Egyre jobban terjed, az Egyesült Államokban és máshol is széles körben elfogadott a mesterséges intelligenciák diagnosztikai használata. Klinikai kimenetek előrejelzésénél ezek az eszközök elvileg ugyanolyan jól működnek, mint a hagyományos megoldások.

Egyes orvosok mégsem bíznak a mesterségesintelligencia-rendszerek véleményében – derül ki az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a német Regensburg Egyetem közös felméréséből. A kutatók azt vizsgálták, hogy orvosok hogyan reagáltak gépitanulás-modell és humán szakértő diagnosztikai tanácsaira.

Az önkénteseknek mellkasi röntgensugaras felvételeket kellett diagnosztizálniuk.

Két csoportból álltak: az elsőbe tartozó 138 radiológus nagyon komoly tapasztalattal rendelkezett a röntgenes vizsgálatok értelmezésében, a másik, azaz 127 belgyógyász vagy sürgősségi specialista kevésbé.

Minden egyes esetben pontos vagy pontatlan tanácsokat kaptak, és megmondták nekik, hogy MI, vagy humán szakértő adta azokat. A tanácsokat pontozniuk kellett, majd saját diagnózissal álltak elő.

Az eredményekből kiderül, hogy a radiológusok gyengébb minőségűnek tartották az MI meglátásait, míg a másik csoport nagyjából egyformán értékelte a gépi és az emberi tanácsokat.

Ha pontos tanácsokat kaptak, akkor a forrástól függetlenül, mindkét csoport pontosabban diagnosztizált, pontatlan tanácsoknál viszont a radiológusok 27, a kevesebb röntgenrutinnal rendelkező kollégáik 41 százaléka hibás diagnózist készített.

A felmérés tanulsága, hogy nem elegendő, ha a használati környezettől függetlenül, attól izolálva fejlesztenek orvosi MI-rendszereket. Nagyon fontos megérteni, hogy a szakemberek hogyan használják őket. Még a világ legjobb diagnosztizáló algoritmusaival sem megyünk sokra, ha az orvosok nem bíznak bennük, nem hallgatnak a tanácsaikra.

Egyesek szkeptikusak velük szemben, mások szinte mindent elhisznek nekik – mindkét megközelítés hibákhoz vezethet. A kétely és a bizalom közötti egyensúlyt kellene megtalálni.