A Kamoinge Műhely egyike volt a múlt század második felének Amerikáját az elnyomottak, kirekesztettek szemszögéből láttató fotós társulásoknak. Az egészen különleges csapat első húsz évének fényképei azt az Amerikát mutatják meg, ami túl van a bennünk élő képen.
Még 1963-ban történt, hogy az idén 85 éves Louis Draper összeszedett egy csapat afrikai-amerikai fotóst, hogy közösen dokumentálják a feketék élményeit. A csoportot Kamoinge Műhelynek nevezték el. A név a kenyai kikuyuk nyelvén annyit tesz: „együtt dolgozó emberek”.
A csapat tagjai hetente találkoztak, együtt szerveztek kiállításokat, közös kiadványaik voltak és folyamatosan inspirálták egymást, hogy kitolják a fényképezés határait, olyan művészeti ággá formálva, ami alapvető fontossággal bírt a hatvanas-hetvenes évek fekete polgárjogi mozgalmai számára.
A csoport a saját galériájában szervezett kiállításokon túl a harlemi Studio Museumban és az International Center for Photography-ban is rendszeresen megmutatta magát.
Emellett rendkívül fontos szerepük volt a fekete fotósok évkönyve, a Black Photographers Annual kiadásában, ami olyan időkben biztosított megjelenési lehetőséget nekik, amikor a fősodratú médiában rendkívül korlátozottak voltak a lehetőségeik.
A Virginiai Szépművészeti Múzeum kiállítása a csoport első húsz évét mutatja be 180 fotón keresztül, emellett digitalizálták a Draper-archívumot is.
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
