A civilizáció fejlődésének köszönhetően, évtizedekkel tovább élünk, mint a felmenőink a nem is olyan távoli múltban. Ez persze azzal is jár, hogy meg kell tanulnunk valahogy viszonyulnunk az életünk második feléhez. Ahhoz a feléhez, amiről már sokat tudunk, de még nem eleget, mert alig vannak mintáink.

40 év felett jelentkezik a változókor, visszavonhatatlanul. Pontosan milyen tényezőknek köszönhető, hogy beköszönt ez a biológiai helyzet, hogyan kezeljük mi nők, milyennek látnak minket és melyek azok a dolgok, amiket mindenképpen meg kell tennünk azért, hogy az életünk második felét is jól éljük meg? Dr. Járányi Beáta szülész-nőgyógyász főorvossal a női menopauzáról beszélgetek.

A menopauza 45-55 év között áll be. Ilyenkor szűnik meg a menstruációs ciklus és megemelkednek bizonyos hormon értékek, amelyekkel igazolni tudjuk a menopauza tényét. A 45 év előtt jelentkező változó kori tüneteket korai menopauzának nevezzük. Menopauzának hívjuk az utolsó petefészek hormonok által irányított menstruációt.  Tehát a menopauza egy időpont. Az ezutáni időszak már a postmenopauza.

A menopauza jelei: a menstruáció elmaradása, vagy az esetleg fellépő vérzés zavarok, illetve a vegetatív tünetek fellépése. Azt, hogy beállt a menopauza, hormonvizsgálatokkal tudjuk igazolni. Az egyalapi mirigy által termelt, a petefészket stimuláló hormonokat nézzük meg ilyenkor -a follikus stimuláló hormont és a luteizáló hormont-, illetve a vérben keringő ösztrogén és progeszteron szintjét vizsgáljuk. Ha ezek eltérő értékeket adnak, akkor igazolódik a menopauza.

Amikor elkezdjük észlelni a tüneteket, általában megijedünk. Azt tapasztalom, hogy hiába olvasunk róla előtte, hiába tudjuk, hogy be fog következni, mégis tanácstalanok vagyunk és inkább megijedünk. Szerinted mi nők, hol tartunk a felismerésben, helyén tudjuk kezelni a tüneteket, mi a tapasztalatod?

Habitus függő. Van, aki várja és elfogadja, van, aki megijed. Úgy tapasztalom, egyre többen vannak, akik tudják, mire számíthatnak. Aztán persze előfordul, hogy meglepődünk és megijedünk. Olyan ez, amikor betöltjük például a 60. évünket, kicsit hátra lépünk, hogy na… és elcsodálkozunk, hogy ez velünk megtörténik. Vagy ahhoz hasonlítom, amikor a kamasz lány elkezd menstruálni. Tudja, várja, elmondta az édesanyja, tisztában van mindennel, de amikor „megjött”, akkor hoppá! A változó kor bekövetkezése egy ugyanilyen hoppá! helyzet.

A legtöbbször az nem tiszta általában a nők számára, hogy kell e ezzel valamit is kezdeniük. Egy része úgy gondolja, hogy neki semmi panasza nincsen, tehát ezért nem is kell semmit sem csinálnia. Éppen ezért hárít mindenféle tanácsot, tippet, hogy hogyan is kéne mostantól élnie.

Egy részük pedig kifejezetten szeretné fenntartani a fittségét, a kondícióját, az életmódját, a szellemi kondícióját és ezért segítséget kér, hogy mit is csináljon.

Hiszen annyi mindent írnak, mindenféle növényi kivonatokat, kezeléseket ajánlanak, már az első kérdésnél tudom, mire gondolnak, mert a legjobban hirdetett készítményre kérdeznek rá… A többi, ami talán másképpen hat, nem is ismerik, mert a reklámok hatására próbálnak meg megoldásokat találni.

Amit jellemzően nem tudnak a nők, hogy a primer infarktus megelőzésére nagyon jó hatással van például a hormonkezelés. Akinek már volt infarktusa, hiába kezelik női nemi hormonnal, nem lesz jobb sem az ereinek az állapota, és nincs rá garancia, hogy nem kapja meg a többedik infarktusát. Mivel menopauza után a nők hajlamosabbak szívinfarktust kapni, ezért akinek még nem volt és nőihormon kezelésben részesül, kisebb százalékban kap szívinfarktust.

Maradok ezen a vonalon, nagyon sokan félnek a hormonpótló kezelésektől. Miből táplálkozik az elutasítás és a félelem?

Találkozom ezekkel a félelemekkel és negatív véleményekkel. Azért fals egy kicsit a megítélése a hormonpótlásnak, mert a fogamzásgátló készítmények ugyanúgy ösztrogénből és sárgatest hormonokból állnak. Igaz, hogy szintetikusakból, de ezeket hosszú éveken át szedik a nők. Attól nem félnek. A fogamzásgátló készítményeknek is van daganatos betegségre való hajlamot picit növelő hatása, de ezzel egyáltalán nem foglalkozik, aki tablettát akar szedni. Amikor mondom, hogy van olyan készítmény, ami a fogamzásgátló tablettához képest minimális mennyiségű hormont tartalmaz és ugyanazt a hatást éri el, mert nem akar semmi mást használni, mert a tablettához szokott és azt akarja szedni.

Ugyanez a nő, ha eljut a menopauzába, nem szeretne hormonpótló kezelést, mert úristen, az női hormon, mert attól elhízik, meg rákos lesz. Pedig nem a hormontól híznak el a nők, hanem attól, hogy menopauza után sokkal kevesebb kalóriára van szükségünk, és jellemzően kevesebbet mozgunk, szóval leginkább ezért hízunk el. Tessék megnézni bármelyik 18 évest és bármelyik 70 évest: melyik a kövérebb? Ez egy élettani dolog: ha alaki nem mozog eleget és ugyanannyit eszik, el fog hízni.

A nagymamám nem szedett hormont, mégis meghízott. A menopauzális hormonkezelést lehet minimális dózisokkal alkalmazni, nem csak tablettákkal és nagy dózisokkal, hanem például minimális dózisú, bőrről felszívódó készítményekkel, és most már teljesen természetes eredetű sárgatest hormont tudunk adni mellé, tehát nagyon korszerűen tudjuk a nőket kezelni.

Sokfelől lehet hallani, még a körzeti orvoskollégáktól is, hogy nagy a félelem a nőkben, hogy daganatot okoz a hormonkezelés. Ami tény, hogy a menopauzális hormonkezelés 1 százalékkal emeli meg az emlődaganat valószínűségét, azonban más daganatoktól megvéd bennünket, ilyen például a vastagbélrák.

Fontos, hogy pontosan kivizsgáljuk a nőket, vizsgálni kell a trombózisra való hajlamot, Fel kell venni a családi anamnézist, volt -e anyai ágon emlődaganat és trombózis a családban. Ha ezekre negatív a válasz, akkor bátran lehet alkalmazni a hormonkezelést. Illetve mérlegelni kell, melyik a jobb megoldás. Ha előfordult például trombózisa, akkor nem fogom hormonkészítmény szedését javasolni.

Dr. Járányi Beáta

Említetted, hogy inkább arra nem figyelünk, hogyan is kéne élni a változókor bekövetkeztével. Hogyan kéne élnünk menopauza után?

Egyrészt a D-vitamin pótlása nagyon fontos. Ezt már számos területről visszaigazolták, tehát a nőknek menopauza után D-vitamint kéne szedniük. Fontos a kalóriaszegény, cukrokban visszafogott étkezés bevezetése -lehetőleg naponta ötször- és a mozgás. Minden menopauzába jutó nő jusson el odáig az élete során, hogy szeressen mozogni. Talán azért nem szeretnek mozogni a nők, mert nem találták meg azt a mozgásformát, ami nekik való. Akinek fáj a lába, az járjon vízitornára, vagy ússzon. Akinek nincsen közelében edzőterem, az interneten talál olyan jógát, amit meg tud csinálni. Nem muszáj a legnehezebb gyakorlatokra gondolni, ott van például a szobakerékpár. Van, aki sétálni, kirándulni szeret. Az menjen el hétvégén nagyokat kirándulni, de inkább azt javaslom, hogy hetente többször sétáljon, gyalogoljon.

Ez a mozgásszegény életmód, amibe belecsúsznak a nők, ártalmas.

A 40 év feletti nők még igen aktívak. Legtöbbjük gyermeket nevel, munkába jár és akkor még azt ontjuk rá, hogy kéne még sportolni is. Általános válasz, hogy nincs időm magamra. Ezzel mintegy felmentést adunk magunknak a rendszeres mozgás alól. Milyen rizikót vállalunk, milyen betegségek kockázatát növeljük?

Találjuk meg azt az időpontot saját magunknak, amikor nincs kibúvó. Mondjuk hétfőn este 7-kor milyen ok miatt nem tudok jógázni, vagy tornázni? Sok mindent kockáztatunk: a súlygyarapodást, a mozgásszervi betegségek kialakulását, Meg kell terhelni a keringést, tehát kardiózni is kell. Az eddigi életünk során összegyűjtött stressz, a rossz táplálkozás, az alváshiány, a dohányzás együttesen juttatják el a szervezett abba a fázisba, amikor már kialakul a magasvérnyomás betegség, a diabétesz.

Sokszor felmerül női közösségekben, hogy mennyire van pusztán biológiai oka és legalább ennyire lelki oka annak, ha valakit megvisel a menopauza. 

Vannak objektív tünetek. Ilyenek a hőhullámok, az éjszakai izzadás, a felébredések. Van, akinek nincsenek ilyen korai vegetatív tünetei, vannak azonban késői tünetek, mint a csontritkulás – amit a hormon és a D-vitamin hiánya okoz. A késő tünetek közé tartozik a szövetek elvékonyodása a női -és az ivarszervek területén, a vizelési panaszok, a közösülési fájdalom, esteleg húzóérzés a hüvelyben. Aki semmiféle kezelést nem kap, azoknál az úgynevezett gyilkos kór – a csontritkulás sokkal gyakrabban jelenik meg.  Ezek objektív, élettani változások. Hogy ki, hogyan éli meg, függ a pszichéjétől.

Attól mert elutasítja, mert nagyon zavarja, a vegetatív folyamat felerősödhet. Mert akkor elkezd kipirulni, ha izgul, még jobban izzad, még rosszabbul alszik, ezért másnap fáradt, akkor az meglátszik rajta, amitől még feszültebb. Kialakul ez a kör, amiből nincs kilépés. Minden tünetét csak rontja a stresszes állapot. Egy daganatos beteg állapota is romlik, ha csak attól retteg, hogy mi a következő lépés.

Sok kérdést kapok, hogy az aktív korú nők merjék -e és hogyan kommunikálni a munkahelyükön, ha éppen rosszabbul érzik magukat? Indiában van egy olyan gyakorlat, hogy a nők rendelkeznek néhány napos, úgynevezett menopauza-szabadság kerettel. amikor úgy érzik, hogy aznap nem tudnak helytállni, akkor ennek a keretnek a terhére otthon maradhatnak.

Évek alatt zajló folyamatokat humorral és iróniával is lehet kezelni. Jó megoldás lehet, ha a munkahelyen viccesen kommentáljuk: "Na, ez is eljött, a fene egye meg, látjátok? Kimegyek, felfrissítem magam." Ne legyen tabutéma, hogy folyik rólam a víz, hanem lehessen erről akár viccesen is beszélni. Gond és stressz nélkül.
Egy-egy pihenőnap akkor kell, amikor nagyon elfáradunk, amikor például rosszul alszunk és másnap dolgozni kell, de nincs hozzá energia. Amikor elfáradunk, akkor bizony szabadságot kell kivenni, de ne tukmálja ránk a társadalom, hogy ezt muszáj. Így egy fals dologgá válhat, senki ne beszélje rám, hogy nekem mikor muszáj rosszul érzenem magam.

Már több aspektusból beszéltünk a mozgásról, térjünk kicsit vissza hozzá. Nem mindegy, hogy fizikai vagy ülőmunkát végzünk. Aki fizikai munkát végez, gyakran mondhatja. Mozgok én eleget egész nap… minek még ugrabugrálnom este is? Valóban elég a napközbeni fizikai munka a mozgásigény kielégítésére?

Annál több, minta valaki egész nap a számítógép előtt ül és még egy kis nassolni való is oda van készítve. Ha valaki árufeltöltő egy boltban, az tényleg sokkal többet mozog. Neki javaslom, hogy találjon másfajta mozgást, lényeg, hogy a napközben termelődött feszültséget ki tudja adni magából, bármit is dolgozik. Az biztos, hogy a legrosszabb az ülőmunka.

Többször megemlíted a felgyülemlett feszültséget, beszélsz a stresszről. Törvényszerű, hogy bizonyos életkorra felgyülemlik, aztán utat talál magának, vagy inkább a változó kor erősíti fel ezeket a tüneteket?

Nem törvényszerű, mert vannak, akik nagyon lazán kezelik a napi stresszt és ismerek olyanokat, aki azért jár például futni, mert futás közben engedi ki a stresszt. Igen, az életünk nagyon stresszes, az indokoltnál jóval nagyobb mértékben vagyunk stresszesek. Nagyon kevés az a pont, amiben örömöt tudunk találni, hogy találkozik a munkánk azzal, amit szeretünk, hogy megtaláljuk azt a hobbit, ami kikapcsol. A szociális konfliktusok magukban hordozzák a stresszt a legtöbb ember számára. Menopauzában -ezt kihangsúlyozom – az érzelmi labilitás a jellemző. Az érzelmi labilitással ezeket a konfliktusokat sokkal nehezebb kezelni és jól megélni.

Sokszor halljuk, hogy a klimaxos nők hisztiznek, akkor élik ki minden frusztrációjukat és elviselhetetlenek. Van szerinted egy olyan egyensúlyi állapot, amikor az egész kérdést természetesen lehet kezelni és a nők sem élnek vissza a változó kori helyzetükkel, de támadások sem érik őket emiatt?

Azt hiszem, hogy egyre többen belátják, hogy a menopauza ezzel jár. A nők ilyenkor nehezen kezelik az ezzel járó konfliktusokat. Viszont a nőknek is be kéne látniuk, hogy segíthet a kezelésében egy pszichológus, vannak rá gyógyszerek és létezik a hormonpótlás is, mint lehetséges kezelési megoldás. Nagyon sok szorongás és depresszió ilyenkor bukik ki, menopauza környékén, olyan helyzetek, amik eddig nem is tűntek fel.
Eddig azt hitted, csak izgulós vagy, esetleg csak kicsit túlságosan nyüzsögsz, aztán menopauza alatt kiderül, hogy depressziós, vagy szorongó lettél.
Lecsökken a stressztűrő képesség. A nőknek is be kéne látni, hogy eljön ez a kor, eljönnek a változások és ők tehetnek arról, hogy nem gondolnak a pszichiátriai vonatkozásokra. A szorongást, a depressziót, a hisztit lehet kezelni, de Magyarországon még nem divat. Már halljuk-tudjuk, hogy máshol bevett szokás menopauza idején egy életvezetési tanácsadó, vagy pszichológus segítségét kérni, de azért még nem tartunk ott, hogy egy nő azt mondja, elmegyek egy szakemberhez és megkérdezzem, mit csináljak másképp, mert különben felrobbanok….

Azért is lehet nehéz helyzet, mert a női szervek tényleg olyanok, mintha az utódnemzésre és kihordására lennének rendeltetve, aztán amikor aljutunk abba az életkorba, amikor már nincs rájuk szükség, akkor valahogy el is korcsosulnak. Nem csak lelki változás, hanem egy nagyon is érezhető fizikai változás is zajlik, ami még inkább megterheli a pszichét.

Érdemes tudni, hogyan kell kezelni ezt a helyzetet és hova kell fordulni. Onnan kéne kiindulni, hogy meddig éltek a többszáz évvel ezelőtti elődeink, amíg szaporodóképesek voltak. A civilizációs fejlődéssel elértük, hogy háromszoros életkornál tartunk, de vegyük alapul csak a dupláját. Be kell látni, hogy az ükanyáink meghaltak 40-50 éves korukban, most meg 90 éves korunkig is élünk. Rengeteg idős ember él körülöttünk.
Fel kell rákészülni, hogy az életünk második felét biztosan menopauzában éljük le.
Biztosan semmi köze nem lesz a szervezetemnek a szaporodáshoz, hanem ahhoz, hogyan lehet fenntartani a panasz-és tünetmentes állapotot, a jó hangulatot, a munkabírást, az értelmi képességeket. Ez egy állandó állapotfelmérés, kontrollvizsgálatok, tanácsadás kérdése is. És vannak, akik nem mennek mégsem. Most is van olyan betegem, aki 31 éve láttam utoljára, amikor egy mióma miatt távolítottam el a méhét.  Azóta nem járt nőgyógyásznál. Honnan tudja, hogy mikor volt az ő változó kora? Azt gondolja, a műtéttel lezártuk a történetét. Nincs méhe, nem kell orvoshoz menni. pedig egy rákmegelőző állapot miatt vettük ki a méhét. Pont mostanában beszéltem vele, hogy legalább egy citológiát végezzünk. Borzasztóan csodálkozott, hogy minek? Sokan nem jutnak el sajnos oda, hogy az állapotukat fenn kéne tartani és meg kéne őrizni a fizikai és szellemi frissességüket is.

Nőgyógyászként miben tudsz segíteni a nőtársaidnak abban, hogy jól kezeljék a változókori helyzetüket? Milyen szűrővizsgálatokat és milyen gyakorisággal javasolsz végeztetni?

Méhnyakszűrés, mammográfia, csontritkulás szűrés, ultrahangvizsgálatok, belgyógyászati panaszokkal elirányítom a pácienseimet a megfelelő intézményekbe. Évente, két évente fontosak a daganatos szűrések, hipertónia vizsgálatok és kezelések és a pszichés tünetek kezelése. Kellenek a bejáratott utak, a bevált megoldások. Mindemellett a torna, a gyógytorna, inkontinencia és gátizom torna. Ha egy nő szült, akkor már ki van tágulva a hüvelye, máris menjen gát és hüvelytornára, méresse meg a hüvelye szorítóképességét, és tessék az élettani szinthez legközelebbi állapotot helyreállítani.

Nagyon komplex módon állsz a témához, nem nagyon tapasztalok ilyen szemléletet az orvosok többségénél és szerintem ezt sok nőtársam nevében mondhatom. 

Igy szoktam csinálni Nincs elég hangsúly a témán, nagyon kevés helyen foglalkoznak érdemben vele és még a kollégák között is kevesen foglalkoznak a menopauza kérdésével. Mert aggodalommal teli, nyűgös asszonyokra nagyon sok időt kell szánni ahhoz, hogy célt érjünk el és ehhez bizony nagy türelem kell. Egy elfoglalt orvos pedig szereti a dolgát csinálni és nem ezekről a gondokról beszélgetni, pedig a menopauza eredményes kezeléshez ez is hozzátartozik.