplapot (alább), amelyen Ludvík Svoboda (balra) csehszlovák köztársasági elnök Moszkvai útja, mint baráti látogatás volt tálalva. A röplap készítői azt használták ki, hogy Svoboda nagyon népszerű volt a közemberek körében, és a kép olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha az autóban utazó felek a legnagyobb barátságban lennének. A fotó és a tálalás hatékonynak mondható, viszont a kiadvány, mint annyi más a megszállók által kiadott anyag tele volt helyesírási hibákkal, ami nagyban rontotta a végeredményt. (Blažek 2008)

Forrás: Libri prohibiti.

További típusa a befolyásolási technikáknak a nemzetiségi húrok megpengetése. Pataky Iván közlése szerint a magyar katonai csapatok Nyitrán a magyar nemzetiségű, vagy legalábbis magyarul tudó lakosság körében magyar újságokat terjesztettek (Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet stb.), amelynek a beszámoló szerint nagy keletje volt. A korabeli jelentéstevő a nagy érdeklődést azzal magyarázta, hogy „azért, mert egyelőre itt találnak más értékelést, mint amit saját propaganda szerveik összpontosítva adnak.” A nemzetiségi feszültségekhez kapcsolódó további érdekes megjegyzés:

„Nyitrán a cseh katonák között a magyar ajkúak helyzete saját elmondásuk alapján mindinkább lehetetlenné válik. Főleg a tisztjeik vetik meg őket. Egyesek a menedékjog gondolatával foglalkoznak.” (Pataky1997)

Pataky aki az 1968-as bevonulás magyar katonai jelentéseit vizsgálta, közöl egy iratot amely arról számol be, hogy a magyar egységek beindítottak egy saját rádió-adót Szabad Kelet-Szlovákia néven. „Rövid felhívást adtunk ki a szlovák nemzeti felkelés 24. évfordulója alkalmából, melyben megfogalmaztuk a szovjet és csehszlovák örök barátság gondolatát és azt, hogy ne hagyják, hogy az ellenforradalmi csoportok az évfordulót aljas céljaikkal kihasználják.” (Pataky1997)  A közölt források nem részletezik, hogy miért pont  Kelet-Szlovákiára fókuszáltak, de véleményem szerint ennek oka, az itt nagyszámban élő ruszin nemzetiség lehetett.

A magyar kontingens további jelentéséből kiviláglik, hogy a hazai propagandának voltak kreatív próbálkozásai a megszálló egységék bomlasztására : „A pozsonyi rádió olyan híreket terjeszt, hogy a Magyar Néphadsereg erkölcsi politikai állapota nem megfelelő, az alakulatok ellátása rossz. Panaszkodik, hogy a működési területen megbomlik a magyar és szlovák nyelvű lakosság korábbi egysége. (Pataky1997)

5. A propaganda minden gyakorlatát a kultúránként hozzá közel álló intézmények (mint amilyen az oktatás, a vallás, a nyilvános diplomácia, a reklám és az irodalom) viszonyában kell értelmezni.

Auerbach és Castronovo ezt a pontot tartják tézisük meghatározó jelentőségű pontjának. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a propagandát sohasem szabad csak önmagában vizsgálni, hanem mindig egy viszonyrendszer részeként. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Fontos tudatosítani, hogy a vizsgált katonai megszállás világpolitikai esemény volt és a propaganda akarva-akaratlanul ebben a térben fejti ki hatását.  Blažek úgy véli a megszállók értelmezése szerint a csehszlovákiai válság veszélyeztetette a 2. világháború utáni berendezkedést Európában, illetve a szocialista tábor egységét. A csapatok beavatkozása ebben a kontextusban „internacionalista testvéri segítség”. A megszállók által terjesztett kiadványok úgy próbálták beállítani, hogy a katonai beavatkozás előtt Csehszlovákiában kritikus volt a helyzet. Az országban „jobboldali szocialistaellenes ellenforradalmi erők” tevékenykedtek, amelyek célja a szocialista berendezkedés felszámolása volt. (Blažek 2008)

6.  A propaganda a médiumtól függően változik, de nem lehetséges teljesen az adott médium tulajdonságai révén meghatározni.

 Auerbach és Castronovo rögzíti, hogy például az, ahogyan a közönség feldolgozza a szavakat, jelentősen különbözik attól, ahogyan a képeket dolgozza fel. A képfeldolgozás sokkal gyorsabban működik, és könnyebben befolyásolja az érzelmeket. De a szerzőpáros itt is a komplexitásra hívja fel a figyelmet, és óva int, hogy mondjuk önmagában egy propagandisztikus fotó elemzéséből vonjunk le végső következtetéseket. A helyes eljárás, hogy megvizsgáljuk a médiumok, csatornák összességét és úgy próbáljuk kiértékelni az adott propagandatevékenységet. Hisz az egyes médiumokban közölt üzenetek együttesen fejtik ki hatásukat. Erősíthetik és gyengíthetik is egymást. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Jelen dolgozat kereteit meghaladja, hogy komplex minden egyes momentumra és médiumra kiterjedő elemzést végezzek, de a rendelkezésemre álló anyag birtokában elmondható, hogy a reformpárti csehszlovák propaganda sokkal koherensebb, találékonyabb és hatékonyabb volt. Egyszerre használta a tv, rádió, nyomtatott sajtó. plakát, röplap és falfirkák egész tárházát, sőt a gerillamarketing sem hiányzott. A hazaiak egyszerre próbálták meggyőzni a megszállókat, hogy nem volt jogos a katonai beavatkozás és a lakosokat kitartásra buzdítani, valamint tovább éltetni a reményt.

A megszállók bár rendelkeztek átfogó propagandatervvel és néhány érvrendszert alaposan kidolgoztak, a kritikus napokban mégis kudarcot vallottak. Alábecsülték a helyi kultúra, helyi nyelv ismeretének fontosságát. Erőből akarták lenyomni az emberek torkán az üzenetet, ami visszatetsző, egymást gyengítő, és ezét hatástalan volt.

7. A propaganda hatásai részlegesek is lehetnek, nem kell feltétlenül totálisnak lennie.

Egyrészt a propaganda nem jut el mindenkihez, hisz nem néz mindenki egyszerre tévét, nem ugyan azt az újságot olvassa. Megint mások lehet, hogy fogják az adást, és figyelmesen hallgatják, de nem értenek vele egyet. Az egyénekben megmarad a szubjektivitás magja, annak ellenére, hogy egyesek ezt másképp gondolják. „Mindenesetre a propaganda, még ha visszafogott és részleges is, elég hatásos ahhoz, hogy befolyásolja a szubjektumokat, hogy olyan hiteket tegyenek magukévá, és tetteket kövessenek el, amelyekkel, a tömeges meggyőzés befolyásának híján, nem értenének egyet.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A megszállás kezdetétől a hazai propaganda közönségelérési lehetőségei egyre korlátozódtak, míg ezzel párhuzamosan a megszállók lehetőségei egyre javultak. A hazai propaganda egyes elemeinek hatásai részlegesek voltak, mégis sikeresebb tudott lenni.

8. A propagandaelemzés azt jelenti, hogy ugyanolyan figyelmet fordítunk az információáramlás hálózataira (a hogyanra), mint a tartalomra (a mire).

Az a mód, ahogy a propaganda szétterjed, ugyanolyan jelentős, mint az információ, amelyet megoszt. (Auerbach- Castronovo, 2014)

A hazaiak információáramoltatási próbálkozásiról a másik oldalon álló magyar haderő jelentéseiből alkothatunk képet: „… az utcákra jelszavakat festenek. A még működő rádióadók és különböző csoportok tevékenysége a további összeütközések veszélyét növelik és lassítják a politikai kibontakozást.” (Pataky1997)

„…egyre nagyobb számban és intenzitással működnek az ellenséges hangvételű rádióadók, a mai naptól magyar nyelven is. Tömegével jelennek meg ilyen jellegű sajtótermékek és röplapok.” (Pataky1997)

„Az éjszaka folyamán egy illegális rádió-adó belépett a ho. rádió hálójába és nyílt magyar nyelven, a vezető állomás nevében az alábbi utasítást adta: A magyar nemzet érdekében a Szovjetunió hadvezetősége a legmagasabb harckészültséget rendelte el és megparancsolta, hogy készüljenek fel Csehszlovákia elhagyására Salgótarján irányába.”  (Pataky1997)

„A hadosztály működési körzetében a legutóbbi jelentés óta is tovább folytatódnak a részleges sztrájkok, tüntetések, uszító röplapok terjesztése. […]  Az ellenséges megnyilvánulásokat egyre intenzívebben és hatékonyabban irányítják a különböző illegális rádiók. A nap folyamán csapataink több letartóztatást, tömegoszlatást, röplap elkobzást hajtottak végre. A hadosztály politikai vezetői folytatják a helyi állami és pártvezetőkkel a tanácskozásokat. Mindezidáig csupán a rend fenntartásában, az összetűzések elkerülésében mutatnak hajlandóságot az együttműködésre.”  (Pataky1997)

„Nyitra térségében helikopterről bemértek egy csehszlovák rádióadót, majd a 33. gl. ezred felderítő alegysége megszállta az állomást. Az ott tartózkodókat letartóztatta és amerikainak minősített géppisztolyaikat elkobozta. Czinege Lajos miniszter az első jelentést megkapva intézkedett, hogy részletesen vizsgálják ki az ügyet.” (Pataky1997)

„A jobboldali rádióadókat nem lehet elhallgattatni. Ez azt bizonyítja, hogy felkészültek rá és képesek voltak azonnal, a helyet váltogatva, több adót működésben tartani.”  (Pataky1997)

Szabó Miklós által közölt magyar diplomáciai iratokból további érdekességek derülnek ki. A prágai nagykövetség munkatársainak augusztus 22-i vidéki utazásai alatt azt tapasztalták, hogy végig Alexander Dubčeket és társait éltető, a bevonult csapatokat gyalázó, a távozásukat követelő plakátokat láttak. Az út során találkoztak „Halál a szovjetekre!” feliratokkal és levert vörös csillagokkal. A falvakban a vezetékes rádiók teljes hangerővel közvetítették a „szabad rádiók” adásait. (M. Szabó 2018)

9. Az emberek aktívan használhatják a propagandát, és nem pusztán passzív tökfilkók, akiket az kihasznál. A propaganda nem szükségszerűen felülről lefelé terjed.

„Az emberek propagandát fogyasztanak, de létre is hozzák és csomagolják a saját információikat, ugyanúgy, ahogy létrehozzák és megszövik saját igazságaikat. Nyilván ezek mindaddig megmaradnak lehetséges igazságoknak, amíg nem osztják szét szórólapokon, nem plakátolják ki a falakra, nem közvetítik rádióhullámok, vagy nem töltik fel videóként.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Erre a tézisre nagyon jó példa az, hogy a megszálló országok nagy erőkkel tettek közzé egy felhívást, amelyben a CSKP KB tagjainak egy nevüket nem vállaló csoportja fordult a néphez, hogy a katonai beavatkozás elkerülhetetlenségét bizonygassa. Jan Pauer történész szerint ez a felhívás célt tévesztett. Azzal, hogy a felhívás szerzői nem vállalták a nevüket, csak megerősítették az egész katonai akció illegitimitását. A megszállók nyomdatermékei ellenérzést váltottak ki a lakosokból a szóhasznált és az átlátszó érvrendszer miatt egyaránt. Többségükben hemzsegtek a helyesírási és nyelvhelyességi hibák, gyakran germanizmusok és russzizmusok bukkantak fel az írásokban. A hibák miatt sok közülük a szatíra tárgyává vált és erősítette a megszállás abszurditásának érzetét. (Blažek 2008)

10. A propaganda az előállítói és a befogadói ellenőrzéshez képest nem szándékolt hatásokat is kiválthat.

A diskurzus csomópontokon és hálózatokon keresztül történő keringése során a feladó és a vevő pozíciói felcserélődhetnek. „Az a személy, aki valamit elolvas vagy meghall, bizonyos értelemben aktív feladóvá válik, amint átadja az információt (gyakran megváltoztatott formában) valaki másnak.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A megszállók legismertebb rádióállomása a Vltava volt, amelyik a kelet-német Drezdából sugározta adását. Az első napokban nem sikerült anyanyelvi cseh és szlovák bemondókat találniuk, így a német akcentussal beszélő hírolvasók a náci megszállást juttatták az emberek eszébe. Nagyon jelentős volt a megszállópárti cseh és szlovák adások sugárzása Magyarország és Lengyelország területéről is. A Vltava adásai az augusztus 26-án bekövetkezett kapitulációnak is felfogható Moszkvai Protokoll aláírása után is folytatódtak. Sőt csak ez után kezdődött a hírhedt Zprávy (Hírek) kiadása és terjesztése. A lapot nagy példányszámban 1969 májusáig terjesztették. Mindezt annak ellenére, hogy az időközben „pacifikált” kommunista vezetés azt kérte, a Vltava hagyja abba a sugárzást és a Zprávy terjesztését fejezzék be, mert mindkét médium, csak hergeli a csehszlovák lakosságot és késlelteti a megnyugvást. (Blažek 2008)

Ezek a médiumok a lakosságot jelentősebb mértékben nem győzték meg a megszállók igazáról. Ellenkezőleg, a nagy példányszámnak és az irányultságának köszönhetően a megszállás és a kollaboráció jelképévé váltak. Végül a Zprávy és a Vltava csak Dubček hatalomból való eltávolítása (Gustáv Husák megválasztása) után szűntek meg. (Blažek 2008)

A magyar egység is azt jelentette, hogy „az általunk készített röplapokat a helyi vezetők kérik, hogy ne szórjuk, mert szerintük rossz hatást vált ki a lakosság és a katonák körében, idegesíti őket. Kiss vörgy. véleménye szerint azonban hasznosak ezek a röplapok. A mai nap folyamán a szlovák lakosság részére három röplap készül, annak magyarázatára:kik mellett vagyunk; ki a csehszlovák nép igaz barátja, hogy ésszerű, megfontolt és nyugodt magatartás segít a helyzet rendezésében. A csehszlovák katonáknak: felszólítás, hogy a szövetséges csapatokkal működjenek együtt a főparancsnok utasításának megfelelően. (Pataky1997)

Még egy érdekesség a magyar jelentésekből: „A Nowo-Mestoban ( valószínűleg: Nové Mesto nad Váhom / Vágújhely - a szerző) elhelyezett nagykanizsai egységünk vezetői elmondották, hogy Szabó László, a Népszabadság munkatársa riportjaiban két alkalommal is valótlanságot írt, ami rontotta pártsajtónk hitelét.” (Pataky1997)

11. A propagandának, hogy hatékony legyen, affektusok széles skáláját kell hasznosítania; túl a negatív érzelmeken, mint amilyen a gyűlölet, a félelem, az irigység, az olyan pozitív érzéseket is magába kell foglalnia, mint az öröm, az élvezet, az odatartozás, a büszkeség.

Auerbach és Castronovo Slavoj Žižek-et idézi „az ideológiának semmi köze az »illúzióhoz«, egy szociális tartalom félreértett, eltorzított reprezentációjához, mivel az emberek különösebb erőfeszítés nélkül képesek keresztüllátni a hazugságok szövedékén. Žižek szerint az ideológia affektusok révén fejti ki a hatását, és azzal tölti be megnyugtató funkcióját. Azt szeretnénk, és arra van szükségünk, hogy megmondják nekünk, a dolgok mit jelentenek. Žižek szerint az ideológia nem összezavar, hanem valamiben újra megerősít.” Ennek következményeként az emberek folyamatosan ki vannak szolgáltatva a hamis igazságigényeknek és az ellenfelek démonizált lefestésének. (Auerbach- Castronovo, 2014)

A széleskörű érzelmi befolyásolásra nagyon jó példa a megszállók által kiadott és terjesztett „140000+10“ című röplap (alább). Melynek legerősebb mondatai a következőek: 10 szovjet katonát orvul hátulról lőttek le. Csehszlovákia felszabadításakor 140000 szovjet katona esett el és most ehhez jön ez az aljasul meggyilkolt 10 katona. (Fontos megjegyezni, hogy Csehszlovákiában valóban jelen volt a hála a szovjetek irányába, amiért visszakapták az országukat. Leszámítva természetesen a magyar és német lakosságot, akik ezt eltérően élték meg.) Az ország felszabadításakor 140000 szovjet katona esett el közös ellenfelünk, a fasiszták által. Most pedig újabb 10 katona vesztette életét azok által, akik az ellenforradalom útjára léptek. A szovjet katonák a többi baráti ország katonájával azért jöttek, hogy megvédjék a szocializmust. Barátként jöttek. És újfent a közös ellenségünk lövi őket. Ezek az ellenforradalom véres nyomai! Újabb tíz katona halt meg az országunkért. Újabb tíz anya hiába várja haza fiát.

Forrás: Libri prohibiti, nyomtatva:1968 augusztusa.  

Az utolsó két pont nem releváns a vizsgálódásom szempontjából, de a teljesség kedvéért közlöm:

12.  A propaganda a demokratikus társadalmak szükségszerű jellemvonása.

13. A propaganda tanulmányozása különösen releváns marad, és minden valószínűség szerint a jövőben továbbra is meghatározó kérdés lesz.

1968 őszének Csehszlovákiájában a forrongó és tragikus történések folyományaként érdekes csatározás alakult ki a propagandaüzenetek célba juttatása terén. Csehszlovákia reformszocialista vezetése meg sem próbált katonailag ellenállni a Szovjetuniónak. De a propagandaharcot illetően ugyan ez a vezető réteg az emberarcú szocializmusban őszintén hívő és a megszállás miatt végletekig csalódott lakosokkal karöltve bátran felvette a kesztyűt. És nem is sikertelenül. Bár a túlerő lassan, de biztosan a propaganda térfelére tolódó szellemi ellenállást is letörte, de máig fontos tanulságokkal szolgálhat, hogy könnyebb volt Csehszlovákiát megszállni, mint az emberek véleményét megváltoztatni.

Köteles Szabolcs

Irodalom:

Auerbach, Jonathan- Castronovo, Russ (2014) [Ford. Török Ervin]: Tizenhárom tézis a propagandáról, In: Apertúra, 2014  tavasz(eredeti megjelenés 2013 The Oxford Handbook of Propaganda Studies) http://uj.apertura.hu/2014/tavasz/auerbach-castronovo-tizenharom-tezis-a-propagandarol/

Blažek, Petr (2008) : Okupační propaganda na československém území po 21. srpnu 1968. Blažek, Petr. In: Bezpečnostní aparát, propaganda a Pražské jaro : sborník k mezinárodní konferenci pořádané v Praze ve dnech 7.-9. září 2008 / Praha : Ústav pro studium totalitních režimů, 2009 s. 199-217. http://old.ustrcr.cz/data/pdf/publikace/sborniky/prazske-jaro/blazek-petr.pdf

M.Szabó Miklós ny. altábornagy (2018): A „prágai tavasz” és a katonai megszállás magyar diplomáciai iratok tükrében (1968. május–október) (2.) Honvédségi Szemle 2018/4. szám https://honvedelem.hu/files/files/111397/hsz_2018_4_beliv_140_157.pdf

Pataky Iván (1997): A Magyar Néphadsereg közreműködése Csehszlovákia 1968. évi megszállásában In: Hadtörténelmi Közlemények, 110. évf. 2. sz. (1997.) http://epa.oszk.hu/00000/00018/00001/pdf/