Caravaggio, (1571-1610) a 17. századi itáliai festészet zsenije és fenegyereke volt egyszerre. Élete tele volt botránnyal, még halálra is ítélték, amit szerencsére nem tudtak végrehajtani, mert időben megszökött. Így sem lett hosszú életű, mindössze 38 év adatott neki, halálának körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint szifiliszben, mások szerint maláriában halt meg, de az sem kizárt, hogy meggyilkolták, mert nagyon értett ahhoz, hogy minél több ellenséget szerezzen magának.

Festészetében túllépett az uralkodó barokk stíluson, vele kezdődött a tenebrizmus, amelyben Caravaggio mesterien alkalmazta a világos és a sötét (chiaroscuro) ellentétét.

Festményei tartogatnak meglepetéseket. Például a Bacchus, amely a firenzei Uffiziban látható. Caravaggio fiatalon, a 16.század végén alkotta, amikor Rómában Francesco Maria del Monte bíboros pártfogása alatt állt. A kardinális a képet ajándéknak szánta Medici Ferdinánd fiának, II.Cosimónak esküvésére. A képet az Uffizi raktárában találták meg 1913-ban.

A görög-római mitológia boristenét Caravaggio androgin fiatalembernek ábrázolja, bal kezében hatalmas kupát tart, mosolyog és az ital hatására kissé kábának tűnik. A kép távolabbi részében még egy, elég teli kancsó látható.

A meglepetésre a mester halála után 400 évvel derült fény. Az évfordulóra restaurálták a képet és a szennyeződések eltávolítása után láthatóvá vált rajta a festő önarcképe. Ezt tartják az első hiteles arcképének. Caravaggio egyébként sok más alkotásába is becsempészte saját arcvonásait, ilyen volt a Góliát és a Medúza is – írja a La Vanguardia.