Szia, a nevem Betti. 27 éves vagyok, és 6 éve alkoholista. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3, Borzalmas tévképzetek, sztereotípiák, hülyeségek vannak az emberek fejében az alkoholizmusról. Ha ezeknek legalább egy részét eloszlathatom ezzel a bloggal, már megérte billentyűt ragadnom.
Ha most megkérdeznék 100 embert, hogy mi jut az eszébe, ha azt mondom, hogy "alkoholista", teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy részük hasonlókat válaszolna:
- Aki sokat iszik
- Aki minden reggel egy felessel kezdi a napot.
- Akinek már vörös, puffadt az arca, és az árokban fetreng
- Akinek már remeg a keze pia nélkül
- Aki nem bír az életben funkcionálni pia nélkül, ezért kirúgják / kilakoltatják, majd az utcára kerül.
Nem kérdeztem meg 100 embert (de lehet, hogy meg fogom tenni) , viszont ezek a leggyakoribb válaszok, amiket látni szoktam erre a kérdésre.
A helyzet az, hogy önmagában egyik sem állja meg a helyét.
Hiszen az, hogy mennyi alkoholt tudsz meginni, mire eléred a kívánt hatást 1000 tényezőtől függ.
Akinek már korán reggel kell egy feles, hogy emberre igya magát, az bizony már nagyon súlyos alkoholista.
És elfelejtjük, hogy sok alkoholista hosszú, hosszú évekig képes funkcionálni az életben. Egészen véletlenül így is hívják őket. Funkcionális alkoholista.
Akkor tehát milyen jelekre érdemes figyelned, ha nem akarsz eljutni az árokban fetrengős kézremegős storyhoz? Mert bizony az alkoholproblémák jóval ez előtt kezdődnek, és NEM KELL, hogy eljuss odáig. Mutatok pár ilyen intő jelet.
1, Magyarázod a bizonyítványod
Meg sem tudom számolni, hogy a blog 3 éves létezése alatt hány olyan kommentet kaptam, amelyben valaki csak azért is megmagyarázza nekem, hogy hát ő amúgy rendszeresen iszik, de ő kurvára nem alkoholista. Mert ő csak drága, minőségi bort iszik. Mert ő csak a vacsorához iszik. Mert ő csak a stresszt vezeti le. Mert a magyar ember iszik, ez a kultúránk része. Persze. Meg még öreganyám is a kultúránk része. :)
Talán maga a szó, hogy "alkoholista" nem jó, mert a kocsmában reggel 6-től lézengő bácsikákat azonosítjuk vele. Akkor vezessünk be egy új fogalmat: problémás ivás.
Mert a problémás ivás valójában az előszobája mindannak, amit te alkoholizmusként definiálsz.
És azzal, hogy megpróbálod (egyébként saját magadnak) megmagyarázni, hogy aki drága bort iszik, az nem alkoholista, igazából semmi mást nem csinálsz, csak kisgyerek módjára toporzékolsz abban a bizonyos előszobában.
2, Eszközként használod az alkoholt.
Amikor az egységsugarú "énnemvagyokalkoholista" egyén azt mondja, hogy ő csak azért iszik, hogy tudjon aludni, hogy ne stresszeljen, hogy boldog legyen, hogy túl legyen egy szakításon, hogy feldolgozzon egy traumát, akkor az alkoholt eszközként használja.
Hiszen el kell, el lehet aludni alkohol nélkül. Ha nem sikerül, akkor annak valami lelki / egészségügyi oka van, és azt ki kell vizsgálni. Nem alkohollal, hanem orvossal/terapeutával.
És ez mindenre igaz, amit most felsoroltam. Tisztában vagyok vele, hogy történnek időnként dolgok az ember életében, amit nehéz feldolgozni, de alkohollal tompítani a fájdalmat, és nem foglalkozni vele semmiképpen nem megoldás.
A strucc is éhen hal egy idő után, ha sosem veszi ki a fejét a homokból.
3, Nem tudod megállni
Érintettként is vallom, hogy az égvilágon semmi gond nincs azzal, ha valaki megiszik pár sört a barátaival szombat este. A gond azzal van, hogy én például nem tudnék ott megállni. Soha nem is tudtam.
Sosem fogom elfelejteni milyen furcsán néztek rám a barátaim, amikor én már az ötödik kört ittam, miközben ők nyugisan szopogatták a második pohárral, és beszélgettek.
Emlékszem, hogyan kerültem eleinte agyvérzésközeli állapotba attól, hogy ők miért isznak ilyen lassan. "Most ciki, ha én kérek még egy kört egyedül?". Persze, hogy ciki volt.
Ezért kezdtem el egyedül inni. Ott nem nézett rám senki furcsán. És itt indultam el a lejtőn.
Ha te is azt veszed észre magadon, hogy ha már elkezdtél inni, akkor egész egyszerűen KELL egy bizonyos mennyiség, különben rohadt frusztrált leszel, kezdj el gondolkodni.
4, Ideges leszel, ha valaki szembesít
És még csak nem is magáért a tényért leszel ideges, hogy túl sokat iszol, hiszen ha a szívedre teszed a kezed, valószínűleg ezt már magadtól is nagyon jól tudtad. Nem. Te azért lettél rohadt ideges, mert mások ezzel szembesíteni mertek. Mert feltűnt nekik. Mert nem hagyták szó nélkül. Mert beleszólnak. Mert szeretnék jobban tudni nálad. Holott valószínűleg csak segíteni akartak.
És még csak nem is hibáztatlak, ha ezen a ponton ezt nem tudod elfogadni, mert én sem tudtam.
Segítséget kérni éppen annyira nehéz, mint beismerni magát a tényt, hogy segítségre szorulunk. Sőt, talán még nehezebb is. Az a felismerés pedig, hogy a problémám, amit én eddig jól eltitkoltam (legalábbis azt hittem) annyira feltűnő, hogy mások is látják.... Én speciel nem csak magamat szégyelltem, hanem azt hiszem azokra is mérges lettem, akik próbáltak figyelmeztetni.
De el fogsz jutni - mint ahogy én is eljutottam - arra a pontra, amikor képes leszel elfogadni (és felismerni) a segítséget, és ez így van jól.
5, Rejtegeted, hogy iszol
Ahogy már mondtam, egy idő után kezd nagyon kellemetlenné válni az attól való félelem, hogy vajon mások mit gondolnak, ha én kérek még egy kört.
Na és, ha egyedül iszom? Üveget bumm a szekrénybe/ágy alá/karácsonyfa mögé, akárhová, nehogy valaki meglássa.
A szemetet hajnalban visszük le, mert a szomszéd néni térfigyelő kamerásat játszik nap közben az erkélyen.
Nem megyünk folyamatosan ugyanabba a boltba, mer nehogymááá még itt a boltos azt hiszi, hogy én alkoholista vagyok.
Ismerős?
Ha igen, akkor bizony gond van :)
6, Az alkohol egyre előrébb kerül a fontossági sorrendedben
Mondtál már nemet olyan programra, amiről előre tudtad, hogy ott majd nem lesz lehetőséged inni?
Utasítottál már el meghívást azért, mert nem volt kedved kimozdulni, s helyette inkább otthon maradtál inni?
Kérted már a párod, hogy ma este ne jöjjön át, mert te nyugisan akartál egyedül iszogatni?
Mondtál már le családi eseményt, mert tudtad, hogy anyád úgyis csak rosszallóan néz, hogy ne igyál már annyit?
Ha ezek bármelyikére igennel válaszoltál, akkor tudd, hogy az alkohol folyamatosan mászik felfelé azon a listán, amin a számodra fontos dolgok szerepelnek.
Egészen addig, amíg végül majd telibe leszarod, hogy ki mit csinál, ki mit akar tőled, csak egy dolog fog érdekelni: mindenki hagyjon téged békén, nyugodtan inni.
Nem fogod észrevenni, ahogy az emberek szépen lassan ráunnak arra, hogy segíteni próbáljanak neked.
Nem fogod észrevenni, mennyi embert megbántasz.
Nem, hogy nem fogod észrevenni, de nem is fog érdekelni.
Nem fog érdekelni, hogy holnap reggel 8-tól munka van. Nem fog érdekelni, hogy ki kéne magad pihenni. Nem fog érdekelni, hogy mi lesz a következménye annak, ha kinyitod azt az üveg bort. Mire egyáltalán belegondolnál a következményekbe, már rég nyitva lesz az a bor. És már félig üres lesz.
Ami neked csak pár sör, hogy ne stresszelj, csak minőségi bor, csak társaságban elfogyasztott töménytelen mennyiség, az hamarosan egy olyan pillanat lesz az életedben, ahová nagyon szeretnél visszamenni.
Azért szeretnél visszamenni, hogy elrúgd saját magad a holdig.
Mert ha ott, akkor nem magyaráztál volna be olyan hülyeségeket magadnak, mint, hogy aki minőségi bort iszik, az nem alkoholista, akkor talán sok minden máshogy alakult volna.
És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit meg lehet tenni, ha alkoholistákon akarunk segíteni. Az, hogy edukálunk. Edukáljuk a családot, a laikusokat, és persze magukat az alkoholistákat.
Mert ha már csak egy ember ennek a posztnak a hatására rájön, hogy tényleg alkoholproblémái vannak, és holnap segítséget kér.... Akkor én már őszintén nem is szeretnék visszamenni az időben, hogy elrúgjam magam a holdig.
További cikkekért itt tudsz követni.