Ha az emberiség valaha is le akar telepedni a Marson, egy kicsit kevésbé emberinek kell lennünk hozzá.

A NASA a 2030-as évekre tervezi az első olyan missziókat a vörös bolygóra, amikor emberek, valószínűleg jól kiképzett, edzett asztronauták is fognak utazni. Sok kockázat mellett komoly sugárzásnak lesznek kitéve, a mikrogravitáció kikezdi a csontozatot, mindezeken túl pedig több évet tölthetnek el a barátságtalan környezetben. Szakértők szerint ők még viszonylag jó fizikai állapotban térhetnek vissza az anyabolygóra, de ez sem biztos. Távolról sem az.

Más sors várhat az ottmaradás mellett döntőkre. Ha biztonságban és egészségesen akarnak élni, miközben folyamatosan a Marson vagy a Föld kivételével bárhol tartózkodnak, akkor kicsit meg kell változtatni a genetikájukat.

A marsi viszonyok annyira halálosak, hogy az űrhajósok és a telepesek védelmét célzó legátfogóbb tervekben is megemlítik: akármennyire is óvják őket, a veszélyes mértékű kozmikus sugárzástól és az időjárási szélsőségektől akkor sem tudnak szabadulni.

Az amerikai Hold és Planetáris Intézet asztro- és geomikrobiológusa, Kennda Lynch szerint az űrügynökségeknek a fentebbi okok miatt genetikailag meg kell hackelniük a Marsra tartó űrhajósokat és főként az ott letelepedni szándékozó személyeket, mert csak úgy képesek valamelyest alkalmazkodni a mostoha viszonyokhoz.

Az ötlet provokatív, Lynch viszont úgy véli, hogy biztosítani kell számukra a túlélés esélyeit. Ez pedig kétféleképpen történhet: vagy megváltoztatjuk, a Földhöz hasonlóvá alakítjuk át, terraformáljuk a bolygót, ami a tudomány és a technológia jelenlegi állása szerint teljesen a sci-fi kategóriájába tartozik, vagy az emberi genomot kell az ottani körülményekhez alkalmazkodóvá átszerkeszteni. A kutató szerint mostani ismereteink alapján a második opció kivitelezhetőbb, mint az első. Ellenkező esetben a telepesek teljesen kimeríthetik a helybéli, natív, jelen és múlt ökoszisztémákat, eltűnhetnek az ökoszisztémák nyomai, amit valószínűleg ők sem élnének túl.

„Hogyan ismerhetjük meg a bolygót, ha előtte megváltoztatjuk, és csak utána jövünk rá, hogy volt ott élet?” – teszi fel a kérdést.

Lynch nem elsőként javasolja a Marsra tartó telepesek DNS-ének módosítását. 2018-ban egy lengyel kutatócsoport fejtette ki, hogy génátalakítás nélkül a marsbeli embereknek aligha lehetnek gyerekeik. Christopher Mason, a Weill Cornell Medicine genetikusa morális imperatívuszként beszélt a génmódosított űrhajósokról.

„Etikailag jogosan cselekszünk? A misszió épp elég sokáig fog tartani ahhoz, hogy valami biztonságosat tegyünk előtte, amit most még nem látunk” – magyarázza Mason.