Újabb reformintézkedésnek lehetünk a tanúi. Ugyan keveseket érint, de azért megvan a tanulsága a történetnek.

Az öntözés céljára létesített kutak engedélyezését ez idáig a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok végezték, szoros együttműködésben a készletgazdálkodási feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságokkal. Mi több, az elmúlt évben egy egységes ügyintézői felületet is létrehoztak, ahol az ügyfél és a hatóságok egyaránt nyomon követhették az engedélyezési eljárás folyamatát. Talán azt mondani sem kell, hogy egy milliárdokba kerülő rendszerről van szó. Igazodva az elektronikus ügyintézés követelmény-rendszeréhez minden, az engedélyezéshez szükséges dokumentumot elektronikusan kellett benyújtani ezen az ügyintézési felületen. Egy teljes évig tartott, mire a tervezők, az ügyfelek és hatóságok eligazodtak ebben az új rendszerben.

Ezek után itt az újabb reform! A kutak engedélyezése 2021. január 1-től a Nemzeti Földügyi Központhoz került. Ez önmagában még talán nem is jelentene nagy problémát, de próbáljon meg bárki is kezdeményezni egy öntözőkút engedélyezési folyamatot.

Ez jelenleg nem lehetséges!

Nincs olyan felület ahol egy ilyen kérelmet be lehetne nyújtani!

A Nemzeti Földügyi Központban nincsenek meg sem a személyi, sem az egyéb feltételek a feladat végrehajtásához. Az intézmény a honlapján semmilyen tájékoztatást nem közöl az ügyfeleknek. Telefonon sem tudnak ezzel kapcsolatos információt adni.

Mégis milyen következményekkel járhat ez a „reform” intézkedés?

A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére immár 4 éve folyamatosan nyitva áll pályázati lehetőség. Ahhoz, hogy bárki is pályázni tudjon a minimális követelmény az, hogy igazolja, hogy az engedélyezési eljárás folyamatban van, tehát benyújtotta a terveket a hatóságoz. De hogyan lehetséges ez, ha be sem lehet adni egy erre irányuló kérelmet?

De nézzünk meg egy másik szempontból is! Egy öntözési rendszer engedélyezése alapvetően 2 részből áll. Az egyik a vízbeszerzésnek a másik a víz felhasználásának az engedélyezése. A laikus is láthatja, hogy ezek egymásra épülő, egymással szoros egységet képező engedélyek. Mégis sikerült szétszakítani ezt a folyamatot oly módon, hogy a vízbeszerzést ezek után a Nemzeti Földügyi Központ végzi (majd valamikor, ha készen áll erre a feladatra), ezt követően pedig továbbra is a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok engedélyezik az öntözőtelepek kialakítását. Ez a két folyamat az elmúlt években még egyidejűleg, párhuzamosan zajlott.

A kormány egyszerűsített és gyorsított. Olyan gyorssá és egyszerűvé vált az ügyintézés, hogy minden áll. Semmi nem halad.

Az ugye megint csak mindenki által tisztán látható, hogy ha több hónapra leáll a hatósági engedélyezés folyamata, az egyfelől azt eredményezi, hogy nem lehetséges öntözésre pályázatot benyújtani, de azt is, hogy új engedélyek feltorlódnak, a jelenleg lejáró engedélyeket pedig nincs aki meghosszabbítsa.

Mit jelent ez az ügyfél részére? Az eddig egy helyen, 1-2 hónapig tartó engedélyezi folyamat immár két helyen, akár 1-2 évig is elhúzódhat. Mindez ráadásul még nem is helyben, hanem Budapesten. Bizonyára jól ismerik Budapesten azt a területet és azokat az ügyfeleket ahová és akiknek az engedélyeket szánják. Az is valószínűsíthető, hogy ha valamikor majd sor kerül az engedélyezés elindítására az kapkodással, hibázással, határidők be nem tartásával jár majd.

Mindez egy olyan ágazatot érintően amit a kormányzat kiemelt prioritásként kezel. Mindenki minden nap hallhatja, hogy a mezőgazdasági termelés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásához az öntözési ágazat fejlesztésére van szükség.

Mit lehet erre ezek után mondani?

Bravó! Az élet minden területén ilyen szakmailag előkészített, alaposan átgondolt és végrehajtott reformokra van szükség!

Dr. Csipkés József István