A munkáink és egyéb elfoglaltságaink miatt viszonylag kevés időnk van mostanában kirándulgatni, ezért igyekszünk olyan helyszíneket választani, amik másfél óra alatt elérhetőek Szombathelyről, mégis egy kicsit kiszakítanak a hétköznapokból. 

Kóválygós sorozatunkat ezúttal a Balaton északi részével folytatjuk; Sümegen és Szigligeten megnézzük a várromot, Tapolcán pedig gyönyörködünk a Malom-tóban. 

Sümeg vára

Sümeg, a ma már Veszprém megyei város (1950-es évekig Zala megyéhez tartozott) legnagyobb nevezetessége Magyarország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt erődje. A vár legrégebbi része az 1260-as években épült, az Anjou-királyok korában, a 14. században bővítették a rendkívül szerencsés helyen lévő, akkor még csak az Öregtoronyból álló építményt, amely a következő évszázadokban szintén rengeteg fejlesztésen és hozzáépítsen esett át, főleg a török hódoltság idején, amikor a püspökség a várba költözött.

Hanyatlása a 18. század elején kezdődött, amikor a Rákóczi-szabadságharc idején felgyújtották, utána pedig másfél évszázadon keresztül nem hozták rendbe. Az 1950-es években a vár állami tulajdonba került, de fel nem újították, így a '80-as évek végére életveszélyes állapotba került. Ekkor magánkézbe adták, azóta is folyamatosan folynak a várban a renoválások, korszerűsítések. 

A Sümegi várnál ezelőtt körülbelül húsz éve jártam egy családi kiránduláson, úgyhogy emlékeim nem nagyon voltak, csak az amatőr, kicsit ferde, apám által, rólam meg az öcsémről készített, cukinak szánt fotók tanúskodtak róla, hogy jártam ott valaha. Ez alapján úgy néz ki, valóban nagyot változott az évek folyamán, jópofa középkori formába csomagolt szórakoztatóközpontként funkcionál mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Vannak kisebb játékok, állatok, amiket közelről is meg lehet nézni, különféle berendezett szobák, sétálgathatunk a várfalon, ahonnan csodás kilátás tárul elénk.

Normál esetben interaktív programokkal is szórakoztatják a közönséget. Mi az újranyitás után pár nappal voltunk, ekkor még ezek nem indultak újra, de így is kellemes délutáni kirándulás volt. 

Szigliget - Rókarántó és a vár

A Veszprém megyében, Badacsony és Keszthely között elhelyezkedő félsziget sokáig csak csónakkal megközelíthető sziget volt, a Balaton lecsapolásával eltűnt a víz, így vált a Sziget- ligetből szárazföldön is megközelíthető terep. Neve is lerövidült Szigligetre. 

Igazán hangulatos kis település, a dombokból álló, azokon egymás fölé épített házak jellegzetes kinézetet biztosítanak az 1000 lakosú falunak, amelynek Ófalu része védett terület. Kimondottan érdekes a szűk kis utcácskák között felfele kaptatni a dombokon. Nem szokás megbámulni más emberek életterét, azonban itt vannak olyan kis nádtetős épületek, amelyek látványosságnak is beillenek, miközben a dombról remek kilátás nyílik a Balatonra. A Rókarántóra érdemes felnézni, a kis templom mellett túristaútvonal is fut, a romantikus lelkületű kirándulók pedig el ücsöröghetnek a fenyők alatti padocskán a Balatont kémlelve. 

A Szigligeti vár egyike azoknak a magyar váraknak, amiket a török nem tudott elfoglalni. A IV. Béla király által megszerzett vár az 1500-as években végvárvárként szolgált, azonban később elavult, hiszen nem esett fontosabb hadjáratok útjába. Az 1700-as években villám csapott az egyik toronyba, a puskapor meggyulladt, a vár leégett. 

A vár jelenleg is felújítás alatt áll, így a kilátáson kívül túl sok látnivalót nem tartogat. Még üresen álló kis szobácskák és lezárt területek között kóvályoghatunk. Egy túrának mindenképp jó, ha épp a környéken járunk, de célirányosan még nem érdemes ide látogatni. 

Tapolca - Malom-tó

Tapolca ugyan nem közvetlenül a Balaton partján van, 12 km-re helyezkedik el a Magyar tengertől, azonban ha valaki a Balaton ezen részén kirándul, mindenképp érdemes célba venni, mi is Szigligetről mentünk. A város sokáig királyi, majd egyházi birtok volt, a 20. század közepén a vasúti fejlesztések következtében vált a borászat illetve a bauxit bányászat központjává. 

A város egyik nevezetességének számító Malom -tavat az 1930-as években duzzasztották fel, ekkor vált ketté, Nagy -tóvá és Kis-tóvá. A partján több malom is üzemelt, ezek közül a jelenleg szállodává alakított volt a legnagyobb.

A tó és környéke szintén egy olyan helyszín, ahol gyerekkoromban jártam utoljára. Emlékeimben megmaradtak az óriási, színes halak, amiknek sajnos ott jártunkkor híre-jamva sem volt. Egy-két nagyobb példányt láttunk úszkálni, de tömegesen csak a pici halak voltak jelen. Ettől függetlenül a tó környékének van valamiféle mediterrán jellege, ami főleg a színes házaknak, a kis csónakoknak és a sok kiülős helynek köszönhető. Sétálgatni, ücsörögni nagyon jó, a színes lépcső, és a tópart pedig tökéletes insta-fotó helyszín, akinek ilyen affinitása van, annak erősen bakancslistás lehet.  

Meg akartuk nézni a tavasbarlangot, el is sétáltunk a bejáratig, ahol azzal szembesültünk, hogy ez a program most elmarad, mivel arra a napra már minden csónak betelt. Igen, ez a hátránya a hirtelen választott kirándulási helyszíneknek, mi sem néztünk utána, pedig a honlapon is írják, hogy javasolják az időpont foglalást. A barlangot nem láttuk, viszont elkönyvelhettük az esetet egy jó kis kirándulós leckének. No, majd legközelebb... 

Ha tetszett a poszt, nézd meg merre kóvályogtunk még az utóbbi időben: Kőszeg és környékéről itt, az Őrség tavairól ebben a posztban, az arborétumi sétáinkról pedig ezen a linken olvashatsz. 

Legközelebb is maradunk a Balcsinál, kóvályogjatok akkor is velünk!

 Források:

• http://www.sumegvar.hu/
• https://www.szigligeti-var.hu/
• https://www.orszagjaro.net/szigliget/
• https://www.orszagjaro.net/tapolca/