Az NBA egyik különleges jelensége a csere intézménye. Játékosok, draftcetlik és kézpénz is mozoghat a csapatok között, de csak bizonyos szabályok között. Ezen ügyletek megítélését nagyban befolyásolja, hogy milyen motivációval kötötték az egyes csapatok. Valamilyen magyarázatot minden esetben lehet találni, ha másmilyet nem, akkor valami olyat, ami nem tűnik ésszerűnek. A draftcetlik ugyanakkor annyira kiszámíthatatlanná teszik egy-egy üzlet kimenetelét, hogy sokszor csak évek múlva lehet megítélni, hogy milyen volt egy csere. Néhány esetben egy évtized is kevés ehhez. Alábbiakban egy olyan csere utóéletéről olvashattok, amiben az egyik csapat sztárt szerzett, míg a másik számos kisebb értéket kapott érte.
Egyes cserékről gyorsan kiderül, hogy sikeresek voltak. Amikor a Toronto Raptors megszerezte Kawhi Leonard és Danny Green játékjogát, nagy kockázatot vállalt, mivel mindketten 1 évre voltak csak lekötve. Noha mindketten távoztak a szerződésük lejárta után, mégis pozitívan lehet ezt a tranzakciót megítélni, mert ennek a húzásnak is köszönhetően bajnokok lettek. Néhány csere elsőre nagyon egyoldalúnak tűnik, majd az idő rámutat arra, hogy a másik csapat is jó üzletet kötött. Erre kiváló példa, amikor a Los Angeles Lakers megszerezte Pau Gasolt a Memphis Grizzliestől. Akkor úgy tűnt, hogy Jerry West közreműködésével lerabolták a Macikat, ugyanakkor ellenértékként távozott Marc Gasol játékjoga is, aki később a Grizzliesnél legalább annyira meghatározó játékos lett, mint a testvérve volt. És akkor ott van az az üzlet, ami miatt a nyitóképen látható két úriember a New York Knicks játékosa lett, és a mai napig nem lehet teljesen megítélni.
2011. február 22-én a Denver Nuggets a New York Knicks csapatához cserélte a legnagyobb sztárját, Carmelo Anthonyt. Az üzletben részt vette a Minnesota Timberwolves is, de az ő szerepük nagyrészt abból állt, hogy pénzügyileg elősegítse az üzlet megkötését. Velük ezért nem is foglalkozom részletesen, sőt, a Knicks is csak kisebb figyelmet kap, mert ami szerintem igazán érdekes, hogy a Nuggets mit hozott ki az elmúlt 9 évben ebből a cseréből.
A New York Knicks kapta: Carmelo Anthony, Chauncey Billups, Anthony Carter, Renaldo Balkman, Shelden Williams (a Denvertől); Corey Brewer (a Minnesotától)
A Denver Nuggets kapta: Wilson Chandler, Raymond Felton, Danilo Gallinari, Timofey Mozgov, 2014-es első körös, 2012-es és 2013-as második körös, cserélési lehetőség a 2016-os első körösre, készpénz (a New Yorktól); Kosta Koufos (a Minnesotától)
A Minnesota Timberwolves kapta: 2015-ös második körös (a Denvertől); Anthony Randolph, Eddy Curry, készpénz (a New Yorktól)
Ez a komplex ügylet arról szólt, hogy a Denver elvágyódó sztárja, Carmelo Anthony a sokkal nagyobb piacot jelentő New York Knicks játékosa legyen. (A végeredmény szempontjából irreleváns, hogy ezt valóban ő akarta-e, vagy inkább a felesége.) Bármennyire is elszaladt mellette a liga az elmúlt pár évben, az jól látható, hogy a Nuggets játékosaként többnyire átlag feletti hatékonyságú pontszerző volt, majd a Knicksnél sem volt ezzel problémája eleinte. Az ugyan megkérdőjelezhető volt, hogy mennyire fog illeszkedni a játéka Amar'e Stoudemire mellé, de a közvélekedés az volt, hogy harcban lehetnek akár a bajnoki címért is. Eközben a Denver elveszítette a liga egyik legjobb pontszerzőjét, ugyanakkor kapott érte egy csomó tehetséges, de kisebb potenciállal rendelkező játékost. Azóta már tudjuk, hogy mi lett az érkező játékosok és draftjogok sorsa.
Timofey Mozgov személyében kaptak egy korrekt, jól védekező centert, aki nem nyújtott semmi különlegeset náluk, de a Cleveland Caveliers később mégis úgy gondolta, hogy 2 darab első körös draftjogot is ad érte, mert ő hiányzik csak a hőn áhított bajnoki címhez. Meglepő módon igazuk lett. Nem úgy, mint a Lakers vezetőségének, akik sztárként gondoltak rá. Az első körösök közül az egyik a Memphisé, a másik az Oklahomáé volt, vagyis nem lehetett arra számítani, hogy jó helyen húzhatnak majd velük. Végül egyikkel sem ők választottak. Az OKC draftjogával elpasszolták Javale McGee túlméretezett szerződését a Hinkie-process alatt álló Philadelphiának, akik végül Furkan Korkmazt kaparintották meg vele.
A Grizzlies cetlije végül Sacramentoban kötött ki, akik Harry Giles mellett tették le a voksukat, de a Nuggets anno még csak a Portlandhez cserélte azt, amikor úgy gondolták, hogy Mason Plumlee (plusz egy második körös, illetve némi készpénz) értéke egyenlő Jusuf Nurkic és egy első körös köré épülő csomaggal. Azt a második köröst, amit érte kaptak, végül arra használták fel, hogy megszerezzék Devin Harrist Dallasból. A pick végül Philadelphiában kötött ki, akik Shake Miltont draftolták vele.
Kosta Koufos szintén egy korrekt, jól védekező center volt, de őt nem sikerült olyan értékekre váltaniuk, mint Mozgovot. Érte Darrell Arthur és Joffrey Lauvergne játékjoga érkezett. Arthur hasznos játékos volt, de végül ballasztként távozott, a Denvernek egy első és egy második körösébe került, hogy a Brooklyn Nets átvegye Kenneth Faried és az ő szerződését. Felton hiába volt pályafutása csúcsán a csere idejében, a Nuggetsben Ty Lawson mögött kisebb szerepet kapott, ezért fél év múlva elpostázták őt a Portlandnek Andre Miller és az újonc Jordan Hamilton szolgálataiért. Utóbbi 1/26 volt a drafton, vagyis az értéke egy kései első körösnek számított.
Wilson Chandler és Danilo Gallinari sorsa sok szempontból nagyon hasonlóan alakult. Mindketten rengeteget küzdöttek sérülésekkel, ami miatt egyikük sem érhette el a maximális potenciálját, ráadásul ők hasonló poszton és szerepben tudnak, tudtak a legjobban teljesíteni, úgyhogy egymást is akadályozták a szintlépésben. Végül mindketten szinte ingyen távoztak, sőt, Chandler esetében még a Nuggets adott egy második köröst a 76ersnek, hogy vegyék át. Gallinrai is csak azért nem ingyen távozott, mert egy sign&trade ügyleten keresztül lett a Clippers játékosa, akik ezért egy második köröst adtak. Gyakorlatilag a két játékos távozása kihozta egymást nullszaldósra.
Ha csak a játékosok utóéletét nézzük, akkor a Denver egyértelmű vesztesnek tűnik ebben a cserében, de a legnagyobb szerencséjükre draftjogokat is kaptak. A Knicks 2014-es első körösét már 2012. augusztus 10-én felhasználták, ráadásul egy nem hétköznapi cserében. Az az igazság, hogy ekkor még az sem volt biztos, hogy azt használták fel, ugyanis egy olyan üzletet kötöttek, aminek következtében a New York és a Denver 2014-es első körösei közül a rosszabbik Orlandoba kerül. Az ellenérték Philadelphiából érkezett, a friss All-Star Andre Iguodala lett a játékosuk. Úgy is lehet nézni, hogy másfél év alatt az All-Star játékosukért kapott egyik ellenértékből szereztek egy friss All-Start. Csak a rend kedvéért, álljon itt a teljes tranzakció:
A Denver Nuggets kapta: Andre Iguodala (a Philadelphiától)
Az Orlando Magic kapta: Arron Afflalo, Al Harrington, a 2014-es rosszabbik első körös, 2013-as második körös (a Denvertől); Maurice Harkless, Nikola Vucevic, 2015-ös első körös (a Philadelphiától); Josh McRoberts, Christian Eyenga, 2017-es első körös, 2015-ös második körös (a Lakerstől)
A Philadelphia 76ers kapta: Jason Richardson (az Orlandotól); Andrew Bynum (a Lakerstől)
A Los Angeles Lakers kapta: Dwight Howard, Chris Duhon, Earl Clark (az Orlandotól)
El lehetne játszani azzal a gondolattal, hogy az Anthony-csere nélkül nincs Howard-csere sem, de nem érdemes, mert nyílt titok volt, hogy Dwight előbb-utóbb a Lakers játékosa lesz valahogyan. Ugyanígy nyílt titok volt korábban, hogy Anthony nagy piacra akar kerülni, bár egyes pletykák szerint ez lehetett volna a Lakers is, akik Bynumot postázták volna Denverbe, míg Artest egy harmadik csapathoz kerülhetett volna. Az is érdekes kérdés, hogy a Denver nélkül hogyan alakult volna a Howard-csere, mert úgy tűnik, hogy ők csak begyűjtötték a lepattanót, mert egy nem túl erősnek várt pickért, illetve a hasznos, de nem elit Afflalo helyett kaptak egy sokkal jobb játékost.
Más kérdés, hogy Iguodala egy év után lelépett a Golden Statehez, és a sign&trade ügylet ellenére nem láttak belőle komolyabb értéket, bár az érkező Randy Foye időnként egészen hasznos játékosnak tűnt. Ebbe is bele lehet gondolni: ha Iggy nem kerül Denverbe, akkor lehet, hogy egy évvel később nem lett volna a Warriors játékosa, amely 5 éven keresztül a liga legmeghatározóbb csapata volt. Érdekes módon, az Orlandohoz cserélt draftcetli a 2014-es játékosbörze során a korábbi cserében szintén részt vevő Philadelphiánál kötött ki, akik így Dario Saricot kaparintották meg.
2016-ban a New York a 7. helyen választhatott volna, míg a Denver a 9. pozícióban. A Nuggets nem meglepő módon élt azzal a lehetőséggel, hogy a jobb helyen válasszon, s ennek köszönhetően Jamal Murray csatlakozhatott a keretükhöz. Murray megítélése egyelőre vegyes, ugyanakkor a tehetsége vitathatatlan, s még mindig szemtelenül fiatal. Megvan benne a lehetőség, hogy rászolgáljon az 5 éves, 170 millió dollárt garantáló szerződésére, de ehhez kiegyensúlyozottabbá kell válnia. Miatta nem lehet most sem megítélni még, hogy a Denver összességében hogyan jött ki Carmelo Anthony elcseréléséből, mivel lehet, hogy csak egy túlfizetett játékos, de az is elképzelhető, hogy sokszoros All-Star lesz. Ha innen nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy az a Denver, amelyik nem tudta megtenni az utolsó lépés(ek)et Anthonyval, összekapart belőle egy All-Start (Iguodala) és egy maximum szerződést kapó játékost (Murray), ez pedig nem hangzik rosszul.
Ezen a ponton szépen le lehetne zárni a visszatekintést, levonni a nyilvánvaló következtetéseket, hogy az NBA-ben minden esemény összefügg egymással, illetve a cseréket sosem lehet teljes mértékben megítélni, mert akkor a végén odáig jutunk, hogy a liga történetének az összes tranzakcióját együtt kellene vizsgálni, de itt még nem ér véget ez a történet. A New York Knicks ugyanis nem választott a 9. helyen a 2016-os drafton, mivel már 2013. július 10-én elcserélték ezt a jogukat. Ezen a napon megszereztek egy korábbi 1/1-es játékost, akitől azt várták, hogy széthúzza a pályát, és akitől azt remélték, hogy sem a sérülékenysége, sem a nullával egyenlő védekezése nem fog számukra nehézséget okozni. Utólag már tudjuk, hogy ezzel a cserével végleg megpecsételték az Anthony–Knicks házasság sorsát. A New York azóta sem jutott be a rájátszásba.
A Toronto Raptors kapta: Marcus Camby, Steve Novak, Quentin Richardson, 2016-os első körös, 2014-es és 2017-es második körös
A New York Knicks kapta: Andrea Bargnani
Ezt a cserét a Knicks kérdés nélkül elveszítette, de nem csak miattuk érdekes ez. Azt az első köröst, amivel kapcsolatban 2011-ben a Denverrel kötöttek egy megállapodást, 2013-ban a Torontoval boltolták el. Oké, ez így még nem annyira izgalmas, de mindjárt az lesz. A Raptors alig néhány héttel korábban nevezte ki az új GM-jét, Masai Ujirit. Ujiri 2010-től fogva a Denver Nuggets általános igazgatója volt, vagyis Carmelo Anthony elcserélése is az ő érdeme, majd Andre Iguodala megszerzéséért is őt kell dicsérni. Utóbbi megtartásán már nem dolgozhatott, ugyanis 2013. május 31-én aláírt a Raptorsnál. Intermezzo vége, a 2016-os darft 9. helyén a Toronto Raptors választása az osztrák Jakob Poeltlre esik. Poeltl hamar megmutatja, hogy tehetséges játékos, és ezt a többi csapat is látja. Két év után mégis elcseréli őt Ujiri.
A San Antonio Spurs kapta: DeMar DeRozan, Jakob Poeltl, 2019-es első körös draftjog
A Toronto Raptors kapta: Kawhi Leonard, Danny Green
Ujiri 2011-ben kötött egy olyan cserét, ami egy nem is annyira kacskaringós úton keresztül kihatással volt arra, hogy 2018 nyarán meg tudja szerezni Kawhi Leonard és Danny Green játékjogát. Poeltl volt annyira jó az első két évében, hogy a Spurs minden szándéka ellenére kimaradhasson Pascal Siakam a két csapat megállapodásából, akihez valamiért nagyon ragaszkodott a Raptors vezetősége és Ujiri. A 2011-es Denver–New York csere legnagyobb győztese a Toronto. A többi azóta történelem.
Kép forrása: Basket USA
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
