Bipartizán negatív propaganda. Csak annak örülök, hogy a híres Demokrácia Amerikában c. alapmű szerzője, szegény Alexis de Tocqueville ezt nem érhette meg. 200 éve már az amerikai képviseleti rendszer sikertörténetét fejtegető író a demokrácia számos visszásságára felhívja a figyelmet, de ezt talán még ő sem látta előre: sorra beszámíthatatlan idiótákat választanak vezetőnek az infantilissé vált jóléti társadalmak polgárai. Látnád az én arcomat:
Donald J. Trump (74) immár negyedik éve a szabad világ vezető szórakoztatója. Kár volt azonban lenézni, kifigurázni és kinevetni, mert az USA elnökválasztási szabályai miatt a középnyugati államok többségének megnyerésével győzelmet aratott a népességben összességében egyébként (szerintem jobb híján) több szavazatot kapó Hillary Clinton felett, akit papírforma szerint várt mindenki az ország élére. Még talán maga "A" Donald is, mert a finisben egyre-másra nyilatkozott arról, hogy a választás meg van bundázva, "tudjukkik" érdekében.
Igazából az establishment pofára esése nem is lehetett volna nagyobb. Trump sok szempontból a húsvér Amerika igazi arca. Amerika nem szilícium-völgyi csodagyerek-vállalkozó vagy luxuséletet élő hollywood-i sztár, hanem elhízott, a szupermarketben is pizsomában hatalmas bevásárlókocsikat toló ignoráns fogyasztó.
"Nem a legjobbjaikat küldik"-- nemcsak Mexikó, de az USA sem az elnöki székbe
Ez egy hanyagul megírt olcsó szappanopera. Jópár történet végére az előző kampány óta se került pont. Az orosz befolyást Trump esetében emlegetni persze éppolyan elnagyolt butaság, mint amennyire furcsa elképzelni, hogy mit művelt pontosan Joe Biden (78) fia Ukrajnában. Mindkettejüknek lehetnek bőven csontvázak a szekrényben, kérdés, hogy melyik riasztja el saját választóikat. Ezeregy oka van az idei választás immár két fő esélyesének, hogy megkapják az idióta jelzőt, természetesen egymástól is: hisz mit is reagálhatna az Ukrajnában gyanúsan üzletelgető fia miatti jogos kérdésekre a jelölt, mint azt, hogy Trump egy idióta.
Trump egy idióta. Trump az a seggfej nagybácsi, akit muszáj elhívni a családi ünnepségre, pedig igazából senki sem szereti. Az ajándéka persze azért jól jön, mint a beígért 1-2 ezer dolláros csekk minden amerikainak, amit talán egy rendszerint Goldman-Sachs-tól ejtőernyőző demokrata pénzügyminiszter nem annyira preferálna, pedig hatásosabb megoldás. Trump néha meglepően jól lép. Ha csak szerencsés flótás is, de Trump szokatlan húzásai néha meglepően jól sülnek el. Legalábbis a jósolt katasztrófák elmaradtak. Máskor meg nem, de az leginkább saját maga és országa ázsióját ért veszteség csupán, ami a mainstream politikában mesze túlértékelt.
Másrészt szinte tökéletesen passzol lebutított mondókája saját választói (lelki) igényeihez, amire meghasonlott, elitista, "woke" demokrata ellenfelei rendszerint képtelenek, pont azt a népet nézik le, akit képviselni akarnának. De azok az istenért se hajlandóak kevésbé transzfóbak lenni, ha éppen azzal népnevelnék őket. Trump józan paraszti esze zseniális, pontosan tudja, hogy a morális beszámíthatatlanságra utaló vállalhatatlan stílus ma már belefér a politikai ellenfelekkel kapcsolatban, mert a választók jobban utálják egymást vagyis a képzeletbeli másik oldalt, mint a politikai osztály tagjai, akik azért nagyon is egy csónakban eveznek és összezárnak időnként. Összezártak Trumppal szemben is, amíg föléjük nem került. Lásd a mainstream liberális New York Times és az ultrakonzervatív Fox egyaránt utálta Trumpot az elején.
Miért működik Trump kommunikációja a szakértők szerint? Nem az oroszok, a média és mi emberek...
De elég a szócséplésből, azon kívül, hogy Biden rendszerint képtelen megjegyezni, hogy melyik államban van éppen, és ez mulatságos vagy kínos jeleneteket eredményez, ahol a feszültség és szekunder szégyen gordiuszi csomóját humorral sem képes átvágni, mint inkumbens ellenfele. A hirtelen reflektorfénybe került Joe Biden számos mulatságos vagy érthetetlen médianyilvános produkciót mutat immár fel. Íme egy top 10-es válogatás. Nehéz és igazságtalan lenne másokkal szemben, akiket megkritizáltunk hasonlókért azt mondani, hogy "ó ezek csak bocsánatos nyelvbotlások". Nem, kérem. A demokrata jelölteket ugyanazzal a mércével kell mérni, mint az "utálatos" Trumpot:
A tíz jelenetből pár egész egyszerűen értelmezhetetlen. A nők elleni erőszakkal kapcsolatban sikerült olyan szófordulatokba beleélnie magát (az idiótának), hogy "tovább kell üssük és üssük és üssük". Nyilván nem a nőket, de mintha a freudi elszólás pont azt mutatná, hogy a politikai elfojtás alól zsigereiből ez tör fel. Vagy a jelölt egyszerűen túl hülye, hogy megtalálja az odaillő kifejezéseket. Képmutatónak ma már cikibb lenni, mint átlépni a képmutató politikai korrektség póni karámát, amit mindenki szívből utál már rég. Trump ugyanezt valószínű tudatos provokáció formájában alkalmazza, ezért is szólt négy éve minden Trumpról, minden egyes ostoba és demagóg tweet-jéről. Őrült és zseni között hajszálvékony a határ. A szórakoztató és a szenilis között viszont én úgy érzem kb. akkora, mint az ovális iroda asztala. Joe Biden az utóbbi.
Hova tudnánk tenni, miként tudnánk kimagyarázni az olyan mondatokat, mint "A szegény gyerekek legalább annyira okosak tudnak lenni, mint a fehér gyerekek." Szükségtelen magyarázni 80-as IQ felett, hogy hol bicsaklik meg ez a mondat és miért esik pofára. Ezek mellett a demokrata Joe Biden legalább annyira szereti inzultálni saját szavazóit, mint Donald Trump szokta szeretni inzultálni ellenfeleit, a sajtó munkatársait vagy egyébként bárkit, akár háborús hősöket.
Mindkettő zavarbaejtő, mert a politikusoktól a politikus viselkedést szoktuk meg, várnánk el, és pont ebben kéne "meghaladni" az immár normává emelt trumpi közbeszédet. Joe Biden azonban ott vét nagyot, hogy tehetetlenségében ront rá, az egyébként vélhetően demokrata érzelmű egyszerű emberekre is, akik érdeklődve keresték fel kampányeseményeit. Ezer szerencséje Joe-nak, hogy ezekből mára egy sem megtartható a járvány miatt. Így nem az a kampánystáb első számú kihívása, hogy hogyan rejtsük el az öreget, mikor állítsuk le, amikor éppen bekapcsol benne a demens automata pilóta, és nem tud magáról. Bíznánk egy vegyesbolt vezetését egyébként jószívvel egy ilyen emberre?
Választhatunk egy nyíltan seggfej és egy nyilvánvalóan beszámíthatatlan jelölt közül.
A pontot az i-re számomra nem a nyelvbotlások és a sokasodó memóriazavarok teszik fel, hanem az a jelenet, amikor Joe Biden fekete gyerekekkel körülvéve konfabulál saját hosszú lábszőréről, ami nyáron kiszőkül és a gyerekek birizgálják... A jelenet annyira bizarr egy pedofíliára érzékenyített korban, hogy az ember nem talál szavakat. S mindezt képes megfejelni azzal, hogy "imádja ahogy a gyerekek az ölébe ugrának és ugrálnak". Elgurult a gyógyszer, papa! Emlékszünk Trump miket mondott saját lányáról?
Mi is a neve annak a német orvosnak, akit mindig emlegetni tetszik? A-a-a-a-alchejmer, doktor úr?
Trumpon ezek után már felhőtlenül tudok kacagni. A habókos öregúr betweettelte magát az elnöki székbe, fikuszt mutatott egy láhatóan sorra idiótákat kitermelni tudó politikai rendszernek, és a maga nemtörődöm módján még veszíteni is jobb érzés lehet Trumpként, mint nyerni Biden-ként. Mert ő még ezt is megengedheti magának. És ez nincs jól a világ legnagyobb, leggazdagabb, legerősebb, legfejlettebb demokráciájában. Mintha tényleg kitört volna az idiokrácia ott ahol a legjobbak közül is a legjobbak közül válogathatnak minden más állásra. Az USA elnöki pozíciója azonban úgy tűnik az olcsó vidéki hakni-showbiznisz kategóriájába tartozik és nem a csúcstechnológiás szektorok valamelyikébe.