Lehengerlő produkciót nyújtott az Öröm a Zene nagydöntő színpadán a Quack, s bár nem nyerték meg a versenyt, a jelenlévők biztosan nem felejtik a nagyon friss és lüktető funky-t, illetve az együttes frontemberének, Lőrincz Álmosnak mindent elsöprő előadásmódját. Az énekes még csak 18 éves, de elég komoly szakmai múlttal rendelkezik. Vele beszélgettünk.

Mikor és hogyan fertőzött meg a zene?
- A zene mindig fontos szerepet játszott családunk életében. Nagypapám egyszál gitáros dalai sok tatabányaiban ébresztenek szép emlékeket. Minden családi programon előkerült a gitár, és ment az éneklés. Apukám főleg miséken szokott zenélni, anyukám is szeret énekelni. A zene kiskorom óta körülvesz, zenei általánosba is jártam. Aztán jött az Ének iskolája, ahol rájöttem, mennyire szeretek énekelni. Nagy hatással volt (és van) rám a bátyám, Márk. Ő is zenél. Dalait mindig elsők között hallhattam, és imádtam, amikor játszott. Mindig arra vágytam, hogy én is olyan jó dalokat meg szövegeket írhassak, mint ő. 4KSB nevű zenekarának koncertjein, ha tehettem, mindig ott voltam. Ő ismertetett meg engem az alternatív zenével, és mai napig fontos visszajelzés nekem, ha tetszik neki egy dalunk.

Milyen zenei tanulmányok vezettek a zenekar alapításig?
- Iskolás koromtól kezdtem zeneiskolába járni. Az évek során doboltam, klarinétoztam, szintetizátoroztam, mígnem gimi elején (mutálás után) elkezdhettem énekelni Thén Róbert tanár úrnál. Kórusban alsótól gimis ballagásig minden évben énekeltem.

Hogyan élted meg hét évvel ezelőtt Az Ének iskolájában való szereplést? Milyen tapasztalatokkal, végkicsengéssel távoztál?
- Az Ének iskolájában szerepelni óriási élmény volt számomra. 11 éves koromban egy teljesen új világ tárult elém. Élveztem a szakemberekkel a közös munkát, tetszett a profi légkör, és jó volt hozzám hasonló fiatalokkal megismerkedni. Persze a rózsaszín ködön túl sok mindenre rá kellett jönnöm. Például, hogy azért, mert szerepeltem a tévében, nem fogok minden héten az Arénában koncertezni. Megismerhettem belülről a kedvenc műsoraim hátterét, és rá kellett jönnöm, hogy a dalokat a szerkesztők választják az előadók helyett. Ezzel nehéz volt megbarátkoznom, mert 6-ból 4-szer lassú dalt kellett énekelnem, amit nagyjából a második után meguntam, de hát ilyen ez a popszakma. Összességében persze mindezek ellenére pozitív volt számomra teljesen az élmény. Bár néha kellemetlen visszanéznem a duci énemre könnyes szemekkel, de tudom, hogy ez a műsor indított el engem a zenésszé válás útján.

Később újra bekerültél a kereskedelmi televíziózásba, a TV2 Kismenők című műsorában versenyeztél a The Young Rebels zenekarral. Ezt az időszakot hogyan élted meg?
- Érdekes időszak volt ez számomra. Ekkor kezdtem el valójában zenekarokat, hangszeres zenét tudatosan hallgatni. Amikor a Deep Purple dalaival találkoztam, meg voltam győződve, hogy ennél nincs feljebb. Hosszú hajat növesztettem, és rockernek álltam. Persze bármennyire is élveztem, ez azért nem teljesen én voltam. Volt pár jó bulink a zenekarral, ekkor élénkült fel a kapcsolatom két jelenlegi zenésztársammal, Robival és Ákossal. Élmény volt a Kismenőkben a szereplés, de nem tudtam kiteljesedni a Young Rebelsben. Kollégáim nem kértek a dalaimból, én pedig az egyre vaduló öltözetekből. Utólag belegondolva egyáltalán nem sajnálom, hogy kidobtak, enélkül a projekt nélkül nem vált volna céllá a zenekarban zenélés.

Hogyan jöttek a saját dalok és a Quack?
- Bátyám után szabadon, kb 12 évesen elkezdtem saját dalokban gondolkozni. Persze ezek borzasztóak voltak… Aztán miután kikerültem a másik bandából, újra elkezdtünk Robival dolgozni. Volt egy-két gyenge dalötletem, amit megcsinálgattunk. Aztán 2017 decemberében megírtam a Csak táncot. Robi lelkes volt, el is készítettük a dal első demóját.
Júliusban érkezett egy felkérés, hogy csináljak egy bulit a zenekarommal egy Magyar Máltai Szeretetszolgálat által szervezett táborban. Apukám itt dolgozik, ő közvetítette felém a lehetőséget tudva, hogy nincs zenekarom. Amikor ezt problémaként felhoztam, mondta, hogy csináljak egyet. Találkoztunk Robival, telefonáltunk párat, és még aznap zenekart alapítottunk.
A pozitív visszajelzések, és az együtt zenélés élménye arra motivált minket, hogy tovább csináljuk. Tudtuk, hogy saját dalokat kell csinálnunk, a feldolgozásokkal nem juthatunk előrébb, így elhatároztuk, hogy elkészítjük az első kislemezünket. Hosszas késlekedés után aztán 2019 június 12-én megtartottuk első lemezbemutató koncertünket Fehérváron. A közönség jól reagált a saját dalokra, bár persze ekkor a feldolgozások még túlsúlyban voltak. Dolgoztunk hát tovább, hogy elkészüljön a második kislemez is, melynek a bemutatója a Roxxy-ban volt 2019 decemberében. Jelenleg minden erőnkkel az első nagylemezen dolgozunk - de azért egy új számot, a Hazafelét, egy csodálatos videóklippel együtt pár hete tettünk elérhetővé Youtube-on.

Milyen terveket szövöget még a Quack?
- Célunk az, hogy 2021-ben kiadhassuk első nagylemezünket a már ismertebb, és még soha nem hallott új dalainkkal. Ehhez nem lenne hátrány egy kiadót találni, akikkel együtt dolgozhatunk (várjuk sok szeretettel az ajánlatokat). Ezen kívül pedig reméljük, hogy jövőre több lehetőségünk lesz koncertezni, személyesen közönséget toborozni. Szeretnénk minél több emberhez eljutni dalainkkal, amihez minden platformra szükség lesz. Örülnénk, ha sikerülne bekerülnünk például rádiókba...

Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója vagy. Mi lesz belőled? Orvos, zenész, esetleg mindkettő?
- Idén kezdtem a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán. A COVID-19 mindenképpen megmutatta, hogy fontos, hogy az ember több lábon álljon. Nagy álom számomra, hogy sikeres zenész lehessek, de szeretnék egy olyan szakmát, amivel bármikor el lehet helyezkedni. Gyönyörű hivatás az orvosi, lenyűgöz a terület komplexitása, ahogy ötvöződik benne a humánum és a tudomány. Legjobban annak örülnék, ha dr. Lőrincz Álmosként állhatnék a Sziget nagyszínpadán a Quack-kal több tízezer ember előtt, akik a mi dalainkat énekelnék.