Mára egy különleges poszttal készültem, melyben rejtett kis öblöket szeretnék megmutatni Fuerteventurán, amiket nem nagyon láthatsz az utazási prospektusokban. 

Bár ezek az öblök nem biztos, hogy mindenki számára felérnek a hossú, jó pár kilóméteres strandokkal, de mégiscsak megvan a maguk varázsa.

Kezdem is a sort, az első az Ensenada de Jacomar strand, vagyis inkább part. Jacomar a sziget nyugati felén fekszik, és mintegy 200 méter hosszú, a Fuerteventurán ritka fekete homokos part, némi kaviccsal tarkítva. Nem igazán a fürdős hely, mert a nyugati parton a szigethez legközelebb az amerikai földrész fekszik, így a fürdést csak vérprofiknak. Ahhoz, hogy el tudj jutni ide, az FV-2-es úton kell haladnod és a Verdeaurora Bio Aloe Vera Farmnál kell letérned. A fentiek ellenére a helyiek nagyon kedvelik a helyet, azonban turistával nem igen fogsz itt találkozni. A hangulat, a tiszta óceán, az átlátszó víz, valamint a parton található több kialakított kis tekepálya is a pihenést szolgálja. 

A második öböl egy szintén rendkívül csendes kis hely: Playa de Ojos. Fuerteventura legdélibb csücskében találod és akár egy egész napot el lehet itt tölteni, olyan csodás a part és a kilátás. 

Playa de Ojos a Puertito de la Cruz és Punta Pesebret összekötő útnál található és gyalogosan, valamint autóval is megközelíthető. Körülbelül 70 méter hosszú, 20 méter széles és 10 méter magasból kell leereszkedni a partra a keskeny ösvényeken a sziklák között. Playa de Ojos nem az a tipikus öböl, ahol könnyedén be tudsz menni a vízbe. Itt is viszonlag gyakoriak az erős áramlatok és hullámok, így ezt is inkább csak jó úszóknak ajánlom, vagy a parti szakaszon érdemes a hullámokat élvezni. Apálykor pedig felbukkan egy barlang is, ahol szuper fényképeket lehet készíteni, és a sziklák különeleges színe miatt nehéz eldönteni, hogy ez most a Kanári-szigeteken készült ,vagy teljesen máshol a világban..

Valamaint van itt még egy érdekesség közvetlenül a part felett! Gustav Winter az 1940-es években kezdett el ide építtetni egy repülőteret, ami vészhelyzeti állomásként működött volna a második világháborúban a Német Birodalom gépek számára. De ez egy másik történet, majd erről is írok!

A mai utolsó eldugott kis öböl pedig egy festői kis falu, El Cotillo közelében található: a Cala de las Escaleras.

A megbúvó, fehér sziklákkal és elefántcsont színű, homokos strandot gyalogosan és járművel egyaránt megközelítheted. Szerintem a legegyszerűbb idejutási lehetőség, ha La Torre de Tostón felől érkezel, a délre tartó úton keresztül. A partra egy keskeny téglalépcsős ösvény ereszkedik le, melyen nem könnyű a lejutás, azonban minden erőfeszítést megér a látvány. A strand körülbelül 600 méter hosszú, 15 méter széles és fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy rendkívül kedvelt a nudisták körében, így ne lepődj meg, ha pucér emberek jönnek veled szembe... :) Enyhén szeles és hullámos, bár ez az időjárástól is függ, de ha csendes és nyugodt akkor itt a fürdés is jól fog esni. 

Írd meg kommentben, hogy miről olvasnál szívesen a következőekben Fuerteventurával kapcsolatban!