Igaz ugyan, hogy a közvélemény-kutatásokkal meglepően elegánsan lehet trükközni - s bizony vannak, akik ezzel élnek is -, néha mégis kifejezetten hasznosak lehetnek. A napokban mégis egy régi tréfás megállapítást juttattak eszembe, mely szerint a közvélemény-kutatások tökéletesen feleslegesek, hiszen pont azt kutatják, amit mindenki tud... S ez most nem is tűnik annyira viccesnek!

Egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy az ellenzék választói igazából át lettek verve 2018-ban, hiszen kedvenc pártjaik többsége nem akarhatta őszintén a kormányváltást. Legalábbis a tetteikkel logikailag teljesen kizárták annak megvalósulását, amit hirdettek (és amit a szavazóik vártak tőlük).

Erre mit hoz 2021? Egy határozott és intenzív deja vu érzést... Mintha ezt már átéltük volna valamikor.

A cél most is roppant nemes: összefogás, kormányváltás (sőt rendszerváltás), meg minden, ami szép. Ezt várják az ellenzéki választók, s ezt hangoztatják a pártok is. De amit tesznek, az maradéktalanul összhangban van ezekkel a törekvésekkel?

A végre valahára és nagy nehezen összehozott összefogás önmagában korántsem garancia a sikerre. Hogy a kormányváltás valóban megtörténjen, ahhoz biztosan teljesülnie kell minimum kettőnek, de inkább mindnek az alábbi három egyszerű feltétel közül.

1. Tavasszal is szavaznia kell legalább annyi ellenzéki választónak, mint 2018-ban.
Ebben talán megalapozottan reménykedhet az ellenzék, bár egyáltalán nem biztos, hogy pl. azok a Jobbik-szimpatizánsok, akik három éve Vona Gábor miatt vettek részt a választáson, most újra résztvevők lennének, bárki is legyen majd Orbán Viktor kihívója.

2. A Fideszre kevesebben kell, hogy szavazzanak, mint 2018-ban.
Ez bizony csak úgy lehetséges, ha a Fideszből 2022-re sokan kiábrándulnak, és vagy a távolmaradásukkal, vagy - 180 fokot fordulva - az ellenzékre szavazással fejezik ezt ki. Mivel a kormánypárt szavazói hosszú ideje a harcra, a küzdelemre vannak trenírozva, nehéz elképzelni, hogy otthon maradva, csendben elégedetlenkednének. Sokkal valószínűbb, hogy inkább átszavaznának, persze csak akkor, ha olyan jelölt lenne az ellenzék élén, akit az ő gyomruk is be tud fogadni.

3. Minél több 2018-ban távol maradó választónak most szavaznia kellene az ellenzékre
Ők nagyon sokan vannak, s gyakran halljuk, hogy valójában eldönthetnek egy-egy választást. Ez épp így lehet 2022-ben is. Mivel a legtöbbjük jellemzően azért nem szavaz, mert nem talál a kínálatban támogatásra érdemes jelöltet, őket kizárólag az indíthatja el a szavazófülkék felé, ha végre felbukkan egy ilyen jelölt.

Nos, el tudjuk képzelni, hogy a Dobrev Klára vezette ellenzékre egytől egyig leszavaznak majd Vona Gábor egykori támogatói..? S hogy a kiábrándult fideszesek is nagyszerű ötletnek tartják majd ugyanezt..?
Na és akik eddig sem Orbánból, sem Gyurcsányból nem kértek, ők majd tavaszra tömegesen Dobrev-fanatikusokká válnak..?

Sajnos azt kell írnom, hogy akik ezt mind őszintén realitásnak gondolják, azokat üdvözli Dobrev Klára az ő saját kis Csodaországában! Ezek az eshetőségek kizárólag ott válhatnak "valósággá", Magyarországon semmiképp. S aki élt itt az utóbbi 10-15 évben, annak semmilyen közvélemény-kutatásra nincs szüksége ahhoz, hogy ezzel határozottan tisztában legyen. 

Mindez teljesen nyilvánvaló a hazai közvélemény számára, s a DK döntéshozói is pontosan tudják. Nem véletlen, hogy Dobrev Klára rendszerint csak arról a csodálatos és szép világról beszél, ami majd az ő miniszterelnökségével fog végre ránk köszönteni. Annak cáfolatáról egy szót sem ejt, ami a rajta és a pártján kívüli világ számára egyre inkább egyértelmű: hogy vele az élen képtelenség oda eljutni!

A DK, de különösen annak vezetője számára itt mintha egyfajta becsületbeli ügyről lenne szó. Gyurcsány Ferenc meg szeretné mutatni, hogy a sok évvel ezelőtti bukás után igenis fel tudott állni, sőt egyre meghatározóbb tényezővé tud válni a hazai politikában. Akár nemes dolognak is tűnhet, ha a kitartó választói ebben segíteni szeretnék őt, de biztosan megéri cserébe veszni hagyniuk a saját álmukat: Orbán leváltását? Nem túl nagy ár ez?

Dobrev Klára támogatóinak fel kell ismerniük, hogy a saját minimum céljuk most - reméljük, csak átmenetileg - nem azonos a Demokratikus Koalíció minimum céljával, ami mindössze a legerősebb ellenzéki frakció alakításának kétes dicsősége. A tetteik alapján ez sajnos teljesen nyilvánvaló. 

Az eddigiekkel szemben ugyakkor látnunk kell, hogy Márki-Zay Péter esetében a fentebb említett három feltétel mindegyike esetében lehet pozitív kimenetelre számítani. Meglepő sikerrel szerepel az ellenzéki előválasztáson, jobboldaliként meg tudja szólítani a Fideszből kiábrándulókat és már most is látható, hogy kiválóan képes aktivizálni a politikától eddig tartózkodókat. Vezetésével az ellenzéki összefogásnak nemcsak egy szűkös, ingatag győzelemre, hanem akár egy kétharmadra is lehet esélye - köszönhetően a sajátos választási rendszerünknek, amit a Fidesz magára szabott ugyan, de most visszafelé sülhet el.   

A kérdés valami olyasmi, hogy ha választhatnánk, milyen autóval indulnánk el egy hosszabb európai körútra? Egy idősebb kombival, ami sokat futott, igazi benzintemető és bármikor szervizre szorulhat, s ugyan tágasabb és kényelmesebb, de lehet, hogy a szomszéd országig sem visz el minket? Vagy egy olyannal, ami "csak" egy kompakt, viszont szinte új, hibridhajtású, maximálisan megbízható, s akár a tervezett úticélnál sokkal távolabbra is eljuthatunk vele? 

Hamarosan megtudhatjuk!