A víz érték, sőt kincs. Sajnos a kincseket leginkább akkor szoktuk értékelni, mikor szűkében vagyunk az adott értéknek, de a tudatos ember akkor is értékeli, mikor még a bőségnek nem látszik a vége. 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi Környezet és Fejlődés konferenciát követően kezdeményezte az ENSZ közgyűlése, hogy március 22-ét nyilvánítsuk a víz világnapjává. 
A régiek a vizet a négy elem közé sorolták a föld, a levegő és a tűz mellé, mert tudták, hogy víz nélkül nincs élet - és a többi három nélkül sincs. Ma már megmosolyogjuk ezt a felfogást, hiszen már általános iskolában megtanultuk, hogy a víz nem elem, hanem vegyület, és a hidrogén és az oxigén az elem, sőt azok se teljesen, mert vannak még elemibb részecskék. Ez persze csak játék az elnevezésekkel, ugyanakkor szemlélet kérdése is. Ha az élet felől nézem azt, hogy mi érték, és mi nem, akkor a víz fontosabb, mint az elektron vagy a kvarkok. Az általános iskola padjában ülve nem biztos, hogy közvetlen tapasztalatom van arról, milyen a vízhiány, vagy milyen az, mikor van ugyan víz bőven, de nem iható, mert sós, vagy szennyezett, ezért életszerűbb a vizet elemi értéknek tekinteni elméleti, tudományos okoskodástól függetlenül.
A Föld lakóinak szerencsésebb hányada sohasem tapasztalta a víz hiányát, sőt magától értetődőnek tartja, hogy kristálytiszta hegyi patakok zubognak megállás nélkül vízeséseken keresztül a víztározóinkba, ahonnan korlátlan mennyiségben nyerhetünk ivóvizet, sőt, még mellesleg áramot is termel nekünk a víz. Az alföldi ember már gyakrabban tapasztalta a szárazság nehézségeit, de okosan együtt élve a folyókkal ott sem volt gond, és a kutak is bőségesen adhatnak vizet, a föld mélye is elláthat minket vízzel, nem csak a hegyek.
Érdekes, hogy bizonyos vidékeken van víz bőven, de valamilyen egyensúlyvesztés miatt az csak az év bizonyos hónapjában áll rendelkezésre, és olyankor is annyira zabolátlanul, hogy minősége rossz, szennyezett. Az indiai monszun idején a folyók magukba gyűjtenek minden szennyet, és medrük veszélyes szennycsatornává válik. A civilizált nyugat gátak közé szorította a folyóit, ezzel utat engedve a gátakon kívüli területek elsivatagosodásának, és kitéve magát az igazán nagy és pusztító árvizeknek, hiszen ritkábban alakulnak ki áradások, azok viszont mindent elsöprőek. A régiek alacsonyabb gátakat építettek, a folyóktól távolabb, így kisebb teher jutott a gátakra, könnyebb volt a védekezés. Mellesleg a folyó termékeny iszappal és nedvességgel, vagyis élettel gazdagította árterét. 
A víz jelképe a nehezen kezelhetőnek, rokona az érzelmeknek, nem véletlen, hogy mikor túlárad az örömünk vagy a bánatunk, akkor a szemünk is megnedvesedik. A mai ember folyókhoz való viszonya kicsit az érzelmekhez való viszonyát is mutatja. "Szorítsuk keretek közé, zabolázzuk meg!" A ráció száraz, kézzelfogható világában érezzük jól magunkat, de ez csak feszültséget szül a két princípium között, és előbb-utóbb átszakad a gát, és akkor már nem lehet parancsolni a hevesebb elemeknek.
Éljünk inkább összhangban a vízzel! Tiszteljük annak minden formáját, legyen az folyó, tenger, patak, kút, eső, forrás, termálvíz!
Mennyire lehet tisztelni a csapból folyó klóros vizet? Vagy a műanyag palackban árult ásványvizet? Bizony lehet! Például úgy, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy honnan jön, és hová megy. Hogy tudatosítjuk magunkban, hogy mire mennyit használunk. Hogy elképzeljük, hogy vannak népek, ahol el sem hinnék, hogy bizonyos országokban jó minőségű ivóvízzel öblítik a WC-ket is. Hogy elképzeljük, hogy az ásványvizes PET-palackok mikrorészecskéi eljutnak mindenhová, a mélytengeri élőlények szervezetébe is. Ha teszünk valamit azért, hogy a folyópart ne a műanyag hulladékoktól legyen színes. Ha megbecsülünk minden csepp vizet, ami az esővel közvetlenül érkezik hozzánk, és összegyűjtjük, és felhasználjuk, ha már egyszer megadatott, hogy bőven jusson belőle máskor is.
És persze úgy is tehetünk valamit a Föld vizeinek érdekében, hogy - főleg gyerekeinkkel együtt - részt veszünk azokon a programokon, melyeket a Víz Világnapja alkalmából szerveznek országszerte. Ilyenkor érdekes kiállítások láthatók a víztornyokban, fürdőkben, és általában mindenhol, ahol valamilyen vízzel kapcsolatos ipart űznek. Budapesten a Széchenyi, a Gellért és a Lukács fürdőkben várhatók érdekes programok. Fókuszban a szépség és az egészség, de lesznek zenés programok és szinkronúszás show is. 
Képek:
