Repülés, repülőgépek

jetplanes

jetplanes

Drónháború

2020. december 03. - stonefort2

                                               

A felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek már nem számítanak újdonságnak, hiszen az amerikai MQ-1 Predator már lassan el is tűnik az azt egykoron alkalmazó légierők arzenáljából. Az utód típusok egyre nagyobb mértékű alkalmazása mindennapossá vált, ezek a hagyományos harci repülőgépekhez képest sokkal olcsóbban, és hasonló hatékonysággal képesek precíziós csapásmérésre.

8_25.jpg

A fegyveres drónok az utóbbi évtizedig ritka kivételtől eltekintve csak az USA haderejében szolgáltak, terjedésük azonban exponenciális mértékben növekszik. Érdekes módon Európa  mintha megint le lenne maradva ezen a területen is, de ahol szolgálatban áll a kategória, mint a briteknél, franciáknál, ott főként az amerikai  típusokat választották, mivel saját fejlesztések nincsenek, vagy amelyek léteznek, kevésbé potensek.

Napjaink fegyveres konfliktusaiban egyre nagyobb szerepet játszanak a drónok, mégpedig minden kategóriájuk. A következőkben napjaink egyik legérdekesebb típusával foglalkozom, mivel számos érdekes, és rendkívüli esemény kapcsolódik hozzá.

A pilóta nélküli repülő eszközök elterjedésében a legfontosabb tényező a szükséges elektronikai berendezések egyre kisebb mérete, és könnyű elérhetősége. Nem annyira a gépek legyártása jelent problémát, hanem a rendszerek integrációja, a megbízható alkalmazási háttér, főleg az irányítás, ellenőrzés  feltételeinek kialakítása. Manapság már egy kisebb vállalkozás is képes a drónok sárkányszerkezetének gyártására, a szükséges egyéb összetevők, motorok, hajtóművek, robotpilóta, adatátviteli rendszerek, szenzorok, stb. pedig beszerezhetők számos helyről.

62995.jpg

Ezt látták meg időben és jó érzékkel Törökországban, ahol a hatalmas TAI (Turkish Aerospace Industries) mellett egy kis magáncég is betört nem csak a hazai, hanem a nemzetközi piacra is.

Aki figyelemmel követi a Szíriában, Líbiában és legutóbb az örmény-azeri konfliktusban folyó eseményeket, az találkozik egy szokatlan típus megjelöléssel, ez a Bayraktar TB-2. A könnyű felfegyverzett drón jellemzője, hogy eredményesen alkalmazták olyan területen is, ahol komoly légvédelemmel rendelkezett az ellenfél. Ugyan több tucatot is lelőttek, ugyanakkor hasonló számú, de  hatványozottan magasabb költségű légvédelmi fegyver vált az áldozatukká, beleértve az olyan  korszerű orosz komplexumokat, mint például a Pancir Sz-1, amelynek feladata  többek között éppen a drónok elleni védelem biztosítása. A légvédelmi eszközökön kívül százával estek a TB-2-esek áldozatául harckocsik, tüzérségi eszközök, és egyéb katonai szállító eszközök, bunkerek, stb.

11.png

A TB-2 születése érdekes folyamat volt. A rendszert gyártó (nem csak a drónról, hanem a hozzá tartozó irányító és adatfeldolgozó és továbbító eszközökről van szó) magáncég régóta működik, és az első időben a török fejlesztésű és gyártású gépkocsikhoz biztosítottak egy sor alkatrészt.

A nyolcvanas években alapított cég tulajdonosának fia Selcuk Bayraktar, azonban nem csak a földi járművek iránt érdeklődött, hanem a drón technológia is felkeltette a figyelmét. Az első kisebb próbálkozások buktatói nyomán rájött, hogy többet kell tudnia a tudományos háttérről. A török műszaki egyetem elvégzését követően még további tanulmányokat folytatott Pennsylvania-ban és meg sem állt a világ egyik legjobb műszaki egyeteméig, az amerikai Massachusetts Institute of Technology-ig (MIT)  ahol a doktori címet is megszerezte.

1_38.jpg

Az elméleti tudása tehát megvolt, noha akkor még a 30-at sem töltötte be. Az átalakult, és immáron főként  drón technológiával foglalkozó Bayraktar cég így  TAI mellett nem csak hogy labdába rúghatott, de jelentős állami megrendelésekhez jutott. A fiatal cégvezető 2005-ben hívta meg a török haderő vezetőit, hogy bemutassa nekik  az akkor már meglévő, és készülőben lévő terveit. A demonstrációján szerénytelenül, de mint később beigazolódott, megalapozottan állította, hogy  ha a török állam támogatást nyújt, akkor öt éven belül világszínvonalú felderítő és „gyilkos” drónokat lesz képes előállítani, amelyek felveszik a versenyt a „legnagyobbak” hasonló kategóriájú eszközeivel, ráadásul sokkal olcsóbban. 

13_21.jpg

A török hadvezetés a közhiedelemmel ellentétben nagyon is fogékony volt az újdonságokra, hiszen élénk figyelemmel követték a világban lezajló tendenciákat. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy a közeli Izraelben már akkor komoly szinten állt a drón technológia, amelyet eredményesen alkalmaztak.

Mivel saját eszközeik akkor még nem voltak, 1996-ban az USA-tól rendeltek General Atomics GNAT 750 típusú felderítő pilóta nélküli felderítőket, hat darabot. Ezeket amerikai részről a délszláv válság során vetették be, Albániából, de akkor már fejlesztés alatt állt a sokkal fejlettebb Predator.

A török haderőnek a kurd szeparatista mozgalmak miatt volt szüksége a felderítő drónokra, amelyek észrevétlenül hosszú időn keresztül repülhettek az ellenőrzendő terület felett, és közben a történés pillanatában továbbították a video vagy fénykép felvételeket. Az adatok értékelése, feldolgozása mindössze 20 percet igényelt, tehát egy felvétel, annak tartalma, pontos földrajzi helye ennyi idő alatt eljuthatott a döntéshozókig, ami a régi fotó felderítés több órás árfutási idejéhez képest forradalmi újdonságot jelentett.

A technológia azonban gyorsabban fejődött, mint amennyi a drónok élettartama volt, így 2006-ban a török haderő tíz Heron-t és a hozzájuk tartozó irányító rendszer vásárolt Izraeltől. Akkor még jó kapcsolatban volt a két ország, és több területen is volt közöttük haditechnikai együttműködés. Azonban nem ment minden egyszerűen, izraeli részről ragaszkodtak ahhoz, hogy a szakértőik jelen legyenek a gépek üzemeltetése során. Nem tudni, hogy szándékos, vagy véletlen, de a Heron-ok komoly műszaki problémákkal küszködtek,  többségük huzamos ideig használhatatlan volt, és vissza szállították őket Izraelbe.

2010-ben aztán politikai vitára került sor a két ország között, így megszakadt az együttműködés. A palesztin fennhatóság alatt álló Gázába egy teherhajó fegyvert szállított, és az izraeli különleges egységek akciója során kilenc török tengerész is életét veszítette, ennek folyománya volt a kapcsolatok megromlása.

14_17.jpg

Ekkor már javában folyt a Bayraktar TB-2 pilóta nélküli gép fejlesztése, és mivel az USA nem volt hajlandó eladni Törökország számára  korszerű  felderítő és felfegyverezhető drónokat, a saját fejlesztés prioritássá vált. Ezek szükségessége egyre sürgetőbb lett, mert a PKK (kurd fegyveres szervezet) már komolyan veszélyeztette az ország keleti részében az állam fennhatóságát. Az első megrendelés 2006-ban született 19 példányra és több hozzájuk tartozó irányító állomásra, de ekkor  csak a fejlesztés felgyorsításáról volt szó, messze voltak még a bevethető géptől.

1584301334-9941.jpg

Az új típus tesztelésének azonban voltak komoly jogi és bürokratikus akadályai. A pilóta nélküli felfegyverzett eszközöknek még a repüléseit is korlátozták a légügyi hatósági előírások, mivel  nem látták garantáltnak, hogy az irányítás alól kikerülő drón hol ér földet, vagy akaratlanul hol indítja el a fegyvereit. Arról is garanciákat kellett biztosítani, hogy egy ellenséges szervezet nem képes átvenni a repülő eszközök irányítását, vagy zavarni a működésüket.

maxresdefault_6.jpg

Közben a TAI is végezte a saját konstrukciójának kidolgozását, és megrendelést kapott az Anka típusra, amely azonban „csak” felderítésre volt képes. A Bayraktar által fejlesztett típus  első példánya 2014 augusztusában emelkedett a levegőbe, de csak 2015-ben hárultak el a műszaki és jogi akadályok a TB-2, mint fegyverrendszer tesztelése elől. A kísérleti példány 4 km magasságban repülve sikeresen megsemmisített egy nyolc kilométerre lévő földi célpontot, az ugyancsak török, a Roketsan által fejlesztett irányított bombával.

5a09fc455a119.jpg

Ugyanebben az évben vette feleségül Selcuk Bayraktar a török elnök Recep Tayyip Erdogan legkisebb lányát így a mesebeli történet a „fele királyságról” elérhető közelségbe jutott, hiszen a cég egyre komolyabb állami megrendelésekhez jutott.

2_33.jpg

A teszt időszakot követően Baykar néven új céget alapítottak a sorozatgyártásra. A TB-2 a kisebb méret kategóriába tartozik. A kompozit műanyag szárnyak fesztávolsága 12 méter, a gép hossza 6,5 méter, maximális felszálló tömege pedig 650 kg.  Az iránytó állomástól 150 km-re a fedélzeten lévő 300 liter üzemanyaggal akár egy teljes napon át őrjáratozhat 8 ezer méteres magasságban. Az alig több mint 100 lóerős Rotax 912 benzinmotor háromágú tolólégcsavart forgat, amely maximálisan kb. 220 km/h sebesség elérését biztosítja, de a gazdaságos utazó tempó ennél jóval kevesebb, kb. 130 km/h. A kisméretű, csendes, alacsony radarhullám visszaverő keresztmetszetű, de „lopakodónak” azért nem nevezhető  kis gép a földől vizuálisan is alig látható, így meglepetésszerű támadásokhoz ideális.

3_34.jpg

Először azonban a felderítő változat állt szolgálatba, amely az említett távolságból biztosította a széles sávú adatátvitelt. A törzs alatt felszerelt forgatható Wescam CMX-15D szenzortorony televíziós és infravörös képalkotó kamerával rendelkezik és HD minőségű színes képet biztosít a gép alatti területről.

70407.jpg

Az egyszerűség jegyében eredetileg nem tervezték behúzhatóra a gép futóműveit, de az orrfutóval kivételt tettek, mivel az zavarta volna a kamerák működését. A súlypont helyzet miatt nem lehetett előrébb helyezni a szenzorokat. A megrendelő igénye alapján lehetséges radar beépítése is, ami felhőzeten keresztül is biztosítja a célterület megfigyelését, de eddig úgy tűnik, hogy „csak” az elektro-optikai rendszerek alkalmazására került sor.

5_31.jpg

A TB-2 az elődeivel szemben korszerűbb, ugyanis a robotpilóta rendszere lehetővé teszi nem csak a teljesen automatikus előre programozott útvonalon történő repülést, hanem a fel és leszállást is emberi beavatkozás nélkül.

Az irányítás a többi típuséhoz hasonlóan szabvány konténerbe szerelt állomásról történik, ahol a már említett távolságon belül vehetik nem csak a felderítési felvételeket, hanem a gép fedélzeti rendszereinek rengeteg adatát. Az elektronika miniatürizálásának szintje még egy évtizeddel ezelőtt sem tette volna lehetővé, hogy például a robotpilóta rendszer blokkja elférjen egy 15X9X2 cm-es méretű, fél kilós dobozban.  Mivel a gép kormányfelületei is kicsik, ezért azok mozgatásához megfelelőek az elektromos szervók, még nincs szükség a   nagyobb erőkifejtésre képes hidraulikára.

1453155.jpg

A TB-2 alapváltozatát rendszeresítette a török haderő mellett a csendőrség és rendőrség is, és a gépek öt év alatt 60 ezer repült órát teljesítettek. Ezzel a típussal állították fel a nemzeti magassági rekordot is.

Mivel a gép huzamos ideig tartózkodik nagy magasságban ahol mínusz 40-50 fok közelében van a hőmérséklet, ezért meg kellett oldani a fedélzeti berendezések hőszigetelését illetve fűtését és páramentesítését is.

A felfegyverezhető változat szárnyai alatt négy felfüggesztési pontot létesítettek, amelyeken összesen kb. 60 kg tömegben szerelhetők fel rakéták és bombák. A tervek között szerepelt a félaktív lézeres önirányítású Cirit rakéta integrálása, amely a 70 mm-es nem irányított fegyver precíziós változata (hasonló az amerikai APKWS-hez). Ugyancsak tervezték az L-UMTAS harckocsi elhárító páncéltörő rakéta alkalmazását is, de eddig két sokkal kisebb  eszköz alkalmazására, mégpedig nagyon sikeres alkalmazására került sor.

10_29.jpg

Az alig 22 kg-os MAM-L  (Mini Akilli Mühimmat) egy rakéta formájú 1 méter hosszú, 16 cm átmérőjű  bomba, amely hajtómű nélkül csendben zuhan az akár 8 km-re lévő céljára, ahol csak a becsapódás előtti másodpercben vehető észre a zuhanási sebességből adódó süvítése. Több különböző harci résszel alkalmazható, a repesz-romboló, páncéltörő, termobárikus változata létezik. A gyújtóberendezése beállítható, csapódásra, vagy a cél felett pár méterre, utóbbi élőerő ellen hatásos.

A kisebb verzió a MAM-C mindössze 7 kg tömegű hasonló hatótávolsággal, de természetesen alacsonyabb pusztító erővel. Mivel hajóművel nem rendelkeznek, ezért  az összes tömegből nagyobb arányban részesül a robbanóanyag.

gettyimages-1131666930-ukraine-drone-tb2-1557789100.jpg

Mindkét bomba félaktív lézeres önirányítású, a TB-2 szenzortornyában lévő girostabilizált, kombinált lézeres távolságmérő és célmegjelölő segítségével „látják” a becsapódás kijelölt pontját.

A TB-2 harci bevetésére a rendszeresítést követően szinte azonnal sor került, de akkor még csak Törökország határain belül a PKK ellen. Mivel a gerilla hadviselést végző, csak könnyű fegyverzetű erőknek a légvédelme a hordozható infravörös rakétákban merül ki, ezek nem veszélyeztethették a 8 km magasságban repülő drónokat.

Később a szíriai konfliktusba is beavatkozó török erők már a határaikon túl is alkalmazták, de itt már komolyabb ellenféllel kerültek szembe, a szír hadsereg légvédelme többet is lelőtt. A TB-2-esek egyik demonstratív bevetése nem katonai célpont, hanem egy kurd jelkép ellen irányult, a határ szíriai oldalán egy domboldalban török területről jól és messziről láthatóan elhelyezték Abdullah Öcalan kurd függetlenségi vezető hatalmas, több tíz méteres  arcképét, amit azonban nem volt nehéz szétlőni.

6_33.jpg

Minden háborús esemény hatással van a lakosságra, ugyan ellenőrizni nem lehet, de a kurdok beszámolói szerint a török drónok, pontosabban azok irányítói  több száz civil haláláért is felelősek.

Törökország a líbiai konfliktusba is beavatkozott, többek között a TB-2-esekkel is. Ezek közül 2020 közepéig állítólag 19 példányt lőttek le főként az orosz eredetű, de arab országok által „kölcsönzött” orosz Pancir önjáró légvédelmi komplexumok, de azok közül is több veszteséglistára került.

Legutóbb az Örményország és Azerbajdzsán között kitört konfliktus során vetették be azeri részről, de szinte biztosra vehetően török személyzettel működtetett TB-2-eseket, nagyon eredményesen. A régebbi légvédelmi rendszerek kevésbé bizonyultak hatásosnak a drónok ellen, amelyek még néhány Sz-300-as indító megsemmisítésében is szerepet játszottak, vagy tényleges csapásmérőként, vagy „csak” célfelderítő és megjelölő eszközként.

Az eddig lelőtt    TB-2-esek mérlege mégis egyértelműen pozitív, az általuk megsemmisített sok száz harcjármű, tank, légvédelmi rendszer értéke sokszorosan múlja felül az elpusztult példányok költségét. A pontos adatok ismeretlenek, „számháborúba” nem megyünk bele, de annyi bizonyos, hogy ha igazak lennének a sok tucat lelőtt TB-2-esekről szóló szíriai, líbiai adatok, akkor már csaknem elfogytak volna, viszont változatlanul üzemelnek már három fegyveres konfliktusban. A török haderő 2020 őszéig mindösszesen 107 gépet vett át. Természetesen találni fotókat  lelőtt TB-2-esek roncsáról, de  sokkal több hivatalos video felvétel létezik azok sikereiről.

12_17.jpg

Az eredményesség nem kerülte el a hozzáértők figyelmét, ami abban is megnyilvánul, hogy több komoly megrendelés született. A legnagyobb volumenű Ukrajnából érkezett,  12 komplett rendszert vásárolnak, összesen 48 géppel, 69 millió dolláros áron, amiből egyetlen egy „komoly” harci repülőgépet sem lehetne beszerezni. A TB-2 és a hozzá tartozó felszerelés elképesztően költséghatékony, még a korlátaival együtt is, hiszen időjárásfüggő, sérülékeny, bár az ugyancsak török fejlesztésű korszerű földi telepítésű „Koral” elektronikai zavaró rendszerrel párhuzamosan üzemeltetve a védelme is megfelelő szintű lehet.

Szerbia szakértői ugyancsak vizsgálják az esetleges rendszeresítés lehetőségét, pedig náluk már hamarosan üzembe állnak a Kínától vásárolt hasonló, de kisebb kapacitású felfegyverzett drónok. Számos további ország hadereje tervezi az ilyen kategóriájú rendszerek beszerzését, de például nálunk úgy tűnik, nincs erről szó.

Fotók: Baykar, Roketsan, UkDefMin, Dailiysabah, pinterest,

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jetplanes.blog.hu/api/trackback/id/tr7316316606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása