A glasgow-i klímacsúcs tüntetői között is a vezető témák között szerepelt egy olyan adat, amelyről ritkán esik szó a Föld felmelegedését okozó szénmonoxid-kibocsátások kapcsán: a különböző katona tevékenységek légkör-szennyező hatása.

Az amerikai Brown University keretében működő Watson Institute for International and Public Affairs, amely az Egyesült Államok által vívott háborúk közvetlen és közvetett emberi és anyagi következményeit vizsgálja, megállapította, hogy az amerikai hadsereg 2001 és 2007 között – tehát az afganisztáni és az iraki háború csúcséveiben – 1,2 milliárd tonna üvegház hatású gázt bocsátott ki.

A brit Conflict and Environment Observatory, amely igyekszik csökkenteni a fegyveres konfliktusokból eredő személyi és ökorendszeri károkat, azt mutatta ki, hogy Európa 2019-ben 24,8 millió tonna CO2-t bocsátott ki katonai tevékenységekből. Ebből több mint egyharmada, 8, 38 millió tonna Franciaországtól származik.

Egyes kutatók becslései szerint e tevékenységek a globális kibocsátásnak 5%-át termelik, többet, mint a polgári repülés és hajózás együttesen. Ezt a katonai „lábnyomot” azonban nem elemezték a COP26-on belül, ráadásul teljesen hiányzik e téren az adatok átláthatósága, ezért azokat ellenőrizni. Az is elképzelhető, hogy a hozzáférhető adatokat meghamisítják a katonai titok megőrzése érdekében.

Az ENSZ klímaváltozási konvenciója elvben előír egy éves jelentést, de csak önkéntes alapon. A katonai eredetű kibocsátásokat ugyanis kivették a nemzetközi megállapodásokból az 1997-es kiotói protokolltól kezdődően az amerikai lobbinak köszönhetően.

Hogy mégis pontosabb legyen a kép, a durhami egyetem szakértői kiegészítettek egy kutatást olyan adatokkal, amelyek eddig nemigen voltak elérhetők, és ezt nyilvánosságra is hozták a Conflict and Environment Observatory-val és a Concret Impacts Projecttel közösen. Ez sem ment könnyen, mert például Kanada kiadta a számokat, de a katonai repüléseket áttette az általános szállítási adatokhoz, és ugyancsak kivette ebből a kategóriából a támaszpontok üzemeltetéséhez felhasznált energiát. Tajvan pedig egyszerűen megtagadta az adatszolgáltatást, holott a 22. a katonai kiadások világrangsorában.

A katonai CO2-kibocsátás többsége a bázisok energiaellátásából, valamint a hadműveletek során használt üzemanyag-fogyasztásból ered, beleértve a légi, a tengeri és a szárazföldi járműveket is. De vannak olyan kutatások, amelyek szerint a fegyvergyártás, a hadsereg infrastruktúrái legalább ennyire hozzájárulnak a környezetkárosításhoz, például az erdőirtásokkal, vagy a háborúk utáni újraépítésekkel. 

A hadseregek által használt területek a Föld teljes felszínének közel 6%-át teszik ki, és vannak köztük ökológiai szempontból nagyon fontosak is.  Ezeknél erősebb a kiszáradás, a talajerózió,  sok szennyező, vagy akár veszélyes hulladékot is leraknak.

A harci gépek légszennyezése az egyik legszembetűnőbb tétel, kétszerese a polgári gépekénél. Egy B 52-es bombázó egyetlen, az Egyesült Államok és Líbia közti út során 1000 tonna CO2 gáznak megfelelő szennyezést bocsát ki. Ezenkívül a katona gépek nagyobb magasságban repülnek, mint a polgáriak, és azonkívül, hogy üvegház hatású gázokat bocsátanak ki, olyan kondenzcsíkokat produkálnak, amelyek hosszú ideig fennmaradnak, módosítják a hő visszaverődését és magukba zárják azt. És akkor még nem beszéltünk a rosszul tárolt hulladékokról.

A durhami és a lancasteri egyetem felhívást intézett a kormányokhoz a nagyobb átláthatóságért, és hogy a katonai tevékenységből származó kibocsátásokra is ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek, mint a más iparágakéra.

Egyébként maguk a katonák sem tagadják a klímaváltozást és hogy tenni kellene ellene. Vannak olyan haditechnikát gyártó cégek, amelyek úgy döntöttek: jelentések tesznek közzé társadalmi felelősségükről. A NATO is közzé tett egy biztonsági akciótervet, amelynek alapján kifejleszhetnek egy módszert a katonai kibocsátások mérésére és azok csökkentésére. Ez azonban egyelőre csak általános vállalás, amelyek mögött még nincsenek számszerű célkitűzések.