A Február 21.-én kerül majd bemutatásra a méltán közkedvelt Clone Wars animációs sorozat 7. évadának első epizódja. Ennek alkalmából, most írok egyfajta véleménycikket, vagy ajánlót… hasonlót, mint amit annak idején a Rebels befejezése után is írtam. Az apropó nyilvánvaló…a Clone Wars sorozatot egy megkerülhetetlen és rendkívül fontos Star Wars alkotásnak tartom, aminek ugyan vannak hibái, akár gyengeségei is, de ezek annyira eltörpülnek a pozitív dolgok mellett, hogy kb. senkit sem érdekelnek. Ugyan a megítélése ma már nagyjából felkerült arra a polcra, amin a helye van, ám mégis fontos megjegyeznem, hogy még mindig szoktam hitetlenkedő, negatív megjegyzéseket olvasni, vagy egyszerűen olyan kijelentéseket, hogy „én gyerekrajzfilmeket nem nézek”. Pedig a Clone Wars, annak ellenére, hogy elsősorban gyerekeknek készült, igazából sokkal komolyabb volt egy hagyományos gyerekrajzfilmnél. Brutalitásban, karakterekben és történetszálakban egyedülálló szintet ütött meg és véleményem szerint olyan mértékben bővítette a Star Wars univerzumát, amelyre az eredeti trilógia filmjein kívül egyetlen más produktum sem volt képes (már csak a hosszuk miatt sem). Úgyhogy alább, egyfajta kedvcsinálónak illetve az animációs sorozatokra még mindig ferde szemmel tekintő rajongóknak célozva összegyűjtöttem, mi volt az a 13+1 dolog a Clone Wars-ban, ami miatt ez a mű korszakalkotó és a Star Wars világában ma már megkerülhetetlen….azaz, kissé nyersebb megfogalmazásban: mi a jó benne?  Nyilván mindent nem lehet felsorolni és kifejteni, de szerencsére ez egy olyan sorozat, amiről napokon keresztül lehetne beszélgetni....más volt mint a Rebels és más miatt is jó....de ennek pont így is kellett lennie  

Még annyi tényszerű adatot azért mindenképpen meg kell említenem, hogy a Clone Wars sorozatot megelőzte az ún. Tartakovsy féle Clone Wars rajzfilmsorozat, amire mindaz, amit leírtam nem vonatkozik. Én a magam részéről azt a sorozatot nem kedvelem, de azt el kell ismerni, hogy a „rendes” TCW se lett volna az, ami a Tartakovsy féle mű nélkül. A Tartakovsky féle Clone Wars nem kánon, ám Dave Filoni-ék nagyon helyesen, számos dolgot továbbvittek belőle, így az abban szerplő pozitív dolgok végül nem vesztek el. A Clone Wars-t végülis így a 2008-as egész estés Klónok Háborúja rajzfilm indította be, ami után 6 évadon és 121 db, 22 perces epizódon keresztül futott egészen 2014-ig. Ezt fejelték most meg egy 7. évaddal, ami 12 olyan epizódot fog tartalmazni, amelyeket még a 2014-ben tervezett 6.-7. évadhoz készítettek el, ám akkor nem fejezhették be. A játékidő, így összességében több, mint 50 órára jön ki, ami mintegy 16 Star Wars mozifilmnek felel meg. Ennyi idő alatt nem is csoda, hogy a Clone Wars egyedülálló mértékben bővítette a Star Wars univerzumát, amellett, hogy a meglévő eszközkészletet is tökéletesen használta fel.

Lássuk akkor, hogy miért is olyan fontos a Clone Wars avagy mi a jó benne?

Történetvezetés

Bár a történetvezetést akár a negatívumok közé is lehetne sorolni – hiszen a Clone Wars nem éppen úgy közölt, ahogyan a hagyományos sorozatok szoktak- de miután ráállt az ember és a széria megtalálta a saját ritmusát, iszonyatosan élvezhető lett. Kezdetben mindig egyfajta „fejezetek a háborúból” jellegű történeteket láttunk, amelyek csak lazán kapcsolódtak egymáshoz és időrendben is összevissza voltak. Ezek is hangulatosak voltak, a maguk 1-1 csata köré épített, izgalmas történetükkel. Aztán a készítők átálltak a 2-3-4 összefüggő epizód sémára és mivel ezek a blokkok később gyakran kapcsolódtak egymáshoz, kikerekedett az egészből egy nagyjából összefüggő történet. Ha a helyes időrendben nézzük a részeket, akkor így a Clone Wars 7 évada tökéletesen lefedi az Episode II és III közötti időszakot, megmutatva a klónháború minden fontosabb történését, ezen kívül minden fontosabb karakter logikus fejlődését. A 7. évadban el fogunk jutni Mandalore ostromáig és a 66-os parancsig, amivel így végképp, minőségi módon lett összekapcsolva az Episode II és III.

Anakin lecsúszása

Aki annak idején csak az előzmény filmeket látta, annak furcsa lehetett Anakin kissé kidolgozatlan és hirtelen pálfordulása, ami a Darth Vader-ré válásához vezetett. Azt ugyan lehetett látni, hogy már az Episode II idején is van benne hajlam a sötétségre, ám mégis az Episode III-ban egy kissé hirtelen jön a totális átállás. A Clone Wars-ban viszont sokkal jobban árnyalták ezt a képet. Láthattuk, amint fokozatosan egyre többször, egyre mélyebben elragadja őt a sötét oldal, így mire elérkezik a fordulat pillanata, már senki sem lepődik meg, a karakter döntésén. Nem csak a buckalakókat mészárolta le az Episode II-ben, hanem egészen sok alkalommal kínzott, dühből harcolt, bosszúszomjas volt és olyan is előfordult, hogy valakit hátulról döfött le. Ráadásul ezek némelyikét Palpatine is látta, így sokkal érthetőbb, miért állt neki Anakin meggyőzésének, ahelyett, hogy őt is felaprította volna egy tordado vágással. A Clone Wars így teljesen kikövezte Anakin útját a fiatal kezdő Jedi lovag státusztól, Darth Vader-ig, ráadásul az eseménysor még azt is megmagyarázza, hogy miért nem kaphatta meg a mesteri címet (ami nem azonos a „mester” megszólítással, hiszen minden lovagot mesternek szólít a padawanja) a Sithek bosszújában.   

Erő misztériuma

Annak, aki csak a filmeket ismeri a Star Wars világából, csak egy meglehetősen szűk képe lehet az erő fogalmáról. Egy végtelen erő, ami ott van mindenhol és arra lehet használni, hogy köveket emelgessünk vele, elmét zavarjunk meg vagy pedig villámokat szórjunk a kézből. Mindezt pedig a Jedik és a Sithek tudják hasznosítani. Nos, a Clone Wars – nagyon helyesen – megmutatta, hogy az erő sokkal több ennél és az erő szempontjából a jedi-k és a sith-ek csak kicsiny puzzle darabok, a nagy egészben. Ezek kissé tripszerű, elvont epizódok voltak, amiben láthattuk például az erő forrását, az erő „szentháromságát” (atya-fiú-szentlé… és a lány) és olyan lényeket, amelyek magasztosabbak a hagyományos jedi-sith párharcnál. Ezek az epizódok inkább álomszerűek, nincsenek bennük egyértelmű magyarázatok, inkább az elgondolkodtatás a céljuk illetve az, hogy felismerjük, az erő összessége szempontjából a jedi-k és sith-ek nevetséges kis csetepatéja csupán egy csepp a tengerben. Azt is láthattuk, hogy az erőnek léteznek más aspektusai is, hiszen az éjnővérek például egészen másként használták a sötét oldalból eredő mágiájukat, mint mondjuk a sith-ek. Az ilyen részek mindenképpen a Clone Wars felnőttesebb, elgondolkodtatóbb vonulatát jelentették és szerencsére ezt egy kicsit más formában, később továbbvitte a Rebels is, Bendu-val illetve a Jedi templomok misztériumával.

Jedik és szervezetük

A Clone Wars-ban volt idő kibontani és bemutatni a Jedi-k szervezetének minden rétegét. Sokkal pontosabb képet kaphattunk a központi templom működésétől kezdve, a képzésen át, a fénykard készítés rejtelmeiig, ráadásul mindezek igényesen és pontosan meg lettek tervezve. A jedik mindennapi életén túl láthattunk egy csomó mellékszereplő jedi-t is kvázi főszerepben egy-egy epizódban…. Plo Koon-t, Windu-t, Piell-t, Quinlan Vos-t, Luminara Unduli-t stb. és mivel volt némi idő a jellemük bemutatására is ezért sokkal inkább fájó az elhalálozásuk később, hiszen már tudunk mit kötni hozzájuk. A jedi-k egymáshoz való viszonyából is kaptunk némi ízelítőt, láthattuk, hogy egyáltalán nem kedvel mindenki mindenkit és nagyon sok kérdésben bizony nem értenek egyet. Ez legmarkánsabban az úgymond renegát jedik-nél jelent meg, akik még a rendet is elárulták azért, mert nem értettek egyet a központi irányvonallal. Az ő érthető és szomorú cselekedeteik is tovább árnyalták a hagyományos, Jedi-kről alkotott sztereotípiákat.

Brutalitás

Gyakran olvasom (mostanában kissé kevesebbszer), hogy a Clone Wars-t azért nem nézi valaki, mert gyerekmese….gyerekes a történet, gyerekesek karakterek, gyerekeknek készült és (a mai szemnek) csúnya animációs megoldások vannak benne. Ilyenkor én arra szoktam gondolni, hogy aki ilyet leírt, az egészen biztosan nem látott 2-3 epizódnál többet a sorozatból. Ugyanis több halál, több brutalitás és harc van benne, mint (kis túlzással) az összes többi Star Wars produktumban együttvéve. Itt nincsenek az égről űrhajókat lehúzkodó, owerpowered karakterek, csak a nyers harc, a háború monotonitása és az esendőség….Ez utóbbi alól, pedig egyik karakter sem kivétel, még a jedi-k sem, ami miatt én különösen kedvelem a Clone Wars-t. Megmutatja nekünk, hogy bizony a jedi-k sem istenségek és bár ügyes, „természetfeletti” erővel bíró harcosok, azért őket is le lehet győzni. Külön jó volt az is, hogy mindezt nem csak a hasonló erővel bíró sith-ek vagy kvázi-inkvizítorok tudták megtenni, hanem adott esetben fejvadászok illetve mezei droidok is. Az elhalálozásuk módjai is változatosak voltak, hiszen (a nyilván minden gyerekmesében előforduló) halálig kínzáson kívül volt itt közvetlen közelről fejlövés, szarvakkal felöklelés és utolsó leheletig droidokkal harcolás is. Szóval, aki szereti a brutálisabb, felnőttesebb Star Wars tartalmakat, annak szerintem a Clone Wars is tetszeni fog.

Politika

Politikai machinációk dolgában bizony a prequel filmek is erősek voltak, de ezt a vonalat a Clone Wars is szépen továbbvitte. Nem csak a szokásos kavarásokban volt gazdag a történet, hanem megjelentek a háborúval kapcsolatos különféle erkölcsi dilemmák is (mind a jedi-k, mind a szenátus oldaláról), amelyek az egész történetet valóságosabbá tették. Le lehet-e paktálni bűnözőkkel a jó célok érdekében? Lehet-e segíteni egy bolygó törvényes rendje ellen lázadókat, akkor, ha a vezetés történetesen szeparatista? Erkölcsös-e kalózokat vagy fejvadászokat felhasználni a „jó” ügy érdekében? Ezek a dilemmák sokszor megjelentek a sorozat során és szépen végig lett vezetve, hogy mind a Jedi tanács, mind maga a köztársaság is végérvényesen eltávolodott a saját normáitól az Episode III idejére. A független, illetve mindkét harcoló felet segítő oldalak megjelenése is üdítő volt (főleg a mindkét oldalt hitelező bankár klán-nak örültem), mert az egész háborút realisztikusabbá tette, de ennek egy külön pontot is szenteltem.

Ahsoka Tano

Ahsoka Tano egy óriási sikertörténet. Szerintem nem volt még egyetlen másik karakter sem, akivel a kezdeti igen mostoha elbírálás után, a rajongók nem csak hogy megbékéltek, hanem az egyik leginkább imádott Star Wars szereplővé emelték fel. A Clone Wars, majd a Rebels sorozatokban figyelemmel kísérhettük Ahsoka felnőtté válását, ahogyan a kezdetben idegesítő, tapasztalatlan fruskából, fokozatosan egyre komolyabb, harcos padawan-ná, majd végül egy egészen egyedi jelenséggé változott. Kezdetben engem is idegesített, főleg az egész estés Klónok háborúja rajzfilmben, ám a sorozat előrehaladtával, az egyik kedvenc szereplőmmé lépett elő. Egy igazi csupaszív karakter, aki egyúttal érzelmes és esendő is, de ugyanakkor a harc elől sem futamodik meg. Később ugyan a sorozat eseményei miatt –SPOILER- nem lesz belőle Jedi lovag, de az én olvasatomban ő ”jedibb” a legtöbb jedi-nél. Olyan személyiség, aki a szívével és nem a fénykardjával jedi. Éppen ezért később sem szűnt meg a kapcsolata az erővel és előbb a lázadókat segítő ügynök, majd egyfajta „fehér papnő” képében tűnt fel újra a Rebels sorozat végén. Az ő fejlődéstörténete elég jól ki lett dolgozva és a Klónok háborúja rajzfilmtől kezdve a Rebels végéig, az Ahsoka könyvvel együtt szinte teljesen le van fedve (a Rebels utáni időket kivéve persze). Egyetlen nagyobb lyuk van már csak, Mandalore ostroma és az azt követő menekülése, amit teljesen biztosan látni fogunk a sorozat 7. évadában. Ahsoka fejlődése és kalandjai mindenképpen a Clone Wars egyik legerősebb vonala és a karakter szinte elkerülhetetlenül az ember szívéhez nő.   

Maul

Nincs még egy olyan menő karakter a Star Wars világában, akivel annyira kicsesztek volna az alkotói, mint Darth Maul-al. Jött…úgy vívott, mint előtte senki, aztán Obi-Wan félbevágta szegényt a Naboo-n. Szerencsére Dave Filoni-ék kiküszöbölték ezt a csorbát és visszaimportálták őt az élők világába. Arról lehet vitatkozni, hogy ez mennyire volt jól kidolgozva, viszont az tény…a karakter fejlődése és a története miatt, maximum egy egész percig idegesíti az embert, hogy szegény Maul-t a „szarvánál fogva” rángatták vissza a porondra. Egész egyszerűen a karakterben rejlő lehetőségek miatt, ez egy szükségszerű rossz volt. Ugyanakkor ezt a bizalmat meghálálta, hiszen az ő története és egyben tragédiája egy igen érdekes mellékszála a Star Wars történetének. Előbb robot-póklábakon álló félőrültként, majd céltudatos Sith aspiránsként volt jelen végül pedig egyfajta maffiavezér lett belőle, ami túlnyúlt a Clone Wars-on, hiszen a Solo-ban is ilyen minőségben láthattuk. A karakter aztán öregen és reményvesztetten tért vissza a Rebels-ben, hogy kapjon egy immáron hozzá méltó lezárást. Maul végig egy színfolt volt a Clone Wars-ban és megbonyolította az alapszituációt azzal, hogy ő egy a normál felálláson kívüli főgonoszként volt jelen. Egészen addig amíg Palpi rendet nem rakott….

A klónok

Kis túlzással élve, a klónokból a Clone Wars faragott embereket. A filmekből nagyjából csak annyi derült ki, hogy némelyiknek van neve és parancsra gyakorlatilag bármit megtesznek. Ezt a sematikus képet a sorozat örökre megváltoztatta. Noha a klónok külsőleg hasonlítanak egymásra, belsőleg mindegyikük egy-egy eltérő személyiség…vannak érzelmeik, önálló gondolataik, saját humoruk és jellemvonásaik. A klónok sokszor főszereplőként is funkcionáltak az egyes epizódokban és előrevitték a történetet. Fives, Rex, Jesse, Kix, Tup, Echo, Hardcase, Wolffe, Gregor….felsorolni is nehéz, hogy hány remek klón karaktert kaptunk és nem csak, hogy izgulni lehetett értük, hanem némelyikük halálát még majdnem meg is könnyezte az ember. A sorozat egy különösen fontos kérdésre is választ adott, miszerint hogyan lehettek képesek azok a klónok, akik évekig harcoltak a jedi-kkel vállvetve, az egyik pillanatról a másikra legyilkolni őket. Ez egy különösen izgalmas, nyomozós jellegű melléktörténetben lett kifejtve, de egy csomó más, klónokkal kapcsolatos történetszál is volt a kiképzés folyamatától, az emlékezetkieséses kommandósig mindenféle. Szerencsére, egy-két jó klón karaktert a Rebels-be is sikerült átörökíteni.  

Fejvadászok és más mellékszereplők

Azt mondják akkor jó egy sorozat, ha a főszereplők mellett a mellékszereplők is jól ki vannak dolgozva, illetve érdekli a nézőt az ő sorsuk is. Nos, a Clone Wars bővelkedik az ilyen érdekes és sokszor szerethető mellékszereplőkben….mondjuk úgy, van belőlük vagy száz…. érdekes Jedi-k, padawan-ok….fejvadászok…politikusok…kalózok és hadvezérek sokasága tűnt fel kisebb-nagyobb időre a sorozat epizódjaiban. Voltak közöttük ismertek, akiket érdekes volt látni jóval fiatalabban (Tarkin, Ackbar, Yularen stb.) és olyanok, akik itt debütáltak, de ma már kitörölhetetlen részei a Star Wars univerzumnak. Némelyik csak epizód szereplő volt, de voltak visszatérő vendégek is, akiknek a történetét valamivel jobban is kifejtették. A fejvadászokat és egyéb bűnözőket külön kiemelném, hiszen nem csak a „munkájuk” lett egészen jól bemutatva, hanem olyan változatos szereplőket hoztak be, akik hol az egyik hol a másik oldalon tűntek fel. De szinte minden részben olyan mellékszereplők voltak, akik hozzátettek valamit a nagy egészhez. A fiatal Boba Fett, a minden eddigi fejvadásznál „szőröstökűbb” Cad Bane, az állatias Savage Opress, Hondo, Embo, Aurra Sing, Bariss Offee, körülbelül reggelig lehetne sorolni az olyan mellékszereplők tömkelegét, akik nélkül a Clone Wars sosem lehetett volna az, ami végül lett belőle.

Csaták és kardpárbajok

A Clone Wars a harci jelenetek tekintetében is abszolút kihúzhatja magát, hiszen mind légi, mind szárazföldi csaták voltak benne szép számmal. Egy rakás különleges helyszínen megvívott ütközetet láthattunk, amelyeknek a lefolyása sem volt mindig lineáris. Előfordult ugyanis, hogy nem a köztársaságiaknak állt a zászló, így még akkor is volt tétje a csatáknak, ha a háború végkifejletét ismertük. A felvonultatott eszközök is igen változatosak voltak, hiszen itt a filmmel ellentétben sokkal több képernyőidőt kaphattak az egyes gépek. A csaták közül talán az umbara-it emelném ki, ami a Star Wars történetének egyik legérdekesebb, leghangulatosabb harcmezője volt. A fénykard párbajok tekintetében pedig még ennél is keményebb volt a helyzet, hiszen itt aztán mindenki összefutott mindenkivel és olyan párbajokat tudtak koreografálni, ami a filmekben nem igazán lett volna megoldható. Én komolyan úgy gondolom egyébként, hogy a Star Wars történetének legjobb fénykard párbajai közül jó néhányat ebben az animációs sorozatban láthattunk. Nem is tudnék egyet kiemelni…. de talán az Anakin & Obi-Wan kontra Ventress  &Savage kontra Dooku volt az egyik legérdekesebb, nem kis mértékben Dooku gyönyörű, muskétásokat megidéző kiforrott vívóstílusa miatt (még kard nélkül is megoldotta egy ideig két ellenféllel szemben….hátratett kézzel…). Ez utóbbit szegény Christopher Lee-vel nem igazán lehetett volna átadni a nagyvásznon. Egyébként külön jó volt, hogy tényleg mindenkinek egyedi és a maga módján szép vívóstílusa volt, Savage hadonászásától kezdve, Sidious akrobatikus mozdulatain át Pre Vizsla mandalori trükköket alkalmazó vívásáig mindegyik jó volt. A Maul kontra Pre Vizsla párbaj is lenyűgöző volt. A 7. évadban az biztos, hogy Maul kontra Ahsoka párbaj lesz, de ennek a végkifejletét ismerhetjük az Ahsoka könyvből és a Rebels sorozat utalásából.

Mandaloriak és egyéb oldalak

A Clone Wars sorozat azért is volt annyira komplex, mert nem csak a prequel filmekben látható köztársaságiak vs szeparatisták ellentétet jelenítette meg. Egy rakás, az alapkonfliktustól független, önálló oldal is megjelent, akik éppen a saját érdekeik mentén beszálltak a játszmába vagy éppen párhuzamosan intézték a dolgaikat. Láthattuk a háborútól valamelyest független, legendás mandaloriakat, akiknél a saját terrorszervezetük a Deathwatch csinálta a balhét. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy félig-meddig ugyanez a brigád – akik a Clone Warsban inkább a negatív oldalon helyezkedtek el – a Rebelsben már kvázi a lázadók oldalán álltak. Ez is olyan valóságossá tette az egészet. De a mandaloriakon kívül is voltak még izgalmas csapatok…az onderoni terroristák / szabadságharcosok….az alapvetően mindkét oldaltól független dathomiri éjnővérek, a Hutt klánok, a Fekete Nap, a Pyke-ok és persze ne felejtsük el Hondo kalózait se. Ezek némelyike volt, hogy a negatív oldalon helyezkedett el, volt, hogy a jedi-ket segítette, de alapvetően mindegyik a saját érdekét képviselte. Néha ez egy kicsit nehezítette a történet követhetőségét, de ezektől az egész egyúttal „felnőttesebb” is lett.   

Érdekes helyszínek

A sorozat minden szempontból jól használta a Star Wars bőséges eszközkészletét és elképesztő mértékben tovább bővítette azt. Igaz ez a helyszínekre is, amelyek szerencsére nem ragadtak le a jól ismert Coruscant- Tatooine-Kamino tengelyen. Persze ezek a bolygók is sokat szerepeltek, de egy csomó olyan helyre is ellátogattunk, amiről eddig maximum csak a könyvekben hallhattunk. Voltak persze szokás szerint sivár világok, mint Orto Plutonia vagy az Abafar, de feltűntek olyan érdekes bolygók is, mint a Mortis vagy legendásak, mint Nal Hutta. Ráadásul a csaták is megszámlálhatatlanul sok helyen zajlottak, Umbara félhomálya mellett például olyan egészen extrém helyeken, mint a félbetört Lola Sayu. A változatos helyszínek, mindenképpen sokat dobtak a történeten és láthattuk, hogy nem csak sivatagos bolygókon lehet Star Wars történetet csinálni.

Figurák

És persze azért ne feledjük el a játékos vonalat sem. A Clone Wars sorozathoz ugyanis egy rendkívül bő és színvonalas játékvonal kapcsolódott, amelyben olyan karakterek tucatjait adták ki, amelyek ma már elképzelhetetlen, hogy figuraként megjelenjenek. Több, mint 100 figura, többes pakkok, járművek és creature-rök sokasága jelent meg 2008 és 2013 között, amelyek a mai napig keresettek a gyűjtők részéről. Két videóban már én is foglalkoztam ezekkel a figurákkal, legutóbb épp a múlt héten, így ha esetleg még nem láttátok, nézzétek meg.

Remélem, ezzel a kis összefoglalóval mindenkinek meghoztam a kedvét a sorozathoz, ami ugye valamikor pénteken fog elindulni a Disney + streaming szolgáltatónál. Ez azt jelenti, hogy alternatív forrásból, szombaton már egészen biztosan nézhető lesz, de magyar nyelven még egy jó darabig biztosan nem. Ennek ellenére úgyis megtaláljuk a módját, hogy valahogy megnézzük.

TB