Hölgyeim és uraim, a színpadon a magyar Tankcsapda! - a városi legendák szerint így konferálta fel SImi a Depresszió nevű rockzenekart a Hegyalja fesztivál nagyszínpadán jó másfél évtizeddel ezelőtt. A kijelentés a maga abuszurditása mellett jól rávilágít arra, hogy mi magyarok, de talán az egész világ zenekedvelő közönsége imádja a dolgokat valami máshoz, valami jóval nagyobbhoz hasonlítani.

 Most éppen Márki-Zay Péterről próbálják meg - nem tudom jó- vagy rosszindulatúan, de inkább csak rutinból - azt állítani, hogy ő a magyar Donald Trump. Először csak olyan elemzők hozták ezt elő, akikről tudható, hogy pillanatnyi érdekeik ezt kívánják, egész pontosan megbízóik érdekei, hiszen ekkoriban még javában dübörgött az előválasztás második fordulója, s ki áll távolabb egy baloldali (ellenzéki) szavazótól, mint a volt amerikai elnök, aki a mai napig hiperaktívan igyekszik befolyásolni az amerikai, illetve a nemzetközi politikai közbeszédet.

 Aztán jöttek újabb megmondóemberek a tévében (képernyőn, hiszen lényegében nem is nézek lineáris tévét, legfeljebb tévéműsorokat streamelve vagy felvételről), és vagy elfogadták a már levegőben lévő Trump-Márki párhuzamot, vagy maguk is rájátszottak erre. Aztán csendben maradtam egy ideig: lehet, hogy igazuk lenne, csak én estem bele az önigazolás hibájába, tekintve, hogy mindkét fordulóban MZP-re szavaztam. De akárhogy is törtem a fejem, nem akart összeállni a kép. Mi azonos egyáltalán a két politikusban?

Arra jutottam, hogy nem sok minden, legfeljebb az húzható rá, hogy valóban outsiderként csinált csodát, azaz jelenlegi, előválasztási sikere annak köszönhető, hogy az ellenzéki közvélemény elégedetlen volt a jelenlegi kínálattal, illetve Márki be tudott vonzani újabb arcokat is, főleg fiatalokat. Tagadhatatlan, hogy szabadszájúságban eltér a jelenlegi politikai elittől (divatos szóval: establishmanttől), mindketten outsiderek, azaz kívülállónak számítanak a hivatásos politikusok világában és képesek arra, hogy új szavazókat csatornázzanak be a sokak által úri huncutságként tekintett politikai szcénába. De az azonosság nagyjából itt ki is fújt.

 óval több a különbség. Az egyiket éppen tegnap hallottam Gurzó Ákostól, MZP kampányfőnökétől a Partizánnak adott interjúban, aki szerint a fő különbség, hogy Trump rengeteget hazudik, míg az előválasztás győztese ilyet gyakorló keresztényként sosem tenne. Zárójel megnyitva: erről a fiatalemberről tegnap hallottam először, pedig a jelek szerint sokszor keresztezhettük egymás útját, mármint a korai éveiben, ugyanis Gyulán született, s mint az interjúból kiderült, Békéscsabán volt középiskolás és hétvégenként rádiózott. Ezt követően töltött el tíz évet a közszolgálati médiában, majd a BBC-nél, végül átnyergelt pr- és marketing területre. Már a név alapján gyanúsnak kellett volna lennie, hogy földiről van szó, hiszen sarkadi középiskolásként sok Gurzó családi nevű diákkal és nem diákkal futottam össze, akik többnyire a Hajdúság valamelyik településén éltek, tehát a formális logika szerint ősi hajdú névről lehet szó. Zárójel bezárva.

Szerintem fontos különbség még, hogy Márki-Zay szavazói egyáltalán nem a társadalom vesztesei, azaz az elmaradott térségek (rozsdaövezetek) kilátástalannak tűnő életet élő lakói közül kerülnek ki, illetve nem is azok, akik mellett elrohant a 21. század  digitális fejlődése. Nos, akik ezekre szavaznak, valójában ők a populisták, akik nem csak kihasználják ezt a reménytelenséget, hanem részben felelősek is azért, hogy így alakult. Ők az igazi donaldtrumpok.  

 Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy Donald Trumpot is érdemes árnyaltan vizsgálni, hiszen azért vannak figyelemre méltó pozitívumai is, megrögzött békepártiként mindenképpen a javára írom, hogy működése alatt a USA nem indított háborút.

Ha minden áron ragaszkodunk hozzá, hogy Márki-Zay Péter a magyar valaki legyen, akkor nézzük meg inkább Emmanuel Macron karrierjét, aki mind életkorban, mind beállítódásban közelebb áll a magyar politika frissen felívelt csillagához. Itt található a magyar nyelvű Wikipedia oldala melyből kiderül, hogy Macron nem vagyonos emberként, médiabohócként érkezett a politikába, hanem üzleti, majd közigazgatási gyakorlatot szerzett, aztán politikai karriert épített, majd miniszterként szolgált a Hollander-kormányban. 2016-ban megcélozta a köztársági elnöki széket és a következő évben sikerrel meg is szerezte azt. Politikai hovatartozása nehezen meghatározható, általában középre pozicionálja magát, s valójában rá is jellemző, hogy az establishmantben csalódottak számára volt vonzó a mondanivalója, igaz később sokat veszített népszerűségéből. Politikai céljai eléréséhez előbb mozgalmat, majd pártot gründolt. 

 Állításaimat természetesen nem tudományos igénnyel raktam sorba, mi több nem is a bizonyítás a cél, csupán a figyelem felhívása arra, hogy amikor MZP-t trumpozzák ésszel vagy ész nélkül, érdemes az ilyen állításokat megfelelő kritikával kezelni. Az ilyen átgondolatlan állítások lényegében nem sokban különböznek attól, mint amikor valaki minden áron arra a következtetésre akar jutni, hogy Gyurcsány vagy éppen Soros.