Naplók, elbeszélések, visszaemlékezések. Az írás divatba jött, egyre több ember hobbija lett. Sokan vesznek részt irodalmi pályázatokon, kreativitás-tanfolyamokon. Van, aki arról álmodik, hogy sikerkönyvet ír, van, aki írásait saját költségére kiadja, vagy a blogjára teszi fel. És van, aki csak a saját kedvére ír, mert jól érzi magát tőle. Úgy érzi, hogy azt az időt, amit írással tölt, teljesen magával tölti, távol a napi teendőktől. Van, aki az írással szabadul meg egy fájdalmas tapasztalattól, vagy olyan élménye volt, amelyet – úgy érzi – meg kell örökítenie.

Van, aki az írással a fantáziáját engedi szabadon egy párhuzamos világba képzeli magát.

Hogy a pszichének jót tesz az írás, azt sok tanulmány és pszichológus hangoztatja – írj a Mashable.

Flavio Cannistra olasz pszichológus szerint az írásnak három, pontosan meghatározható haszna van: letisztítja a gondolatokat, amelyek kavarognak az ember agyában, világosabbá, határozottabbá válnak. A problémák abból is erednek, hogy hirtelen nem találunk szavakat a kifejtésükre. Ha írunk, van időnk megtalálni a megfelelő szavakat. És ha megtaláljuk, lehet, hogy a probléma is értelmet kap és másképpen reagálunk rá. Az írás végül eszköz arra, hogy tudatosuljon bennünk, milyenek vagyunk, és esetleg, ha úgy érezzük, változtassunk.

Az írás felszabadítja az agyar a nyomasztó gondolatoktól, csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot.

Arra a kérdésre, hogy mit javasol írni, naplót, regényt, vagy krimit, Cannistra azt válaszolta, hogy általában jobb írni, mint nem írni, de forma elsősorban a kitűzött céltól függ. A napló csaknem mindig jó ötlet. Bizonyos esetekben a pszichoterápia  is ezt ajánlja pl. düh levezetésére, azzal a feltétellel, hogy az illető nem olvassa újra el és nem is küldi el senkinek. Kiírja magából.

Egyébként az írás minden ilyen formájával kapcsolatban azt ajánlja, hogy az mindig tollal, papírra történjen, ne számítógépen.